Talán nincs még egy olyan írónk, költőnk, akin a református egyháznak, mint lelki édesanyának nevelő nyomai annyira meglátszódnának, mint Móricz Zsigmondon. Igen, ha Móricz rágondol otthonára, akkor ezt, mint református otthont örökíti meg írásaiban: „Ötven évvel ez előtt még minden házban megvolt a mestergerenda – írja 1940-ben – ez volt a Wertheim-szekrény - … Itt volt az öreg Biblia, zsoltár…a kálvinistáknál még külön is akadt egy vastag szent könyv, a Keresztyén tanítások és imádságok”. Írónk református voltán, nyilván nagyon sokat formált az a tény is, hogy nemcsak sok református lelkipásztor-őse és oldalági rokona volt, hanem édesanyja is papleány volt.
Móricz református jellemén azonban a legtöbbet a Biblia formált. Ha családjára, küldetésére gondolt, bibliai képeket használt ezek érzékeltetésére. „Szüleim nagyon szegények voltak – apám ácsmester volt s én büszke voltam mesterségére, mert Urunk Jézus Krisztusnak apja is ács volt”. Készülve az írói pályára, a Pestre való feljutás nehézségeit így győzte le magában: „Lelkemben valami égő szomj volt. Ahogy Krisztus ment Jeruzsálembe, úgy vágytam én is a magyarok ezeréves városába”.
Nem csak olvasta, hanem tanulmányozta is a Bibliát. Ennek eredményeként született meg a Bibliáról írt, kb. 50 oldal terjedelmű cikke az Athaeneum c. folyóiratban 1907. IV-1908. I. számaiban. Tanulmányában olyan gyönyörű bizonyságtételt tett református hitéről, amilyent kevés ember hagyott – különösképpen abból az időből – ránk. Még lelkészek is kevesen lehettek az országban, akik ilyen igei világossággal hirdették volna a szószékről az Igét, mint ahogy nagy írónk ebben a cikkében kifejti a keresztyén hit igazságait.
Kinek látja és vallja Móricz Jézus Krisztust? „Jézus Krisztus az emberiség Megváltója… Jézust emelt fővel, sugárzó arccal, ölelésre nyúló karokkal indult útjára… az egész emberiség minden szerencsétlenjét szívébe fogadta… Jézus világnézete olyan tökéletes és minden emberi belátáson felül álló, hogy az emberiség két évezreden át, mint a ragyogó Napra nézett rá, melytől csupán életet vehet az ember, de bele szellemi szemével nem nézhet… Egy út vezet Jézus megismeréséhez: ha a Biblián át haladunk végig Őhozzá, s átszűrve lelkünket a szent könyv homokján, az Üdvözítő megsejtésére elég tiszták vagyunk. Ennek az útnak nem vallásos rajongás lesz az eredménye, hanem tiszta átpillantás az emberi életen, s lelki harmónia”.
A Biblián keresztül Móricz a jelenvaló életet az eljövendő élet fényében szemléli: „Ez az élet csak ideiglenes állapot, s rövid idő alatt oda kerül mindenki a mennyei Atya elé, aki számon fogja kérni, hogy hogyan sáfárkodunk, s ítélni fog, mert Ő, jól lát mindent, a lélek legtitkosabb gondolatait is. Az élet főcélja tehát az, hogy itt éljünk, hogy Isten Atyánk, akihez holtunk után térünk, szeretettel öleljen keblére”.
A keresztyénség folyamatosságáról, holnapjáról ezt írja” „A vallásfelekezetek dogmái elomolhatnak, de Krisztus igazságai nem! Újjászületésre van szükség. Olyan időket élünk újra, hogy nem lehet messze az idő, melyben az Isten a kövekből is támaszthat prófétákat. Az emberiség nem érheti meg, hogy elvesszen az a mérhetetlen haszon, mely a krisztusi igazságokból két évezreden át származott reá. Ennek az újjászületésnek újra csak a Biblia lesz a forrása és keresztvize. Ha lesz, aki fel tudja olvasni a világnak az igazság tiszta felfogásával, akkor megszületik az új, eleven, éltető hit, mely lélekben és igazságban megtalálja a mindent megmagyarázó, harmóniába hozó felfogást”.
Mit tanácsol Móricz a „mára”? „A vallás minden embernek legbelsőbb lelki magántulajdona, ezért csak akkor valóban értékes, ha maga szerezte meg magának. Az egyháznak, vallásos intézményeknek csupán kötelességük és hasznuk, hogy örök figyelmeztetői az emberiségnek a szűk látókörön túleső örök érvényekre, örök forrásai a vigasztalásnak. Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet – mondja a próféta… Legyen azért nyitva minden templom kapuja azok számára, akik szükségét érzik, hogy oda menjenek, s homlokán legyen ott a magasztos hívő szó: Jöjjetek énhozzám, ti megfáradtak és én megvigasztallak titeket”.