A bihardiószegi református énekkar története

 

 

A Bihardiószegi Református Egyházközségnek már az 1890–es években volt énekkara. 1922. december második felében alakult újjá Református Egyházi Templomi Énekkar címen, abból a célból, hogy az egyházi zenét, éneket művelje, hogy a templomi istentiszteletet szebbé, lélekemelőbbé tegye. Az énekkar harmincöt tagot számlált, karvezetője Szántó Béla református tanító volt. Énekórát hetente háromszor is tartottak, hétfőn, szerdán és szombaton. Hivatásszerű működésén kívül az énekkar egyházias jellegét még jobban kiemeli, hogy gyűjtést indítottak a háborúba elvitt harangok pótlására, egy újonnan beszerzendő harangra. Ugyanakkor K. Nagy Sándor a harctéren elesett fia emlékére öntetett egy harangot. A harangavatást 1923. október 7-én tartották. Az énekkar a templomi szolgálatokon kívül magyarságunk javát és fennmaradását célzó tevékenységekben (pl. szüreti bálok rendezésében) igyekezett kivenni a részét.1927 szeptemberében a megüresedett kántori állást Asók István kántortanító töltötte be. Szántó Béla addigi karvezető az újonnan választott kántortanítónak adta át az énekkar vezetését. 

 

Asók István indítványozta „alapító és pártfogó tagok” gyűjtését, akik lehetővé tennék az énekkarnak anyagiakban való megerősödését is. Az összegyűlt pénzből a karvezető egy szép harmóniumot vett 11 500 (akkori) lej értékben. A karvezető kidolgozta a bihardiószegi református énekkar alapszabályzatát. Ennek néhány pontja így szólt:

• a testület neve: Bihardiószegi Református Énekkar.
• a testület célja a vallásos élet fejlődése és az önművelődés, nyilvános helyeken, templomban, temetésen és ünnepélyeken való szereplés, megjelenés.
• a testület áll alapító, pártfogó és működő tagokból.
• az alapító tagok azok az egyének, akik 500 lejt fizetnek, a pártfogó tagok pedig azok, kik 50 lejt fizetnek az énekkar pénztárába.
• működő tagja az énekkarnak csak feddhetetlen életű vallásos érzéstől áthatott és legalább 23 évet betöltött egyén lehet, kivételesen felvehetők ennél fiatalabb egyének is, ha énekbeli tehetségük megfelelő és erkölcsi magatartásuk kifogás alá nem esik.
• az újonnan jelentkező tagok, mint póttagok vétetnek fel, három hónapi póttagság után lesznek rendes tagok.
• az énekkar az elhunyt tagnak, feleségének vagy szüleinek temetésére az év bármely szakaszában tisztelettel kivonul és szerepel. Más esetekben az énekkar csak meghívásra lép fel.
• az énekkar tagjai közzé felvehető más felekezethez tartozó egyén is, ha személyi és erkölcsi szempontból kifogástalan.

 

1929. június 3-án Sulyok István református püspök érkezett az egyházközség látogatására. Erre az alkalomra az énekkar szép lovas bandériumot szervezett a püspök fogadására. Dacára a nagy munkaidőnek, az ünnepélyen az énekkar teljes számmal megjelent és énekszámokkal szerepelt. Az énekkar történetében fordulópontot jelentettek az 1937, -38, -39-es évek, mivel a hatóság nem engedélyezte a tanórák megtartását. A katonai erődítmények építése miatt a községben sok katonát és munkást szállásoltak el, ezért bármilyen összejövetel tiltott volt.

 

1940. szeptember 4-én a román granicsérek és magyar honvédek között utcai harc folyt, Asók István karmester is kénytelen volt elmenekülni (ő volt a polgárőr parancsnok). 1940–41-ben a szabad magyar közigazgatás idején a nemtörődömség és a közöny miatt mind a karmester, mind a tagok részéről, az énekkari élet szünetelt, csak 1942– 43-ban indult meg; azonban a közeledő háború miatt ennek működése ismét megszakadt. 1944. október 15-én elérte a községet a háború. Az ezt követő pusztítások, rombolások következtében megsemmisült az énekkar kottagyűjteménye, partitúrái, lámpája stb. A helyzet sem volt alkalmas az ének- és dalkultúra beindítására.

 

1947 tavaszán Asók István eltávozott a községből, helyére Sasszet Győző huszonegy éves fiatalembert választották meg kántortanítónak. 1947. december elején újra megkezdte működését az énekkar. 1948 karácsonyára az énekkar nem tanult új éneket, mivel ’48 őszén életbe lépett az iskolareform. Ennek következtében a felekezeti iskolákat és a tanítókat bekebelezte az állam. Sasszet karnagy is állami tanító lett, ezért az egyház kötelékéből, mint kántor is kimaradt, többet nem foglalkozott az énekkarral, így újból szünet következett. 1950 novemberében az egyháztanács gyűlésén elhatározták, hogy az énekkart újból működésbe kell hozni. Papp István kántor összehívta az énekkar tagjait december első szerdáján, amikor harminc tag össze is gyűlt. Az újonnan alakult énekkarnak szembesülnie kellett azzal a ténnyel, hogy semmijük sem maradt. A harmónium, a lámpa az államosítással állami tulajdonba került. A kottákat az iskola takarítónője tűzgyújtásra használta fel. Az énekkar fennmaradása csak a tagok lelkesedésén alapult.

 

1951. február 11-én nagy megtiszteltetés érte az egyházközséget, Arday Aladár püspök látogatásának köszönhetően. A püspök fogadására nagy lelkesedéssel készültek. Barcsa Sándor lelkész és Papp István kántor közösen egy vegyes kart tanítottak, ugyanis az egyházunknak leányénekkara is volt, melyet a lelkész vezetett. 1952 őszén a férfi énekkar tagjai csekély számmal jelentek meg a tanórákon, ezért a leánykarral egyesülve vegyes kar jött létre. 1954. április 5-én az énekkar részt vett Szántó Béla volt karnagy és igazgató-tanító temetésén. Egyik egyháztanácsi gyűlésen felmerült az a kérdés, hogy jó volna bevezetni a villanyáramot a templomba. Papp István kántor megígérte, hogy február elején (1955) rendez az énekkarral egy ünnepélyt, és a begyűlt perselypénzt a villany bevezetésére adományozzák. Mindenkit elfogott a vállalkozási vágy, így február 6-án este egy hatalmas műsorral léptek fel. A perselypénz 464 lej volt. A nagy sikerre való tekintettel egy újabb ünnepségre került sor. Az ekkor begyűlt 338 lejt újra a villany bevezetési alapra ajándékozták. A tagok a villanyáram bevezetéséhez szükséges munkálatokból bőven kivették részüket. 

 

 

Lelkesen vállalták a fal kiverését a vezetékek számára. Az énekkar ezen munkájával lehetővé vált, hogy 1955. december 17-én már öt esküvőt tartottak villanyfénynél. Míg a férfitagok a bevezetésnél szorgoskodtak, addig a lányok adományokat jártak gyűjteni. Mire kigyúlt a fény a templomban, akkorára a pénz nagyobb része is megvolt. Az énekkar további működéséről nincsenek pontos adatok egészen 1985-ig, amikor Koszta Imre kántor vezetésével újjá alakult az énekkar. 1990 őszétől három éven keresztül Szabó József vezette az ifjúsági énekkart, majd Törő Gyula kántor folytatta az ifjúsági énekkar vezetését, amely harmincöt tagot számlált. Sajnos ez a csapat az iskolába való ingázás miatt felbomlott.

A jelenlegi énekkar 2001 februárjában alakult meg, húsz tagból áll és négy szólamra énekel. A próbákat hetente rendszeresen tartják, hogy minden sátoros és egyháztörténeti ünnepen teljes felkészültséggel helyt tudjanak állni. A felnőtt énekkar mellett működik egy tizenöt tagú ifjúsági énekkar és egy furulyacsoport. A cél az, hogy az énekkar legyen valójában gyülekezeti énekkar, a gyülekezetből nőjön ki, szolgálatával építse a gyülekezetet, de az is becsülje meg az áldozatot, melyet az énekkari tagok hoznak. Az énekkarnak fontos közösségformáló szerepe van a gyülekezet életében. Más gyülekezetekben megrendezett kórustalálkozókon lehetőség nyílik megismerni új embereket, szokásokat, ellesni-megtanulni másoktól a jó dolgokat.

 

 

2005 nyarán az énekkar meghívást kapott az álmosdi (Magyarország) református műemlék-templom belső felújításának alkalmából szervezett ünnepi hangversenyre. Mindig nagy öröm átlépni a határt és az anyaországban is énekelni. Az egyházi énekek mellett népdalokat is tanulnak, már több népdaltalálkozón részt vettek: Érmihályfalván, Székelyhídon (utóbbi már hagyományosan minden évben megrendezi a népdaltalálkozót). Itt lehetőség nyílik a megtanult népdalok eléneklésére. Ezeknek a találkozóknak leírhatatlan varázsuk van, mindig felejthetetlen hangulatban zajlik az este. A Királyhágómelléki Református Egyházkerület rendezésében zajlott zenés esten, melyen minden egyházmegye részt vett, az Érmellék a Bihardiószegi Református Ifjúsági Furulyacsoport rövid műsorával, valamint az Érmelléki Kántor-kórus szolgálatával szerepelt. Az ifjúsági énekkar és furulyacsoport az egyházi szolgálat mellett minden emlékmű, kopjafa koszorúzásánál zenei aláfestéssel teszi szebbé az ünnepséget. Más gyülekezetek kórusát is vendégül látták, többek között a nagykárolyi gyülekezet ifjúsági- és felnőtt kórusát, az érmihályfalvi, valamint az álmosdi énekkarokat. Bihardiószegen legutóbb 2006-ban került sor a felnőtt kórustalálkozó megrendezésére.

 

 

2006. augusztus 13-án a Magyar Reformátusok V. Világtalálkozója keretén belül Gellért Gyula érmelléki esperes szervezésében megrendezésre került a diószeg–álmosdi csatajelenetet. Az ezt megelőző ünnepi istentiszteleten mindkét énekkar szolgált. Ugyanebben az évben a felnőtt énekkar felvette az Asók István Református Énekkar nevet.

A felnőtt kórustalálkozókon 2007-ben Szalacson, 2008-ban Margittán, az ifjúsági kórustalálkozón szintén 2008-ban Székelyhídon vettek részt a bihardiószegi kórusok. 2007. december 23-án, második alkalommal kaptak meghívást Álmosdra, a Mindenki karácsonyfája ünnepségre, melyen az álmosdi énekkarral együtt karácsonyi énekeket énekeltek.

Mind a felnőtt, mind az ifjúsági énekkar igyekszik énekeivel szebbé tenni az istentiszteleteket. Isten áldása legyen a kórustagok életén!