Észak-ír missziós hét a szentjobbi református gyülekezetben

2013 július 10-19. között a gyülekezetünk is bekapcsolódott abba a missziós tervbe, amely több királyhágómelléki és erdélyi református gyülekezetben már évek óta megrendezésre kerül. Az Észak-Írország-i „Exodus” ifjúsági misszióval foglalkozó szervezet 12 fiatalt küldött el hozzánk. Tíz 16-17 év közötti fiatalt és két vezetőjüket.


Az ismerkedésünkről röviden annyit, hogy tavaly ősszel elmentünk a kátésokkal és az ifisekkel Tenkére, egy ifjúsági csendes hétvégére. Itt találkoztam Szabó Erzsébettel, aki az Exodus erdélyi koordinátora. A júliusi találkozást megannyi szervezkedés, email váltás és egy közös szentjobbi kávézás a központ vezetőjével előzte meg. Igen változatos programot állítottunk közösen össze, amely reggeltől késő estig kitöltötte nemcsak az Írek, de a helyi fiatalok idejét is.

A csapat résztvevői fiatal koruk ellenére, nagyon hamar alkalmazkodtak az itteni élethez, szokásokhoz, nyelvi különbségekhez. Már a legelső este nagyon jó hangulatban telt el. A kíváncsi tekintetek, a kérdések, a „tiszi úr fordítson” kérések hamar lecsökkentek. A nőszövetség nagyon finom pizzatekerccsel várta a megéhezett vendégeket, és a Czaholi család jóvoltából frissen szedett barack volt desszertnek. Az esti csapat gyűlésen megjegyezték, hogy egy picit aggódtak a nyelvi korlátok miatt, de Isten iránti hálával mondták el mindannyian, hogy a közös cél, a gyorsan megköttetett barátságok, a helyiek kedvessége azonnal eloszlatta a nyelvi különbségeket!


Mindenben igyekeztünk a kedvükben járni. Reggelire például egyik igen kedvelt reggelijüket készítettük el helyi összetevőkből: a zabkását, az egyik presbiter asszony segítségével pedig az „Ulster fry”-t, azaz az Észak-Ír kalória bomba reggeli magyar megfelelőjét: sült szalonnát, tükörtojást, paprikát, paradicsomot és egyéb finomságokat.

Délelőttönként gyerek foglalkozást tartottak, melyekre szép számban eljöttek a helyi gyerekek. Minden alkalommal egy bibliai hős volt bemutatva. A gyerekek angol énekeket tanulhattak, illetve az aranymondást az Ír fiatalok magyarul (angol akcentussal) tanították meg a gyerekeknek. A közös ima után korcsoportokra osztva kézimunkáztak majd egy kis frissítő után közös játékok következtek. Hétfőn délelőtt a helyi gyermekotthonba látogattak el, ahol szintén nagy sikere volt a bibliai történetnek, a játékoknak és a közvetlen hangulatnak.




A nap további része a következő képen alakult. A helyi fiatalokkal való közös ebéd után a csapat egy része fizikai munkába kezdett. Kétkezi munkával közösen elkezdtük a templom melletti fásszín helyének előkészítését, az alap kiásását, amelyet egy este néhány férfitagunk szorgosan le is betonozott. Ugyancsak egy délelőtt sikerült kitakarítani egy a gyülekezethez tartozó épület szeméttel és törmelékkel teli melléképületét.


Ezzel párhuzamosan délutánonként 3-an családlátogatásra indultunk, ezennel köszönjük a kedves fogadtatást és a jó beszélgetéseket! Néhány fiatal pedig a templom udvarán levő diófa kellemes árnyékában angol órát tartott a tanulni vágyó gyerekeknek és ifiseknek.

Közös vacsora után a hét első felében kötetlen program volt. Rengeteget énekeltünk, sok angol éneknek megvan a magyar fordítása, melyeket a fiataljaink jól ismertek. Így a gitár, az énekszó hamar megtette az összekovácsoló hatását. Egy este focizni mentünk, ahol éppen javában folyt a helyi gyerekcsapat edzése. Természetesen beálltunk ellenük, és őszintén megvallva a gyerekek kicsit megizzasztottak mindannyiunkat. Másik este a szentjobbiak kérésére a vendégek megtanítottak minket rögbizni, ami időközben frissen levágott fűcsatába torkollott, így mindenki zölden jött haza.

Vasárnap lázasan készült a két csapat a délelőtti ifjúsági istentiszteletre. Mindenki kisebb-nagyobb szolgálattal részt vett az istentiszteleten. Közös énekek után, az igehirdetés a 46. zsoltár alapján szólt. Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban. Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten, majd egy rövid interjú következett Helennel és Stephennel, a csapat két vezetőjével, akik képekben és szavakban meséltek ennek az ifjúsági szervezetnek a mindennapjairól, a csapatról. Ez után az egyik ír fiú mesélt a hitéről: mit jelent neki Istenben hinni, és a keresztyén barátai milyen bátorítást és önbizalmat adtak neki egy nehéz élethelyzetben. És arra bátorított mindenkit, hogy merjük mindenkor felvállalni a hitünket.

A hagyományos magyar vasárnapi ebéd mindenkinek nagyon ízlett, ezúttal köszönjük a Nőszövetségnek, és a presbiter asszonyoknak a rengeteg finomságot!

Este közös Magyar-Ír estre hívott a harang mindenkit a templomba. A vendégek néhány érdekességet meséltek az országukról, a kultúrájukról, Észak-Ír nyelvlecke keretén belül megtanítottak minket néhány az ír fiatalok által közkedvelt kifejezésre, két híres ír népdal eléneklése után a legszebb ír templomi éneket is énekelték el nekünk: Be Thou My Vision. Ezek után én mesélten pár dolgot a községről, a kultúránkról, a gyülekezetről, illetve igyekeztem őket néhány magyar szóra, kifejezésre megtanítani (több kevesebb sikerrel). A templomi együttlét után átmentünk a Reménység Házába, ahol a fiataljaink néhány helyi finomságot készítettek elő. Pl. rahátot, zakuszkát, vinettát, halvát, különféle kekszeket, szendvicseket, valamint a Fodor családnak köszönhetően az erre az alkalomra készített szentjobbi különlegességet, a krumplis hurkát kóstolhatták meg. Az írek hagyományos ételeket főztek nekünk: ír gulyást, és a „scone”-t, azaz édes pogácsát. A falatozás után néhány néptáncos helyi fiatal szervezkedni kezdett: megkértek, hogy tartsam szemmel a vendégeket és nehogy elengedjem őket, mert szeretnének néptáncot mutatni illetve tanítani nekik. A rövid táncbemutató és a közös táncolás nagy sikert aratott.



Az új hét délutánjai leginkább a közös kirándulásokról szóltak.

Hétfőn este a polgármesterünk és felesége várt bennünket vacsorára. A kemencében sült pizza és a vidáman eltöltött este örök emlék marad mindannyiunk számára. Köszönet a polgármesterünk és felesége kedvességéért valamint a Nőszövetség tagjainak a segítségéért!

Kedden gyalogtúrára indultak a községben és a szőlőhegyre, majd a főgondnokunk pincéjének udvarán készített bográcsgulyás túl ízletesre sikerült... azaz mindenki kellemesen jóllakva folytatta a a beszélgetést, a közös labdajátékokat és a hazasétálást. Ezúttal is köszönet a főgondnokunknak a helyért, a szervezésért és természetesen a szakácsként betöltött feladatáért!

Szerdán Síterbe mentünk, először meglátogattuk a 800 éves műemlék templomot, melyről Gavrucza Emese nagyon érdekes bemutatót tartott. Néhány csoportkép után újra buszra ültünk és a síteri tónál kötöttünk ki, ahol a csárdánál már várt minket az ízletes babgulyás és a csipkebogyó lekváros fánk. A gyönyörű tó, a csend, és a sok finom étel mindenkit lenyűgözött.


Csütörtökön korán reggel indultunk Váradra „shoppingolni”, azaz vásárolgatni. Mindenki talált magának való emléket. Kora délután mindenki fáradtan ült fel a buszra. Kis pihenő után elkezdődött a búcsúest. A búcsúvacsora után a tábortűzre készülődve a szalonnasütéshez való készülődés átment egy vízi csatába, ahol nemcsak a fiatalok, hanem a vezetők, és én is csurom vizes lettem. Átöltözés után a tábortüzet körülülve a napi igével zártuk le a tábort, néhányan elmondták a gondolataikat a közösen eltöltött napok kapcsán, majd mindezt imával és áldással zártuk le.

Bár igen későre járt, a helyi fiatalok nem akartak hazamenni. Hosszú könnyes búcsúzás következett. Nemcsak búcsúkönnyek voltak, hanem öröm és hála könnyek is.


Másnap kora délelőtt megérkeztek a kisbuszok és a vendégek elindultak Budapestre, a Liszt Ferenc repülőtér felé...

Hadd köszönjem meg mindenkinek, aki valamilyen módon besegített erre a missziós hétre! Sokan itt voltak, sokan érdeklődtek, sokan segítettek, minden nap nagy volt a nyüzsgés kora reggeltől késő estig. Valóban egy nagyszerű tábort zárhattunk le! És Nektek gyerekeknek, ifiseknek, hogy itt voltatok, hiszen elsősorban Nektek szólt ez a szűk két hét.

Adja Isten, hogy jövőre ugyan itt, ugyancsak veletek!