Május első vasárnapján gyülekezetünkben is köszöntöttük az édesanyákat és nagymamákat. Istennek legyen hála, megtelt ez ünnep alkalmával a templom. Az édesanyák köszöntése mellett gyülekezetünknek azért is ünnep volt ez a nap, mert a keresztség sákramentumát is kiszolgáltathattuk.
Jakó Sándor Zsigmond lelkipásztor Mk 10,13-16 alapján a gyermekeiket Jézushoz vivő édesanyákról és nagymamákról prédikált. Az igehirdetésben elmondta, hogy van mit megköszönni az édesanyáknak, a sok gondoskodás mellett legelőször is az életadás fájdalmának és csodájának vállalását. A világ egyfelől glóriát fest az anyák feje fölé, másfelől pedig nem becsüli őket, túlterheli életüket. Ha a világon nem is, de a saját hozzáállásunkon tudunk változtatni. Az igehirdető azt is kiemelte, hogy ezen a napon nemcsak az életadó édesanyáknak van mit megköszönni, hanem az életadó Úrra is kell nekünk tekinteni. A Jézushoz vezetésben pedig ma is az édesanyáknak és nagymamáknak van a legnagyobb szerepük, hiszen az édes anyanyelven először az édesanyán keresztül szól a Jó Pásztor a gyermekhez.
Az igehirdetést követően keresztelésre került sor. A lelkipásztor elmondta, hogy milyen szép, hogy az édesanyák napján egy Fanni nevű leánykát keresztelünk, aki a római katolikus hitvilágban a keresztyén édesanyák és asszonyok védőszentje. A lelkész kiemelte, hogy nincs annál szebb ajándék egy édesanyának ezen a napon, mint gyermekét karjaiba zárni, s ahogy a felolvasott igében az édesanyák vitték gyermekeiket Jézushoz, úgy hozta ma ez az édesanya, ez a család is ide e templomba e gyermeket, hogy Jézus rátegye áldó kezét.
A keresztelés örömteli pillanatai után gyermekek és ifjak ünnepi műsora következett az istentisztelet keretében. A vallásórások, kátésok és ikések énekekkel és szavalatokkal köszöntötték a jelenlévő anyukákat és mamákat. A vallásórások énekét Kállai Anita kántornő és a tiszteletes úr tanította be és vezette. Az ünnepi műsor fényét emelte a kis és nagy furulyások játéka és éneke is, melynek tanításáért köszönet Somogyi Renáta IKE-elnöknek.
A köszöntő szavak után virággal és az 504-es ének áldásával halmoztuk el az édesanyákat és nagymamákat, majd a kivonuló gyülekezetet egy kis teasüteménnyel kínálták meg asszonytestvéreink.
Adja az Isten, hogy ne csak ezen a napon, hanem mindenkor tudjunk hálás szívvel tekinteni az életadókra.