Július 22-én a jankafalvi és a kisjankai gyülekezet 53 tagja közösen gyülekezeti kiránduláson vett részt. E kirándulás ötlete még tavaly született meg, amikor a nőszövetségi, fogarasi kirándulás során utunk átvezetett Nagyenyeden. Ekkor hangzott el, hogy milyen jó volna az enyedi kollégiumot és templomot megnézni, de akkor nem fért bele az időbe. A kívánság adva volt tehát, és az Isten kegyelme a lehetőséget is kirendelte, hiszen a Reformáció emlékéve alkalmából a Reformáció Emlékbizottság pályázatot hirdetett, s így az Ő támogatásukkal az eltervezett kirándulás meg is valósulhatott. E gyülekezeti programunknak címet is adtunk: A Reformáció nyomában. S valóban igyekeztünk a Reformáció nyomába szegődni, főbb erdélyi pontjait felkeresni, természetesen a teljesség igénye nélkül.
Szombaton kora reggel Isten áldását kérve útnak is indultunk Nagyenyed felé. Két rövidebb megálló után 11 órakor már az impozáns, s nemrég felújított Bethlen Gábor Kollégium előtt állt meg a buszunk. Az épület árnyékos udvarán Turzai Melánia tanárnő fogadott bennünket, aki elmesélte Enyed és a Kollégium történetét. Megtudtuk, hogy nem véletlen, hogy Bethlen Gáborról kapta a nevét a Kollégium, hiszen a nagyságos fejedelem alapította 1622-ben, azzal a szándékkal, hogy itt Erdélyben is legyen egyetemi szintű oktatás, s ne kelljen a diákoknak külföldre peregrinálni. A Kollégium kezdetben Gyulafehérváron működött, majd a török pusztítások következtében I. Apafi fejedelem helyezi át 1662-ben Nagyenyedre. Hallottunk híres diákjairól, mint Kőrösi Csoma Sándorról, aki innen indult a magyarok őshazáját felkeresni, vagy Apáczai Csere Jánosról, aki tanár is volt itt, és tanárairól, mint Pápai Páriz Ferencről, aki 1704-ben az iskola rektora volt, ekkor pusztította el Rabutin labanc generális a várost és a kollégiumot, melyről Jókai Mór híres regénye is beszámol. Az iskola udvarán láthattunk is két fiatal fűzfát, melyeket e regény apropóján ültettek oda. De láthattuk a régi kollégiumból megmaradt Bagolyvárat is, ahol még Kőrösi is járt diákévei alatt. Még egy érdekességre is bukkantunk: 1759-ben Bod Péter Árva Bethlen Kata könyvtárát a Kollégiumnak adományozza. (Nőszövetségünk eme áldott emlékű nagyasszony nevét viseli.) Miután megcsodáltuk a Magyar Kormány támogatásával gyönyörűen felújított épületet, átvonultunk a szemközt lévő vártemplomba. A hűs falak között Baksai Béla gondnok fogadott bennünket, aki elmondta, hogy az idén nyertek egy pályázatot a templom és a várfalak felújítására, így jövőre megkezdődnek a felújítási munkálatok. Szerencsések voltunk, mert az idén még látogatható a templom, de jövőre már csak zárt ajtó fogadott volna bennünket. Megcsodálhattuk, sajnos csak kívülről, a XIII. században épült tornyot, mely 61 m magas, s egykor a vár őrtornya volt. A gondnok úr elmondta, hogy a felújítás után a torony is látogatható lesz. A középkorban épült gótikus templomból csak a szentély és a külső falak maradtak, sajnos a már emlegetett 1704-es évben a templom csúcsíves boltozata beomlott, s rá 100 évre már barokk stílusban építik újjá, ahogy ma is látható. Megtudtuk, hogy a körkarzat egykor a kollégium diákjai számára épült, itt hallgatták az istentiszteleteket, hiszen az 1800-as évek végéig itt volt a Teológia. Az építészeti szépségek mellett a reformáció szempontjából is fontos templomban járhattunk, hiszen 1564-ben itt vált külön a szász lutheri és a magyar kálvini egyház azáltal, hogy az erdélyi magyar reformátusok megválasztották első püspöküket Dávid Ferenc személyében. Így tulajdonképpen megalakul az Erdélyi Református Egyház. 1682-ben e templom falai között állítják fel a Suprenum Consistoriumot, mely az Igazgatótanács elődje volt, valamint 1780-1849 között az erdélyi egyházkerület püspöki székhelye is itt volt, s 1895-ig a református Teológia is itt működik. Mielőtt tovább indultunk volna, a vár falán lévő emléktáblához vonultunk, amelyen római számok jelzik annak a mészárlásnak a dátumát, melyet 1849. január 8 és 9 közötti éjszakán a környező román lakosság hajtott végre két pópa vezetésével a védtelen nagyenyedi magyar lakossággal szemben. E szörnyű tett következtében kb. 1000 gyerek, nő és aggastyán vesztette életét vagy véres kegyetlenség, vagy menekülés közben megfagyva a -24 C fokos hideg éjszaka következtében. A holttestek egy részét a vársáncba, másik részét a mészoltó gödörbe temették el, ez utóbbi tömegsírt jelzi az emléktábla.
Nagyenyedről Torda felé vettük utunkat. Az Ótordai református templomban Nagy Albert helyi tiszteletes fogadott bennünket. Jól esett a hűs, ódon falak között leülni és egy kicsit felfrissülni a nyári melegben. Közben a tiszteletestől megtudtuk, hogy a templom a XIV. századból való, mégpedig ágostonos rendi remeték építették. Ez azért érdekes, mert a Magyar Királyság területén a tordain kívül csak Bártfán tudunk ágostonos templomról, Erdélyben pedig egyedülálló. 1540-1550-es évekig ők használják, majd a reformáció következtében elhagyják Tordát. Utánuk talán az unitáriusok használták, de a XVI. század vége felé már lakatlanként említik. 1601-ben Basta megostromolja Tordát, s ennek a templom is áldozatul esik. Ráadásul a lakosságot is igen megritkította. 1614-ben Bethlen Gábor sóvágó hajdúkat telepít Tordára, valamint Egyházfalva is összenő Ótordával, s ennek lakossága református volt. Így történik, hogy az 1500-as évek második felében Kolozsvár után a második legnagyobb unitárius városban az unitáriusok száma kevesebb lesz, mint a reformátusoké. Ezért 1630-1640-es évek fordulóján I. Rákóczi György fejedelem a reformátusoknak adományozza a templomot és fel is újíttatja. Az 1900-as évek elején épül hozzá a neogótikus torony Sztehlo Ottó budapesti építész tervei alapján. 1944-ben a véres tordai harcok során a templom és a torony is megsérült, orgonájából pedig csak a szekrény maradt meg, a sípok hadi célokra kellettek. Érdekessége az emeletes karzat, s a szószék mögött lévő fejedelmi kapu, melyet II. Apafi fejdelem halála után bedeszkáztak, később be is falaztak (mert azon csakis az erdélyi fejedelem jöhetett be). Megtudtuk, hogy jövőre itt is felújítási munkálatok kezdődnek, így 5-6 év múlva érdemes lesz visszamenni, és megnézni újra e helyeket. Torda a reformáció szempontjából az 1568-as országgyűlés miatt fontos, ahol Európában először mondták ki a vallásszabadságot. Bár a mai római katolikus templomot jelölik meg ennek helyszínéül a legtöbben, a tiszteletes szerint inkább az ótordai református templom lehetett ez országgyűlés helyszíne, hiszen mellette volt a sókamara épülete, később a fejedelem rezidenciája is. Az igazság az, hogy ebben a dologban csak találgatások vannak, hogy a 4 középkori templom közül, melyik adott helyet annak a nevezetes országgyűlésnek.
Egy kis fotózkodás, és a nagy hőségben hűsítő fagylaltozás után a híres Sóbánya felé vettük utunkat. Ha már Tordán jártunk ezt a lehetőséget nem volt szabad kihagynunk, hiszen már a rómaiak korában is sót bányásztak itt, majd a Magyar Királyság idejében is sóbánya és sóhivatal működött Tordán. A bányában először egy nagyon szórakoztató tárlatvezetésen vettünk részt, mely során sok információval is gazdagodtunk. Megismerhettük a bánya történetét, láthattuk maketten, hogy a múlt századokban hogyan bányászták a sót, azt is megtudtuk, hogy Torda alatt a világnak 100 évig elegendő sókészlet van, de már az 1930-as évek óta nem folyik sóbányászat itt, csak a turisták pénztárcájából bányásznak. A tárlatvezetést követően leereszkedtünk a szépen berendezett, régi tárnákba, s miután tüdőnk kitisztult, és sóban tartósítva lettünk visszamentünk a buszhoz, hogy utunk utolsó állomására, Kolozsvárra érkezzünk.
A Kolozsvári Protestáns Teológia előtt Ősz Sándor Előd lelkész és levéltáros fogadott bennünket, s miután egy kis vacsora által erőre kaptunk a Teológia konvinktusán, meglátogattuk az egyetem épületét, s a díszteremben meghallgattuk rövid történetét. Itt megtudtuk, hogy Szász Domokos püspök helyezi át a Teológiát Kolozsvárra, s az egyetem történetéből is kaptunk egy kis ízelítőt. Végül átsétáltunk a közelben lévő Farkas utcai református templomhoz, ahová már későn érkeztünk, így csak kívülről nézhettük meg. A késő gótikus templom építését maga Mátyás király rendelte el, de csak halála után jóval fejezték be. A ferences rendi szerzetesek a reformáció idején elhagyják a kolostort és a templomot, melyet az unitáriusok vesznek át, majd Báthory István fejedelem jezsuitákat telepít a kolostorba, akiket az 1600-as évek elején az unitárius lakosság elkerget, s ekkor sajnos a templom is megrongálódik. 1622-ben a romos templomot Bethlen Gábor a reformátusoknak adományozza, akiknek számuk megnövekszik Várad elfoglalása után, ugyanis ide menekülnek a váradiak. A templom helyreállítása végül I. Rákóczi György nevéhez fűződik. E templom rejti a két utolsó erdélyi fejedelem földi porát is, az Apafiak sírját. Ugyanakkor az Erdélyi Református püspök székhelye is itt van. A templom előtt Kolozsvári Márton és György híres Sárkányölő Szent György szobrának a másolatát is megcsodálhattuk, melynek eredetije Prágában található. Mivel az idő eltelt Kolozsvárból csupán ennyit sikerült megtekintenünk, így is éjfélt már elütötte az óra, mire hazaértünk. Legalább lesz okunk egy újabb kirándulást szervezni a kincses városba.
Kicsi gyülekezetünk már sokszor megtapasztalta az Isten kegyelmét, most is így volt, hiszen önerőből nem biztos, hogy sikerült volna ez a kirándulás, de Isten adott lehetőséget, és támogatást, áldott legyen az Ő neve, és köszönet a támogatóknak.