Az idei évben egy kicsit belecsúszva a böjti időbe immár harmadik alkalommal szervezte meg a jankafalvi IKE és az Egyházközség az álarcosbált Jankafalván. Február 23-án reggel minden szokványosan kezdődött. Megtörtént a terem befűtése, átrendezése. Presbiter asszonyaink és nőszövetségi tagjaink (Kovács Etelka, Oláh Éva, Tóth Éva) bedagasztották a fánknakvalót, előkészítették a konyhát. Jómagam a játékok és vetélkedők kellékeit szereztem még be és készítettem elő. Nos, eddig volt a szokványos nap, ezután csodák sorozata történt:
Első csoda: 45 gyermek jött el a farsangi mulatságra. Már tavaly is sokan voltunk, de most valósággal „kifolytunk” a vallásórás teremből. Miután a templomból is kihoztunk minden ülő alkalmatosságot az apróbb gyermekekből kettőt is ültettünk egy-egy székre. Végül zsúfolva, de befértünk. Így megkezdődhetett a farsang, melyen először az ikések adtak elő pár humoros jelenetet, majd az álarcosok felvonulása következett. A zsűri tagjai: Forró Emese magyar tanárnő-tiszteletesasszony, Jakó Réka doktornő-tiszteletesasszony és Kállai Anita kántornő szorgalmasan pontozták a nagyon ötletes jelmezeket. Végül a 30 álarcos közül 16-an kaptak oklevelet három korosztályban. A többiek pedig emléklapban részesültek.
Második csoda: Bent nem volt hely, ezért a Jóisten gondoskodott jó időről, hogy ki tudjunk menni az udvarra, s itt folytattuk a lekvárosfánk-evő versenyt, a lufifújó versenyt s más játékokat. Csak akkor kezdett el esni az eső, amikor a gyerekek hazamentek. Szeretett bennünket az Úr.
Harmadik csoda: A bibliai történetben 5000 ember két halból és öt kenyérből jól lakott, s még maradékot is szedtek össze. Nos, nálunk is megismétlődött a csoda, mert reggel még 30 gyerekre számoltunk, azután jött az aggódó hang: ennyi gyereknek nem lesz elég a fánk! Ezt pedig a szorgos asszonyi kezek alatt a fánkok megszaporodása követte, hogy végül még maradt is fánk, s mindenki jó lakott. Köszönjük jószívű szolgálatukat!
Negyedik csoda: A nap csúcspontjaként elérkezett a tombola és a díjkiosztás. Bár kevesebb gyerekre számoltunk, mégis Isten olyan csodát tett, hogy mindenkinek jutott bőven ajándék, senkinek nem kellett hazamenni keserűen, hogy ő nem kapott semmit. Még a be nem öltözött résztvevőknek is jutott egy-egy kicsi csoki.
Ötödik csoda: A legnagyobb csoda az volt ebben a napban, hogy jó előre elkészítettem a nap menetét, különböző játékokat és vetélkedőket, azonban a hely szűke, a nagy sokaság, az idő hiánya miatt sok mindent nem sikerült véghezvinni. Erre mondja a bölcsesség: Ember tervez, Isten végez. S Ő úgy végezte, hogy a gyermekek örömmel mentek haza. Ez sem sikerült, az sem, s mégis jól sikerült a nap – nekem ez volt a nagy csoda.
Ennyi mai csodát átélni, már csak ezért is megérte ez a nap minden fáradtságát. Hála legyen Istennek, hogy ilyen sokan voltunk együtt, hogy jól alakultak a dolgok. Köszönet a segítőknek, az ikéseknek a teremdíszítésért, a bohózatokért, külön köszönet Kovács Ildikónak és barátjának, Lórándnak a konyhán és a játékokban való segítségért.
Egy biztos jövőre is farsangolunk, de új, nagyobb helyszínt keresve, mert az eddigit kinőttük!
Első csoda: 45 gyermek jött el a farsangi mulatságra. Már tavaly is sokan voltunk, de most valósággal „kifolytunk” a vallásórás teremből. Miután a templomból is kihoztunk minden ülő alkalmatosságot az apróbb gyermekekből kettőt is ültettünk egy-egy székre. Végül zsúfolva, de befértünk. Így megkezdődhetett a farsang, melyen először az ikések adtak elő pár humoros jelenetet, majd az álarcosok felvonulása következett. A zsűri tagjai: Forró Emese magyar tanárnő-tiszteletesasszony, Jakó Réka doktornő-tiszteletesasszony és Kállai Anita kántornő szorgalmasan pontozták a nagyon ötletes jelmezeket. Végül a 30 álarcos közül 16-an kaptak oklevelet három korosztályban. A többiek pedig emléklapban részesültek.
Második csoda: Bent nem volt hely, ezért a Jóisten gondoskodott jó időről, hogy ki tudjunk menni az udvarra, s itt folytattuk a lekvárosfánk-evő versenyt, a lufifújó versenyt s más játékokat. Csak akkor kezdett el esni az eső, amikor a gyerekek hazamentek. Szeretett bennünket az Úr.
Harmadik csoda: A bibliai történetben 5000 ember két halból és öt kenyérből jól lakott, s még maradékot is szedtek össze. Nos, nálunk is megismétlődött a csoda, mert reggel még 30 gyerekre számoltunk, azután jött az aggódó hang: ennyi gyereknek nem lesz elég a fánk! Ezt pedig a szorgos asszonyi kezek alatt a fánkok megszaporodása követte, hogy végül még maradt is fánk, s mindenki jó lakott. Köszönjük jószívű szolgálatukat!
Negyedik csoda: A nap csúcspontjaként elérkezett a tombola és a díjkiosztás. Bár kevesebb gyerekre számoltunk, mégis Isten olyan csodát tett, hogy mindenkinek jutott bőven ajándék, senkinek nem kellett hazamenni keserűen, hogy ő nem kapott semmit. Még a be nem öltözött résztvevőknek is jutott egy-egy kicsi csoki.
Ötödik csoda: A legnagyobb csoda az volt ebben a napban, hogy jó előre elkészítettem a nap menetét, különböző játékokat és vetélkedőket, azonban a hely szűke, a nagy sokaság, az idő hiánya miatt sok mindent nem sikerült véghezvinni. Erre mondja a bölcsesség: Ember tervez, Isten végez. S Ő úgy végezte, hogy a gyermekek örömmel mentek haza. Ez sem sikerült, az sem, s mégis jól sikerült a nap – nekem ez volt a nagy csoda.
Ennyi mai csodát átélni, már csak ezért is megérte ez a nap minden fáradtságát. Hála legyen Istennek, hogy ilyen sokan voltunk együtt, hogy jól alakultak a dolgok. Köszönet a segítőknek, az ikéseknek a teremdíszítésért, a bohózatokért, külön köszönet Kovács Ildikónak és barátjának, Lórándnak a konyhán és a játékokban való segítségért.
Egy biztos jövőre is farsangolunk, de új, nagyobb helyszínt keresve, mert az eddigit kinőttük!
Jakó Sándor Zsigmond
Jankafalva
Jankafalva