Imahét 2. nap - Remény a reménytelenségben

Az ördög kirakodóvásárt tartott, amelyen az összes eladandó portékáját nagy gonddal árazta fel. Eladó volt a gyűlölet, a féltékenység, a hazugság, az önbecsülés, a büszkeség, mind igen magas áron. Az udvar egyik sarkában volt egy szerszám, amely elég ütött-kopott, mondhatni agyonhasznált volt, az ördög mégis ezért kérte a legtöbbet. Egy cetli volt ráragasztva: REMÉNYTELENSÉG. Amikor a vevők megkérdezték, hogy miért adja ilyen drágán ezt az értéktelennek tűnő portékát, az Ördög így válaszolt. „Az összes közül a reménytelenség a leghasznosabb, és ezt szeretem a legjobban. Amikor egyik szerszámommal sem tudok az emberekre hatni, előveszem ezt a régi, jól bevált eszközömet. A reménytelenséggel tudom ugyanis a leghatékonyabban elhitetni az emberekkel, hogy hozzám tartoznak!”

A sátán soha sem boldogabb, mint amikor azt látja rajtad, hogy feladsz mindent, nem látod a jövőt, nincs bizalmad, és elönt a reménytelenség! Hányszor érezted már, hogy az egész világ ellened van, és ebből nincs remény? A bajaid, mint egy hegy, úgy vesznek körül… Ha így érzed, tudd, hogy Istennek van egy jó híre a számodra! Mert van remény a reménytelenségben!

1. Vannak olyan helyzetek, amikor úgy érezzük, hogy minden reménytelen.

„Lőn én rajtam az Úrnak keze, és kivitt engem az Úr lélek által, és letőn engem a völgynek közepette, mely csontokkal rakva vala. És átvitt engem azok mellett köröskörül, és ímé, felette sok vala a völgy színén, és ímé, igen megszáradtak vala.” (Ez 37,1-2) A kép, amit Ezékiel próféta lát, egy hatalmas temetőhöz hasonlít, amelyben elfelejtették megadni a halottaknak a végtisztességet. Izráel népe fogságban van, a bűneik és az Isten iránti hűtlenségük miatti büntetésüket szenvedik. A szomszédos népek bálványait kezdte tisztelni istenként. És így, szépen lassan háttérbe szorították az igazi Istent. Isten hiába küldött prófétákat az Ő népéhez, akik bűnbánatra és megtérésre hívták, nem vették komolyan az isteni figyelmeztetést. Így aztán bekövetkezett az ítélet: Babilon lerohanta az országot. A földdel tette egyenlővé a szent várost, Jeruzsálemet, a templommal együtt, és fogságba hurcolta a népet. Reménytelen helyzet. A nép nem gondolta, hogy valaha hazatérhetnek. Teljes kilátástalanság. A fogságból nem láttak kiutat. Mint a völgy az elszáradt és szétszóródott csontokkal. Teljesen reménytelen helyzet.

Egyszer egy riportert kiküldtek, hogy egy gyerek-focimeccsről írjon egy cikket az újságba, hogy ezzel is bíztassák a helyi gyerekcsapatot. Csak hát a helyi csapatnak nem volt jó napja, mert az első félidő végére már 3-0 volt az eredmény a másik csapat javára. A szünetben a riporter megkereste az edzőt és a gyerekeket, és csak ennyit mondott nekik: „Biztos nagyon el vagytok keseredve a félidő eredménye miatt.” „Miért lennénk elkeseredve? – kiáltott fel az egyik fiú. – Még semmi sincs veszve, én még nem is rúgtam a labdába!” Ez a fiú tudta mi a remény, ő tudta, hogy még semmi sincs elveszve. A meccset meg lehet nyerni, mert mindenből van kiút. Csak hinni kell benne!

2. Egyedül Isten az, Aki válaszol a reménytelen helyzetekre.

„És monda nékem: Embernek fia! Vajon megélednek-e ezek a tetemek?- és mondék: Uram Isten, te tudod!” (Ez 37,3) Emberi oldalról nézve csak ennyit kérdezhetünk: lehet ebből még élet? Isten teszi fel a kérdést, és Ő maga válaszol is rá. „A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát? Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” (Mt 19,25-26) Istennél minden lehetséges! Hiszed ezt? Komolyan hiszed, vagy csak úgy megszokásból rávágod, hogy igen. Nincs reménytelen helyzet. Ha mégis lenne, akkor az azért van, mert az emberek így látják és/vagy jól használják a Sátán legkedvesebb eszközét.

3. Isten igéje új utat mutat.

„És én prófétálék, a mint parancsolva vala nékem. És mikor prófétálnék, lőn zúgás és ímé zörgés, és egybemenének a tetemek, mindenik tetem az ő teteméhez. És látám, és ímé inak valának rajtok, és hús nevekedett, és felül bőr borította be őket; de lélek nem vala még bennük. És monda nékem: Prófétálj a léleknek, prófétálj embernek fia, és mondjad a léleknek: Ezt mondja az Úr Isten: A négy szelek felől jöjj elő lélek, és lehelj ezekbe a megölettekbe, hogy megéledjenek! És prófétálék amint parancsolá. És beléjük méne a lélek s megéledének, s állának lábaikra, felette igen nagy sereg.” (Ez 37,7-10) Hogyan lehetséges ez? Hogyan történhet meg, hogy ezek a szétszóródott csontok összeállnak. Miért kér Isten ilyen lehetetlent a prófétától? Hogy ő ezekhez az évtizedek óta kiszáradt élettelen csontokhoz beszéljen? Miért ígéri Isten, hogy lelket ad beléjük, talpra fognak állni és megelevenednek? Ki érti ezt? És ki hiszi ezt?

És minden pontosan úgy történik, ahogyan Isten megmondta. A csontokat hús, inak, izom kezdi el beborítani, majd bőr, talpra állnak a tetemek, Isten Lelket fúj beléjük és életre kelnek. Embernek ez lehetetlen, de Istennek igen! Feltérdelnek, talpra állnak, és Ezékiel lelki szemei előtt ott áll egy hatalmas sereg, élő emberekből. Nem érti, hogy mi ez, kik ezek az életre keltett emberek. Isten megmagyarázza: Izráel népét élve temették el Babilonban, amikor oda fogságba hurcolták. Az egész nép számára elképzelhetetlen, hogy onnan valaha is hazakerüljenek. Az meg végképp elképzelhetetlen, hogy újjáépítsék az országot, és újra felépítsék a lerombolt templomot. Az embereknek elképzelhetetlen. Istennek azonban pontosan ez a terve, és ezt a lehetetlenséget kell Ezékielnek hirdetnie a nép között. Aztán lesznek, akik hisznek, lesznek, akik nem. Ez minden igehirdetés után így van. Akik hisznek, azok egészen másként fogják eltölteni a fogságot, mert várják, hogy Isten beteljesítse az ígéretét. Akik nem hisznek, azok meg sajnálják továbbra is magukat, és mondogatják a jól ismert szöveget: ez reménytelen helyzet.

„Az én lábamnak szövétneke a te igéd, és ösvényemnek világossága.” (Zsolt 119, 105) Ha figyelsz Istenre, akkor észreveszed a kiutat a reménytelenségből! Ez nem egy vallásos megnyugvás. Ez tény! Izráel népe hazatérhetett a fogságból. Újra felépítették az országot, Jeruzsálemet és a templomot is. Isten megmondta, hogy van remény a reménytelenségben! Minden úgy lett, ahogyan Isten megmondta!

Isten erősebb mindennél és mindenkinél! Jézus legyőzte a halált, ellenállt a kísértésnek. Ő erősebb a Sátán legkedvesebb szerszámánál is! Ne engedd, hogy erősebb legyen nálad a reménytelenség. Istennel van kiút, csak kérned kell! Ámen.

Szerető Istenünk, mennyei édes Atyánk, Jézus Krisztus által! Hálás a szívünk, hogy a te határtalan szeretetedet mutattad meg irántunk Fiad földre bocsátásával. Köszönjük neked, hogy megtetted felénk az első lépést, hogy ez által közeledhessünk tehozzád. Köszönjük a te Fiadnak áldozatát, amely által bűnös életünkből új életre kelhetünk, száraz csontjaink megelevenedhetnek, és általa életünk, örök életünk lehet.

Köszönjük ezt az áldozatot, amellyel összekapcsolsz bennünket, akik más településen, más országban, más földrészen élünk. Jó, hogy ezen a héten, az imahét alkalmával útra indulhatunk, hozzád járulhatunk, és Te összekapcsolsz bennünket a hirdetett igéd által. Köszönjük neked, hogy a Te Fiad áldozatára emlékeztetsz bennünket az úrasztali közösségben, hogy valahányszor magunkhoz vesszük a megtöretetett kenyeret és a kiöntött bort, Fiadnak váltságára emlékezünk, amely váltságot jelent a mi számunkra is.

Kérünk téged, segíts abban, hogy valahányszor a te asztalodhoz járulunk, erősödjön bennünk a megváltottság-tudatunk. Erősítsd a veled való közösségünket és az egymással való egységünket. A te asztalodnál valahányszor megállunk, minden alkalommal újíts meg bennünket, formálj át bennünket, élessz új életre. Táplálj bennünket, nemcsak naponta a testünket, hanem a lelkünket is megtöretett tested és kiontatott véred által.

Kérünk, maradj velünk, munkáld az egységet közöttünk, egyesíts bennünket a hitben a Fiadnak megtöretett teste által. Fiadnak, Jézus Krisztusnak érdeméért kérünk, hallgasd meg imánk szavát. Ámen.