Kálvin János reformátor fából faragott szobrának avatására került sor
Érköbölkúton, 2024. november 10-én, vasárnap délután.
A pár éve igényesen felújított érköbölkúti templomban a kálvini vezérigével egybehangzóan csendültek fel a 25. zsoltár kezdősorai: „Szívemet hozzád emelem, és benned bízom, Uram!” Nem mellesleg, szó szerint aktuálissá váltak a második versszak sorai is – „Utaid, Uram, mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem...” – akadtak ugyanis néhányan a rendezvényre érkezők között, akik még nem jártak Köbölkúton, és eltévedtek a dimbes-dombos település utcáin. Minden bizonnyal nem véletlenül született meg a közszájon forgó néphiedelem sem, hogy a drótos tót is Érköbölkúton tévedt el. Az amúgy időben érkező hívek a ködös, zord idő ellenére is megtöltötték a fűtött templomot, hogy részt vehessenek a „kálvinista letisztultsággal”, jól megszervezett, egyúttal ökumenikus és kulturális eseménnyé is emelkedő rendezvényen.
Az ünnepi istentiszteleten Bara László, az Érmelléki Református Egyházmegye esperese hirdette az igét Pál apostol Rómaiakhoz írt levele 12. fejezetének 1. és 2. versszakai alapján: „Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul, és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Ez a bibliai idézet szolgáltathatta egykor az alapot a reformátor vezérigéjének: „Szívemet égőáldozatul az Úrnak szentelem.” – mely idézet a rendezvény mottója is lett, illetve felkerült a szoborra is, akárcsak a reformátor címerképe, a lángoló szívet Isten felé nyújtó kéz is. Az apostol tanácsa alapján először is élő áldozatként kell odaszánnunk magunkat Istennek, azaz egész valónkat érző és szolgáló áldozatként kell Isten oltárára helyeznünk. Ez az áldozat kizárólag Istennek szentelt kell legyen, Istennek és nem embereknek tetsző – akárcsak Kálvin genfi szolgálata. Keresztyén szolgálatunk „okos istentisztelet” is kell legyen, az élet istentisztelete: Istent nemcsak szívvel és szájjal, hanem életünkkel és szolgálatunkkal is kell dicsérnünk.
„Isten kezében vagyunk / és ott vagyunk a legjobb helyen.” – hangzottak a krisztusi és reformátori sors alatt, „elveszejtő nehéz időben” küzdő hívek számára bátorításképpen Bartalis János Isten kezében című versének sorai Molnár Júliaérköbölkúti származású, nagyváradi színművésznő előadásában. Szintén a művésznő tolmácsolásában érezhettük át Babits Mihály Miatyánk-jának imádságos sorait is, azt, hogy a szószerinti és lelki háborúkban „kezed sujtását sejtjük, Uram...”
A „Jézus zászlaja alatt” (476. ének) összegyűlt gyülekezetet, a szolgálattevőket, az egyház és a közélet képviselőit Baracsi Leventeérköbölkúti református lelkipásztor mint házigazda köszöntötte, ismertetve egyúttal az ünnepi programot.
„Zengjen az Úrnak hálaszó, / Szép zene hangján hódoló, / Mert ő népét megáldja, / Nem nézi az ember érdemét, / És ingyen adja kegyelmét.” – hangzottak areneszánszkori ének alkalomhoz illő sorai a Simon Angéla lelkész-karnagy által vezette biharszentjánosi református gyülekezeti kórus előadásában. A Hagyjad az Úr Istenre te minden útadatés az Úrnak szolgái mindnyájan(134. zsoltár) kezdetű, továbbiakban elhangzott kórusművek is a reformáció üzeneteit tolmácsolták.
Az énekszámok között az érköbölkúti református gyülekezet két fiatalja, Gődér Petraés Gődér Viktória mondott el egy-egy verset. Reményik Sándor Az Ige című verse a magyar nyelv és a magyarul hirdetett ige szentségére emlékeztetett, Wass Albert Magyar Miatyánk-ja pedig arra, hogy „Igaz magyar hitben megmaradjunk, / Magyar voltunk mellett hitet valljunk...”
Rákóczi Lajos magyar szakos tanár, aki több érköbölkúti emlékjel kezdeményezője és támogatója is, röviden bemutatta a 2016-ban felállított Luther Márton és a most felállított Kálvin János fából faragott szobrainak történetét. A Szabó Istvánérmelléki származású, nagyváradi fafaragóművész által készített és a református templomkertben felállított két szobor ezen alkalommal reformátori emlékparkot alkotott.
Kálvin János reformátor életéről, műveiről és örökségéről Gellért Gyula nyugalmazott érmelléki református esperes tartott rövid és tőle megszokott, lendületes stílusú előadást Kálvin és a közösség címmel.
Cseke Attila szenátort a hagyomány, a láng továbbvivésének jegyében a Kálvin-szobor egy mellszobor-változatú másával ajándékozták meg. Ünnepi gondolatait Kálvin-idézetekre épített beszédében osztotta meg a hallgatósággal.
A templomi istentisztelet a Himnusz eléneklésével zárult, majd a templomkertben folytatódott a szoboravatással. A Kálvin-szobrot Rákóczi Lajos tanár és Baracsi Levente református lelkipásztor leplezték le, majd Meleg Vilmos nagyváradi színművész előadásában elhangzott Áprily Lajos Kálvin, 1535 című verse. A Luther- és Kálvin-szobrok koszorúzását a biharszentjánosiak énekszolgálata kísérte. Áldást mondtak Bara László református esperes és Mátyás Attila nagyváradi evangélikus-lutheránus lelkész, majd sor került a Szózat közös eléneklésére.
Az ünnepség a helybeli kultúrotthonban folytatódott, ahol Béres Csaba, Székelyhíd város és tagtelepülései polgármesterének valamint Bádon Levente, az Érköbölkúti Korona Egyesület elnökének köszöntő beszédei hangzottak el; illetve sor került az érköbölkúti Csorgó Néptánccsoport bemutatójára. A rendezvény a szervező jóvoltából szeretetvendégséggel zárult.
A szervezők felhívták az érdeklődők figyelmét arra, hogy az érköbölkúti református templom orgonája 2025-ben lesz 120 éves, amelynek felújítására az egyházközség január végén jótékonysági bált szervez, melyre szeretettel várják a résztvevőket és adományozókat.
Álljunk mindnyájan „határozottan és becsületesen, az Úr munkájában.” (Kálvin János)!
Oroszi Kálmán