Imahét 6. nap - Hit, kitartás és alázat

6. nap. Péntek

„Jézus azután elment onnan, és visszavonult Tírusz és Szidón területére. És akkor egy kánaáni asszony, aki arról a környékről jött, így kiáltött: »Uram, Dávid Fia! Könyörülj rajtam! Leányomat kegyetlenül gyötri a gonosz lélek!« Jézus azonban nem válaszolt neki egy szót sem. Erre odamentek hozzá tanítványai, és kérték: »Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.« De ő így felelt: »Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.« Az asszony pedig odaérve leborult előtte, és ezt mondta: »Uram, segíts rajtam!« Jézus erre így válaszolt: »Nem jó elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.« Az asszony azonban így felelt: »Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek uruk asztaláról hullanak.« Ekkor így szólt hozzá Jézus: »Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod!« És meggyógyult a leánya még abban az órában.” (Mt 15,21-28)

A 2013-as esztendő egyetemes imahétének fő témája, vezérgondolata így hangzik: Istennel együtt járni! Arra a csodálatos életre akar megtanítani az Úr bennünket az imahét alkalmain, amilyennel rendelkezett Énók és Noé, akikről a Szentírás feljegyezte, hogy „Istennel jártak”. Az Istennel való együtt járás azonban csak úgy és csak akkor működik, ha tudjuk, hogy mit kíván az Úr tőlünk? Az Istennel járó ember naponta felteszi a kérdést: mit akarsz Uram, hogy cselekedjem? Az Istennel együtt járó ember felfelé figyelő, szüntelen imádkozó és minden körülmények között engedelmeskedő, alázatos teremtmény. Mikeás próféta közvetíti számunkra, hogy mit kíván az Úr tőlünk – éljünk törvény szerint, törekedjünk szeretetre, legyünk alázatosak Vele szemben (Mik 6, 6-8) –, de az Imahét minden egyes napján újabb és újabb elvárások elé állít bennünket Teremtő Atyánk.

A mai napra kijelölt Igék egyike Jézusnak a kananeus asszonnyal való találkozásáról szól, s nézzük meg, hogy e történet által mit kíván az Úr tőlünk? Ebből a történetből kiderül az, hogy Jézus tanítványaival szeretett volna egy-két csendes napra elvonulni és ezért átlépték Izráel határát. Tírusz és Szidón vidékére vonulnak vissza, mely jellemzően pogány vidék volt. De nem hagyják békén ott sem. Mindjárt jelentkezik egy pogány asszony, és segítséget kér tőle: szabadítsa meg lányát a gonosz lélek gyötrelmeitől. Az asszony lánya súlyos démoni megkötözöttség áldozata, ami bizonyára testi tünetekkel is bírt, akinek pszichés és lelki nyomorúsága ennél is súlyosabb lehetett. Az asszonyt lánya iránti szeretete, és anyai ösztöne vitte oda Jézushoz. Pogány létére hallhatott a zsidók messiási váradalmáról, s bizonyára arról is értesült, hogy Jézus gyógyító erővel rendelkezik. E két dolgot összekötve bizalommal fordul Jézushoz, és amikor megszólítja, egyben hitvallást is tesz.

Mit kíván tőlünk az Úr? Először is azt, hogy vegyük komolyan mindazt, amit Jézusról hallunk és minden élethelyzetben – örömben vagy szomorúságban – forduljunk bizalommal hozzá! Keresztyénekként mi sokkal többet hallunk Jézusról, mint a történetben szereplő pogány asszony, mennyit veszünk mindebből komolyan? Terhe, gondja, keresztje, fizikai vagy lelki fájdalma mindenkinek van, de tudunk-e bizalommal Jézushoz fordulni, Őhozzá kiáltani?

Amit a folytatásban olvasunk, nagyon különös, sőt megdöbbentő: Jézus a hozzá kiáltó asszonynak egy szót sem válaszol. Mintha nem is hallaná, vagy nem érdekelné az asszony bánata. A történetben beszédes, hogy a tanítványok nem bírják már tovább. Úgy érzik, valamit csinálni kellene már, az Úr Jézus viszonyulása az egész kérdéshez, amikor nem tesz semmit, nem megfelelő. Ezért azt mondják Jézusnak: „Bocsásd el, mert utánunk kiáltozik.” A tanítványok Jézusnak tanácsot adnak, csináljon már valamit. Jézus nekik mondja válaszát, amit az asszony – valószínűsíthetően – nem hallott: „Én nem küldettem máshoz, csak Izráel házának elveszett juhaihoz.” Közben a pogány asszony odaér Jézushoz, leborul előtte és azt mondja: „Uram! Segíts rajtam!” Jézus ezt követő válasza immár közvetlen az asszonynak szól: „Nem jó elvenni a gyerekek kenyerét, és odadobni a kutyáknak.” Jézus válasza itt valósággal sokkoló. Mit akar Jézus? Próbára akarja tenni ezt az asszonyt, hogy lássa, mi lesz a reakció, vagy egész egyszerűen le akarja rázni magáról? Minden bizonnyal az előbbi feltevés az igaz. Jézus látni akarta, hogy mennyire kitartó a kananeus asszony.

Életünk során tapasztalhattuk már, amikor Istenhez kiáltottunk, hogy nem volt semmi válasz. A hívő ember nagy döntései előtt, vagy amikor bajok vannak, akár tragédiák, szintén átélheti ezt. Többen vagyunk így, hogy imádkozunk, könyörgünk, s hallgat az Úr. Nincs semmi válasz, nem történik semmi. Ilyenkor mit teszünk? Tovább kiáltunk Hozzá, nem adjuk fel, vagy pedig ellene kiáltunk, s messze eltávolodunk Tőle? Mit akar tőlünk az Úr? Meg akar tanítani bennünket a kitartó imádkozásra! Ha nem érkezik azonnal válasz az imáinkra, nem szabad feladnunk és elcsüggednünk, hanem kitartással kell tovább könyörögjünk.

Az asszony, amikor hallja az Úr Jézus válaszát, kiderül, hogy egyetért mindennel, kész kimondani: „Úgy van, Uram!” Az asszony hite nagyságát az igazolja, hogy ő abszolút és kizárólagos módon, Jézusra hagyatkozik. Még Jézus elutasítónak tűnő szavait is úgy ragadja meg, hogy elfogadja azokat is. Válaszában ott van a bűnös ember alázata, megalázkodása és az Úrba vetett teljes bizalom. Elfogadja saját magáról az Úr Jézus értékelését, valóban eb, és nem a fiakhoz tartozó. Azt is elismeri, hogy Jézus elsődleges munkája csak Izraelre korlátozódik az üdvtörténeti rendben, de akkor is Jézus szavába kapaszkodik. Észreveszi Jézus szavában a nagy lehetőséget: nem jó a fiak kenyerét elvenni, és az ebeknek vetni. Az asszony tudta, hogy Jézus olyan ebről, háziállatról beszél, amelyik ott van a házban és a család étkezésénél szokott kapni morzsalékot. Rádöbben arra, hogy ő eb, de Jézus nem zárkózik el attól, ha azt mondja, hogy ő eb az Úr házában. És itt már Jézuson van a hangsúly. Nem az a kérdés, hogy az asszony ki, hanem az, hogy kinek a valakije, kihez tartozó. Ezért mondja, hogy hiszen az ebek is esznek a morzsákból, amik az ő uruk asztaláról aláhullnak. Az asszony válaszában az a döntő, hogy valamilyen kapcsolatban mégiscsak van ezzel az Úrral. Ő az eb, Jézus pedig az Úr. Ebben az esetben az apró kis morzsa is, amely lehull az asztalról, számára elég ahhoz, hogy Jézus csodát tegyen. Hiszen az ő hatalma következtében egy kis morzsa is elég arra, hogy meggyógyítsa a lányát.

Isten azt akarja hangsúlyozni nekünk, hogy amikor mi a bajainkkal, nehézségeinkkel, kérdéseinkkel az Úr elé járulunk esedezve, akkor se felejtsük el, hogy ő nem azért hallgatja meg a könyörgésünket, mert megérdemeljük, nem azért tesz csodákat az életünkben, mert mi kérjük tőle, mert mi sem érdemelnénk semmit. Bármi, ami történik, Jézus kegyelméből történik, hiszen Jézusnak és a bűnösnek semmi köze sem lehetne egymáshoz. De az Úr Jézus, Izráel Messiása azért jött, hogy a bűnös, elveszett ember, az eb, a pogány is lehessen Isten gyermekévé. Így történnek az életünkben csodák. Ezt a fajta teljes Krisztusra való hagyatkozást akarja Isten bennünk is elvégezni. Ámen.

Uram, Jézus! Kérlek, segíts rajtam is! Te tudod a legjobban, mik az én életemnek nyomorúságai, bánatai, szenvedései. Te tudod a legjobban, mi az, amiből nem tudok kigyógyulni, pedig úgy szeretnék! Segíts, hogy le tudjam győzni az akadályokat, amelyek falként tornyosulnak előttem. A bűn fala ez, jól tudom… tisztában vagyok vele, hogy a bűn az én életemnek is a legfőbb megrontója, betegsége. De olyan sok időbe telt, míg ezt beláttam, ameddig eljutottam ide, hogy ki tudom mondani előtted, és nem téged okollak és hibáztatlak sorsom alakulásáért. Mert voltak már szép idők, jó napok, amikor nem volt okom a panaszra, de elfejtettem, hogy azért meg hálát kellene adjak neked, könnyűszerrel elfogadtam, amit kaptam tőled, most meg csak sóhajtozok és nyögök a súly alatt.

Kérlek Téged, növeld az én hitemet, hogy napról napra buzgóságosabban tudjak könyörögni Hozzád, és ne lankadjak akkor sem, ha úgy érzem, a segítség késik, mert végül biztosan eljön! Had tudjak imádkozni másokért is, és közbenjárni értük. Ha meg tudom érezni, ha át tudom élni, hogy min mennek keresztül körülöttem lévő testvérek, vagy azok, akik drágák és kedvesek nekem, akkor merjek minden körülmények között Hozzád fordulni, hiszen előtted nem számít sem a származás, sem a társadalmi rang, sem az, hogy mit követtem el eddig, csak az, hogy már hiszek Benned, és követlek Téged! Bár a mélységből kiálltok Hozzád, meghallod szavam, és felemelsz engem.

Kérlek Téged arra is, hogy az evangélium igazságosságával szüntess meg minden különbséget, válaszfalat, amit most elszakít sok-sok keresztyént egymástól, akik között lenézi egyik a másikat, mert neki több jutott a földi javakból, vagy mert előkelőbb helyen van a társadalomban. De előtted, a Te szemeidben mindenki egyenlő, csak jó és rossz embert ismersz, nem vetsz meg senkit sem a származása, sem a bőrszíne, sem a nemzetisége miatt, hanem a hitben testvérekké teszel bennünket, egy közösséggé formálsz. Ne engedd soha, hogy gőgőssé vagy felfuvalkodottá váljak, bármit is érek még el ebben az életben, mert aki Téged követ, ahhoz nem illenek ezek a tulajdonságok, és ha kell, szégyeníts meg engem, hogy az alázatosságról, mint egyik legfőbb keresztyén erényről nehogy megfeledkezzek!

Köszönöm, hogy meghalhatsz engem e mai napon is! Dicséret, dicsőség és hálaadás Neked! Ámen.