A húsvét: örömünnep!
„A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől hengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk:» Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.«Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek.”
Lukács 24, 1 – 9
A húsvét, azaz Jézus Krisztus feltámadásának a jelentőségét többek között az is jól mutatja, hogy az első keresztények hitéletében először a húsvét lett ünneppé. Először csak a húsvétot ünnepelték és csak később a 4. században csatlakozott a keresztény ünnepek sorába a karácsony, majd pedig a pünkösd.
Azt olvashatjuk az Újszövetség több helyén, hogy az első keresztyének naponként összegyűltek házaknál, megtörték a kenyeret, imádkoztak és tele volt a szívük örömmel. Örültek annak, hogy Jézus él, feltámadt a halottak közül. Később a naponkénti összejövetelt felváltotta a heti egy alkalom, amikor is az istentiszteleti közösségüket Jézus feltámadásának a napján, ahogyan ők mondták a hét első napján tartották. És végül a harmadik lépésben lett a húsvét évenkénti egyszeri ünnep úgy, ahogyan mi is ünnepeljük. Ám nem szabad elfelejtkezzünk arról, hogy a húsvét még így is az egyik legnagyobb ünnepünk. Sajnos csak egy vagy két napig tart, de akkor is örömünnep, diadalünnep, hiszen Jézus legyőzte a halált, ma is él és uralkodik.
A Heidelbergi Káté 45. kérdésében az áll: Mit használ neked a Krisztus feltámadása? Talán első hallásra furcsán hangzik ez a kérdés, hiszen a hit dolgait nem szoktuk haszonelvűen megközelíteni, mégis modern világunkban, ahol a haszon, a nyereségvágy, a pénz hajt mindenkit előre, talán így sokkal inkább személyessé válik ez a kérdés minden ember számára: Mi hasznom van nekem abból, hogy Krisztus feltámadt? És a jó hír az, hogy még a hitből, Jézusból és az ő feltámadásából is lehet haszna a mindenkori keresztényeknek.
Azt mondja a Káté, hogy az egyik haszna Jézus feltámadásának az, hogy részeseivé tesz bennünket annak az igazságnak, melyet halálával szerzett számunkra. A halálával bűnbocsánatot szerzettnekünk és Isten Krisztus áldozatáért igazzá tesz bennünket. És nagy szükségünk van erre, mert mindannyian bűnösök vagyunk. Valaki egyszer azt mondta, hogy ha van valami a Bibliában, amit könnyen be tudunk bizonyítani a mai korban is az az, hogy minden ember bűnös. Elég, ha az ember bekapcsolja a televíziót, elolvassa az újságokat, vagy egy kicsit komolyabban magába tekint. A Szentírás is azt tanítja a Római levélben: „…Mert nincs különbség. Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül”. Vagy ahogyan a Zsoltárok könyvében van megírva: „Mindnyájan elhajlottak; egyetemben elromlottak, nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy sem…”
De az az örömhír, hogy van számunkra bűnbocsánat, hiszen Isten elfogadta Jézus nagypénteki áldozatát, helyettes elégtételét. Mert a golgotai kereszten kiengesztelte az Atyát és a világot, helyreállította mindazt, amit mi emberek elrontottunk; és ennek a legnagyobb bizonyítéka a feltámadás. Ezért örvendezhetünk, vigadhatunk, mert Jézus hatalmas ajándékban részesített bennünket a halála és feltámadása által, a bűnbocsánatban. Ám a bűnbocsánat mellett van még másik haszna is Jézus feltámadásának. Mégpedig az, hogy legyőzte a halált. És azt ígéri, hogy ebből a győzelemből részt ad nekünk. Ez egy olyan győzelem, amit mi saját erőnkből soha nem tudtunk volna elérni. Mi mindig csak vereséget szenvedhetünk a halállal szemben. Nekünk nincs semmilyen fegyverünk, amellyel a halált legyőzhettük volna. Hiába az orvostudomány fejlettsége, a különböző gyógyszerek, a szeretteink ragaszkodása egykor meg kell haljunk. 2000 évvel ezelőtt eljött Jézus, megharcolta helyettünk a harcot, legyőzte helyettünk a halált, és azt mondta: „Aki hisz énbennem, ha meghal is él”. Miénk lett Krisztus húsvéti győzelme. Igaz, hogy még itt élünk, és naponta közelebb kerülünk a halálhoz, de akkor sincs okunk félni, mert Jézus Krisztus által, miénk a győzelem, miénk a diadal, az örök élet.
A római katakombákban található keresztény sírokra pálmaágakat festettek vagy véstek. Ezzel szemben a nem hívők sírján csak kesergő, lemondó, elcsüggesztő feliratok olvashatók. Csak hogy néhányat említsek: „Nem voltam - lettem. Voltam - már nem vagyok. Ez minden. Ha valaki mást mond, hazudik. Én többé élni már nem fogok.” Vagy egy másik szerint: „Fiatal voltál, de elvitt a halál, a szívünk kesereg, sajog és fáj, vigaszt nem talál.” Elkeseredett, csalódott, vigasztalan mondatok ezek. Ám a keresztények sírján, a Krisztusban hívők sírján ott a pálmaág a diadalnak, a győzelemnek, az életnek a jelképe. Persze ez nem azt jelenti, hogy nekünk nem kell meghalnunk. A halált nem kerülhetjük el. Egyszer utolsót dobban majd a szívünk, ám a halál sötét kapuján át, átvisz bennünket Isten az ő országába. Jézus Krisztus feltámadása a bizonyíték arra, hogy egykor majd mi is fel fogunk támadni. Ezért is örömünnep számunkra ma is a húsvét.
Azután a húsvét örömünnep volt régen is, és az ma is, mert lehetett és lehet találkozni az élő Krisztussal, és aki találkozik vele, annak örömteli lesz az élete. Lehet beteg az illető, lehet sok gondja, baja, félelme, nyomorúsága, de aki egyszer Jézussal találkozott, annak nyugalma, békessége lesz. Aki akar, akár ma is találkozhat a feltámadott Krisztussal. Pintér Bélának van egy éneke, amely így hangzik: „Sokan azt mondják, hogy Isten már nem él, vagy csak kőszobor egy kis templom mélyén, és csak szép mese, hogy elküldte fiát, aki kereszthalált halt a Golgotán. Sokan azt mondják, hogy élt, de messze van, és nem érdekli, hogy az emberrel mi van. Hideg trónteremben ül magányosan és a földet onnan nézi álmosan. És jön a refrén: De én tudom, hogy él Úr! Én tudom, hogy él Úr! Honnan tudom, ezt kérdezed, Onnan, hogy ma reggel beszéltem vele!” Látjátok, akár ma is lehet vele találkozni, és bármikor lehet vele beszélgetni.
A vele való találkozás meg tudta győzni őket arról, hogy ő valóban feltámadt és él. És bennünket is csak maga Jézus győzhet meg arról, hogy őt nem tarthatták fogva a halál erői, mert ő legyőzte azokat. És a Jézussal való találkozás eltörli minden fájdalmunkat, minden kétségbeesésünket, eloszlatja minden félelmünket, és átélhetjük mi is azt az örömet, melyet húsvét hajnalán az asszonyok is átéltek. De más haszna is van a húsvétnak. Egyszer egy idős, egyedülálló asszonytól megkérdezte valaki: „Hányan tetszenek ebben a házban lakni?” A válasz ennyi volt: „Ketten. Az én Uram Jézus Krisztus meg én.” Mert az aki hisz a feltámadott Jézusban, az sohasem lesz egyedül.
A magányosság, társtalanság óriási probléma a mostani korban. A férfiak és nők szerte a világon teszik fel a kérdést: „Hol találok egy barátot? Hol találok egy társat, aki megért? Hol találok valakit, aki törődik velem?” Hol találok valakire, aki szeret engem, aki nem hagy el? A bethesdai beteg fájdalmas panasza emberek millióinak is a panasza: Uram nincs emberem! A modern embernek talán ez a legnagyobb gondja: Uram nincs emberem, egyedül vagyok. Több mint hét milliárdan élünk a földön, és mégis mennyien élnek magányosan, elhagyatva. Emberek milliói félnek és rettegnek az egyedülléttől. Sokan még egy rossz, nem működő kapcsolatot is képesek évekig fenntartani, csak hogy meneküljenek attól, ami még rosszabb ennél: a magánytól.
Jézus azonban azt mondja: „Én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig”,és azt is mondja: "Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled." Vagyis: Jézus él, és ez azt jelenti, hogy mindig velünk van. Társunkká lesz a magányban, elhagyatott állapotunkban is ott lesz mellettünk, és nem hagy el soha. Az ő barátsága nem szűnik meg, hanem megmarad mindörökké. És ez is az ő feltámadásának köszönhető. Bár a naptár szerint nem lehet minden nap húsvétot ünnepelni, de én azt kívánom mindenkinek, hogy a Krisztus feltámadásából származó húsvéti öröm ne csak ez alatt a pár nap alatt járja át a szívünket, hanem életünk minden napján éljünk azzal a hittel, hogy nekünk élő Urunk van. Mert ahogyan az ének is mondja: „Él a Jézus a mi fejünk, Keresztyének énekeljünk, Ülvén húsvét ünnepeket, Új győzedelmi éneket.” Ámen.
Forró Csaba
Csokaly