Idén második alkalommal rendeztük meg a gyülekezeti majálist. A tavalyi helyszín nagyon megtetszett, így idén is úgy döntöttünk, hogy Feketeerdőre megyünk a jankafalvi gyülekezettel egy kis kikapcsolódásra. Május elsején egy kis elcsendesedést követően útnak is indultunk egy nagy busszal és két kiskocsival. Az imádság ereje jól jött, nemcsak az utazás megáldása miatt, hanem a fellegek és hűvös idő miatt is. Kicsit aggódó szívvel kémleltük az eget, hogy lássunk itt-ott felbukkanó napsugárt, de az imádság hatása most is megmutatkozott, mert eső nélkül, sőt kellemes időben tölthettük együtt ezt a napot.
Megérkezésünk után rögvest helyet kerestünk, méghozzá olyat kellett találni, ahol 60 ember letáborozhatott. Istennek legyen hála, ez is sikerült. A letáborozás után mindenki megreggelizett, volt, aki ezt-azt sütött is a természet lágy ölén. Majd az asszonyok Tar Mária főgondnok vezetésével nekiláttak a bográcsoshoz való zöldségek és egyéb hozzávalók előkészítéséhez. Közben a fiatalok felfedezték a környéket. A családok egy-egy plédre letelepedve vidám beszélgetéssel töltötték a délelőttöt.
Id. Oláh István és Tóth Zsigmond testvéreinknek köszönhetően készült az üstben a finom ebéd is. Ez úton is köszönjük, hogy a pihenésüket felcserélték a fakanálra, hogy munkájukkal szolgáljanak a kiránduló gyülekezetnek. Mire az erdőket, hegyeket bejáró csapatok visszaérkeztek, már készen is volt a finom ebéd, amit mindenki jóízűen fogyasztott. Ebéd után még a nap is kisütött, sőt kifejezetten meleg idő lett, így valóban jókedvűen folytatódott a nap. Volt, aki inkább csak ejtőzött, volt, aki még egy újabb felfedező útra ment, volt, aki a közeli faluba sétált fagylaltozni. Ifjabb és korosabb fiúk pedig egy kis focizás mellett döntöttek a helyi focipályán.
Bár jól éreztük magunkat, de a lassan lehűlő levegő jelezte számunkra, hogy itt az este, ideje indulni, már csak azért is, mert másnap már iskola és munkahely várt mindenkire. Mielőtt azonban elindultunk volna egy rövid igével és imádsággal adtunk hálát a Jóistennek, hogy megáldotta utunkat és egész napunkat. Már lebukott az aranyló nap a jankai határban, mikor hazaértünk.
Hála legyen Istennek azért, hogy elmehettünk, hogy egy szép napot együtt tölthettünk a jankai gyülekezet, sőt a kisjankai gyülekezet tagjai is. Adja Isten, hogy minden egyházi, közösségi eseményünkben így együtt egymással tudjunk lenni, élni, és ne egymás ellen.
Jakó Sándor-Zsigmond
jankafalvi lelkipásztor