Imahét 7. nap - Hiteles istentisztelet

7. nap. Szombat

„És ímé egy törvénytudó felkele, kísértvén őt, és mondván: Mester, mit cselekedjem, hogy az örök életet vehessem? / Ő pedig monda annak: A törvényben mi van megírva? mint olvasod? / Az pedig felelvén, monda: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből és minden erődből és teljes elmédből; és a te felebarátodat, mint magadat. / Monda pedig annak: Jól felelél; ezt cselekedd, és élsz. / Az pedig igazolni akarván magát, monda Jézusnak: De ki az én felebarátom? / Jézus pedig felelvén, monda: Egy ember megy vala alá Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esék, a kik azt kifosztván és megsebesítvén, elmenének, és ott hagyák félholtan. / Történet szerint pedig megy vala alá azon az úton egy pap, a ki azt látván, elkerülé. / Hasonlóképen egy Lévita is, mikor arra a helyre ment, és azt látta, elkerülé. / Egy samaritánus pedig az úton menvén, odaért, a hol az vala: és mikor azt látta, könyörületességre indula. / És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé néki. / Másnap pedig elmenőben két pénzt kivévén, adá a gazdának, és monda néki: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom néked. / E három közül azért kit gondolsz, hogy felebarátja volt annak, a ki a rablók kezébe esett? / Az pedig monda: Az, a ki könyörült rajta. Monda azért néki Jézus: Eredj el, és te is a képen cselekedjél.” (Lk 10,25-37)

Az egyik külföldi video-megosztón jelent meg a következő kép: a Föld különböző pontjairól léggömbök emelkednek a magasba. Mindenikre az a szó van írva: segítség. Az asztalnál politikusok ülnek, és szótlanul rendezgetik papírjaikat. Ez a világ képe ma. A tárgyalóasztalnál az egyetlen cél a hatalom biztosítása és az előny megőrzése. Közben a gazdagok még gazdagabbak, a szegények pedig még szegényebbek lesznek. Tárgyalnak, rendben van: megakadályozzák a háború kitörését, de a világ problémája ezzel még nem oldódik meg. A világ segítségért kiált fel az égbe. De ki segít igazán? A világ valóban Istenhez fordul segítségért? Az emberek, a hatalmasok elfogadják-e Isten segítséget adó üzeneté? Ilyen helyzetben hangzik el Jézus példabeszéde a felebaráti szeretetről.

Megszoktuk az Ószövetségből, hogy Isten mennydörgés és villámlás között mutatta meg magát. Megszoktuk a görög bölcsektől, hogy Isten hatalmas, fönséges, mindentudó és mindenható. Miután ezt természetesnek vesszük, menjünk el Betlehembe. Mit találunk? Barlangot, amit istállónak is használtak. Találunk ott két szegény embert, meg szegény pásztorokat, közöttük a jászolban egy gyermeket. Ki az a gyermek? Ő maga Isten. A megtestesült Isten. Ebben a gyermekben nemcsak isteni szikra és isteni lélek lakik, nemcsak olyan, mint a próféták, akiket Isten Lelke szállott meg, ő maga Isten. Amit tesz, azt Isten tette, ami vele történik, az Istennel történik. És mit tesz ott Mária? Pólyába takarja. Mit tesz József? Vizet hoz és tüzet szít. Mit tesznek a pásztorok? Szép ajándékot visznek magukkal… Miért mindez? Azért, mert Isten nemcsak nagy akar lenni, hanem kicsi is, akit szeretnek. Szeresd a te Istenedet teljes szívedből… de lehet-e szeretni azt, aki messze van? Imádni talán igen az ég felé emelt karokkal. Lehet-e szeretni azt, akit nem látunk? Szolgálni igen, de szívből, teljes szívből szeretni alig. Ím, itt van minden szeretet végső gyökere: Isten azért lett ember, mert szeretetre vágyott, és azért lett gyermek, hogy szívből szeretni tudjuk.

Krisztust gyermekként szeretettel vették körül, családja mellette volt még a temetésén is, balzsammal kenték meg. De mi lesz akkor, ha Jézus elmegy s vele együtt Isten is eltűnik az emberközelből? Hogyan szerethetjük akkor tovább? Jézus erről is gondoskodott. Elmondta csodálatos példabeszédét az ítéletről, miszerint mindenkinek eleget adott, csak jót adott, jutalmat nem várt szeretetéért, jóságáért. Jézus az Ő Atyját az emberekben szerette, úgy, hogy segítette őket, önzetlenül, szeretetből. Az ember is, ha rászorul a segítségre, akkor bárkitől szeretetből kapja, el is fogadja, ill. bárkinek adhat segítséget, szeretetből, mert azt Istentől kapta. Jézust úgy szerethetjük, ha embertársainkon segítünk, őket szeretjük, legalább annyira, mint magunkat.

Ki a felebarátunk? Kit, vagy kiket mondunk mi annak? Az a felebarátod, akin segíthetsz, és aki a Te segítségedre szorul. Ha szereted felebarátodat, akkor őbenne szereted az Istent, benne szereted tovább Krisztust. Az arra elmenő pap nem segített, a lévita gyorsan tovább ment, az idegen és megvetett szamaritánus azonban irgalmasságot gyakorolt. Jézus azt kérdezi, hogy ki volt a felebarátja? Az, aki irgalmasságot gyakorolt azzal az emberrel, akiben nem azt látta, hogy úgy is félig holt, hanem azt, hogy még él, még talán megmenekül.

Az emberek lehetnek honfitársak, polgártársak, munkatársak, esetleg elvtársak, de felebaráttá te teszed őket. Amikor valakinek segítesz, akkor őszintén, szeretetből teszed. Segíts, jutalmat nem várva mindezért, hisz Istent az általad adott segítséggel szereted továbbra is, gyakorolj irgalmasságot azzal, aki épp a te irgalmasságodra szorul, hisz így mutatod ki Isten felé szeretetedet. Te szereteted és irgalmasságod kimutatása által teszed felebaráttá embertársaidat, és csak ettől válik hitelessé Isten-szereteted és istentiszteleted.

Világunkat nem az istentelen politikusok, hanem Krisztus menti meg a haláltól és hiábavalóságtól. Világunkat nem a Krisztus nélküli politizálás, hanem a felebarátok iránti szeretetben megnyilvánuló, ettől hiteles, Isten felé kimutatott szeretetet változtatja meg és tartja meg. Ámen.




Urunk Istenünk, Atyánk a Jézus Krisztus által! Benned bízva és segítséget Tőled remélve gyűltünk össze ezen az estén is, hogy igéd által újra kilátástalannak tűnő életünkbe fényt, világosságot, szeretetet hozz, hogy gyarló lelkünket megmentve a sátán és a bűn kárhozatától, a Te megmentő szereteted és irgalmad vegyen körül minket. Mindennapi életünkben sok a kísértés és kísértő, de tudjuk és valljuk, hogy a helyes megoldásokat mindig Te adod nekünk. Ha magunkat kell erősítenünk, vagy embertársainkat bátorítanunk, rájövünk arra, hogy az egyedüli segítség és bátorító csak Te vagy, a Te szereteted nélkül magunkban senkik és semmik vagyunk. Emberekben lehetetlen a mi reménységünk, de Urunk benned és általad megtaláltuk a mennyei segítséget és vigasztalást: szeretni téged és egymást.

Kérünk, maradj velünk, bátoríts és biztass minket igéd üzenetével, ha magunkra is maradtunk, bűneinkkel, szeretet-hiánnyal, még a halál árnyékában sem félünk, mert te ott is jelen vagy, ott is a te kegyelmed vezet minket az örök életben. Hálát adunk a sok földi jóért, mellyel bennünket naponta körülveszel, az életért, a sok szeretetért, melyet meg sem érdemlünk. Ha magunkba és a magunk környezetére tekintünk, oly kevés a tiszta szeretet, a jóság, az irgalom. Bocsáss meg nekünk és add, hogy mi is megbocsássunk az ellenünk vétkezőknek. Hisszük, hogy Te minden bűnünkből, bajunkból ki tudsz és ki is akarsz menteni minket. Kérünk, hogy csak azt add meg nekünk, amit te látsz jónak, és nem amit a mi tévelygő lelkünk olyan sokszor kér tőled.

A magunk és családunk életéért, szeretteinkért, közel vagy távolban lévőkért is imádkozunk. Gyülekezeteinkért, népünk és nemzetünk megmaradásáért és lelki egységéért is imádkozunk, hogy Te légy mindig az Áldott Orvos, aki menteni, vigasztalni, segíteni tudja a bajba jutott és megsebzett lelkeket. Tartsd távol tőlünk a kísértőt, kísértőket, kik nem a felebaráti segítséget, hanem a lelkiismeret megrontását, elnémítását, a lelkek Krisztus-nélküliségre való megvásárlását, behódolását akarják, széthúzást, bizalmatlanságot, szeretetlenséget és lelketlenséget munkálnak a mi közösségeinkben.

Benned bízva, nem a magunk érdeméért, hanem az Úr Jézus Krisztusért kérünk, hallgasd meg imádságunkat, fogadd kedvesen istentiszteletünket, hálaadásunkat. Ámen.