Milyen a te böjtöd? (prédikáció)

Szeretett Testvéreim!

Az elmúlt évben az egész világot megrendítő gazdasági válság ütötte fel a fejét. Hogy ennek még mindig mennyire érződnek a hatásai, azt nem akarom most részletesen ecsetelni, tudom, ti is tapasztaljátok a saját bőrötökön. Amikor a mai igehirdetésre készülődtem, és megszólított ez az Ézsaiási ige, az fogalmazódott meg bennem: hiszen nem ez az első, és több mint valószínű, hogy nem ez lesz az utolsó ilyen válság. Ézsaiás is válságról beszél. Válságban van az igaz istentisztelet gyakorlása, válságban van az egész hívő életvitel, hiteltelen Izrael böjtje, és ezt Isten nem nézheti jó szemmel. Sőt mi több, Ézsaiás próféta határozottan kijelenti, hogy: a válságot ti idéztétek elő, azzal, hogy helytelenül cselekedtetek, és cselekedtek, az Úr parancsait áthágva.

Tudnotok kell, hogy a böjt nem volt kötelező Izrael életében, mindenki önként vállalta magára. Része volt a hívő ember Isten iránti magatartásának, de azzal a feltétellel, hogy mindenki önként vállalja magára. Ahogy az alapigéből is kiderül, a böjtölés gyakorlatát nem korlátozhatjuk csupán az eledelektől való tartózkodásra, annál ez sokkal többet jelent. Az eledelektől való tartózkodás az egyik formája, de más értelemben is érvényes. Általánosságában véve a böjtölés azt jelenti: valamitől tartózkodni, valamiről lemondani az Úrért. Ez valóban sok minden lehet, és kinek-kinek a maga életére nézve kell tudnia, hogy mi az, amiről le is lehet mondani, legalábbis egy rövid időre. E mellett azonban azt is elképzelhetőnek tartom, hogy valaki életfogytig tartó böjtöt vállal az Úrért, vagyis egy egész életen át, lemond valamiről az Úrért, ami egyébként kedves neki.

Hányan tarthatnának így nikotin-böjtöt, ami egyébként nemcsak az Úrért való böjt lenne, hanem az ő saját egészségükért is, hogy más, súlyosabb szenvedély-betegségeket ne is említsek. Mert többek között ez különböztet meg a pogány felfogásban élő emberek „vallásos” szokásaiktól, hogy mi képesek vagyunk változni az Úrért, és nem azt várjuk el, hogy a mi Urunk változzék a mi kedvünk szerint olyanra, amilyennek mi akarjuk.

Mivel semmi sem létezik az Isten akaratán kívül, ezért minden Istentől van, vagyis aki képes rá, az a világ bármely dolgában gyakorolhatja magát, élhet vele. Pál apostol azt mondja a korinthusiaknak: „Minden szabad nékem, de nem minden használ, minden szabad nékem, de én nem adatom valakinek a hatalma alá.” (1Kor. 6, 12) Ugyanezt a gondolatot megismétli néhány fejezettel később, a 10-ben, a 23-ik versben. Ott azt mondja: „… de nem minden épít”. Az is mondja a thessalonikai gyülekezetnek a hozzájuk írt első levelében: „Mindent megpróbáljatok.” De nem fejezi be ezzel, hanem folytatja: „ami jó, azt megtartsátok” (1Thessz. 5, 21) Próbálkozni tehát lehet, de ez nem azt jelenti, hogy mindenben gyakorolni kel magunkat, ami egyszer kipróbáltunk az életben. Sok mindenről le lehet, és le is kell mondanunk, akár életünk hátralevő részére is. Lehet, van olyan dolog az életedben, amiről eddig nem tudtad, hogy azt az Isten ellenzi, de ha megértetted, hogy az ellenkezik az Úr akaratával, akkor mondj le róla, böjtöd meg, tisztisd meg magad tőle. Valaki egyszer azt mondta: Lemondtam valamiről az Úrért, böjtöltem, de utána nem éreztem magamat jobban ettől. Lehet, hogy nem fogod te se jobban érezni magad, ha lemondasz valamiről, de ezt ne is azért tedd, hogy te jobban érezd magad, hanem azért, mert tudod, hogy ez az Isten akarata, és ezzel dicsőséget szerzel neki. És így kifejezheted a te háládat is iránta, mert hiszen Ő egyszülött fiát is feláldozta érted.

A böjtöt meg is lehet játszani. Vannak, akiket a langymeleg keresztyénség jellemez, semmit nem vesznek igazából komolyan, így a böjtöt sem. Isten azonban nem egy színházi előadáson akar jelen lenni, ahol mindenki a jól betanult szerepét játssza, hanem egy olyan alkalmon, amelyre azért jönnek össze, hogy Őt tiszteljék, őhozzá őszinte szívvel imádkozzanak, és az Ő hamisítatlan igéjét szomjazzák, azt tanulmányozzák. A színből folytatott böjtöt Jézus Krisztus a Hegyi Beszédben is határozottan elítéli, amikor azt mondja: „Mikor pedig böjtöltök, ne legyen komor a nézésetek, mint a képmutatóké, akik eltorzítják az arcukat, hogy lássák az emberek, hogy ők böjtölnek. Bizony mondom néktek, elvették jutalmukat.” (Mt. 6, 16) Lehet, valaki közületek most azt gondolja: Ha nem tetszik az Istenek, ahogy én böjtölök, akkor nem is böjtölök. Sokan egész egyszerűen nem is veszik komolyan a böjtölés lehetőségét, nem böjtölnek soha. Mások meg ilyesmit motyognak: Nem vagyok én katolikus, hogy böjtöljek. Azt hiszik, a reformáció eltörölte a Biblia böjtre vonatkozó utasításait, tehát azok nem is érvényesek ránk. Épp ellenkezőleg, Jézus megerősíti a böjt létjogosultságát a hívő ember hitgyakorlatában, csak arra int, hogy az a böjt - mint ahogy egész keresztyéni életünk is – amit teszünk, hiteles legyen, valódi, őszinte. Istent ugyanis nem lehet „kifizetni” egy ál-böjttel, egy kis megjátszással. Nem is az a lényeg, mondja Jézus, hogy az emberek tudjanak a te böjtödről, hanem az, hogy az Isten tudjon róla, és Őtőle a megfelelő időben megkapod érte a te jutalmadat. A böjt olyannyira fontos Jézus felfogása szerint, hogy amikor a tanítványok kudarcot vallanak egy ördögűzés során, sikertelenségüket azzal magyarázza meg nekik, hogy azt a fajta gonosz lelket, amivel szembe kerültek, nem lehet csak imádkozással és böjtöléssel felkészített léleknek kiűznie. (Mt. 17, 14-21)

Az az idő már elmúlt, ami Jézus korában az őt követőkre érvényes volt, hogy tudniillik a tanítványok nem böjtöltek, ami fel is tűnt a farizeusoknak, és szóvá tették Jézusnak. „De eljönnek a napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak”. (Mt. 9, 15) Böjtölni tehát nemcsak szabad, de kell is. Ézsaiás korában a böjtölés napjaiban is megtalálták kedvteléseiket, amikről még olyankor sem voltak hajlandóak lemondani. Ez talán valami olyasmi lehetett, mintha ma a templomból egyeseknek egyenes útja lenne a kocsmába.

A böjti lehetőségek között ott van az is, hogy megtartóztatom magam, a trágár, útszéli beszédmodortól. Ma, ha hazamegyek, nem fogok összeveszni megint a felségemmel, vagy a férjemmel, nem fogok bántani senkit. Nem élek vissza a hatalmammal senki felett, akit az Úr rám bízott, legyen az családtag, gyülekezeti tag, munkás, napszámos. Ma másmilyen leszek, mint amit eddig megszokhattak tőlem. Ebből megsejthetik, hogy böjtölök, de nem tüntetőleg teszem ezt, nem feltétlenül akarom a böjtömet mindenkinek az orrára kötni. Nem embereket akarok meggyőzni a böjtömmel, hanem Istent. Nem arról akarom meggyőzni Istent, hogy micsoda bajnoka vagyok a böjtnek, hanem arról, hogy milyen engedelmesen hagyom, hogy munkálkodjon bennem Szentlelke által, és vezessen a megtisztulásba, az alázatosság által.

Természetesen az előbb elmondottakkal nem azt akarom sugallni, hogy a böjt olyan szinten magánügy, hogy az csak rám és Istenre tartozik. Ha megkérdeznek, számot adhatok, és számot is kell adnom arról, hogy miként böjtölök. Lehet ez által másokat is megnyerhetek a böjtnek, és példát is mutathatok neki, hogy neki is sikerülhet a hiteles böjt, hiszen nekem is sikerült. Az is lehetőség, hogy egy nyilvánosan meghirdetett időben közösségi böjtöt folytassunk, mint ahogy tették ezt a Niniveiek, amikor Jónás meglátogatta őket, és elmondta, hogy Isten megítélte őket. Lehet ez gyülekezeti szintű, vagy több gyülekezetet érintő böjt egyaránt. Az ilyen nyilvános böjtben is ugyanaz legyen az alapfeltétel: hiteles, egyetértésben, csendes alázatban, békeségben folytatott böjt. Jézus dicséri a niniveieket, amiért a leghatalmasabbtól a legalacsonyabb sorsúakig, a legöregebbektől a legfiatalabbakig egyaránt mindenki böjtölni kezdett, ami a szívükben felébredő hitből fakadt. (Mt. 12, 40-41) Az ő böjtjüket Isten valósnak ítélte, és visszavonta ítéletét, amit felettük akart tartani. Kaptak egy határidőt, és az elég volt nekik arra, hogy felhagyjanak bűnös cselekedeteikkel, és Istenhez forduljanak. Neked mennyi idő lenne elég?

A fogságból hazatért zsidóság, akikhez Ézsaiás szavai szólnak, elvárta, hogy Isten értékelje vallásos erőfeszítéseit, a vallási szokások megtartását és felelevenítését a fogság előtti korból. Lehet, hogy vannak közöttünk olyanok, akik azt gondolják, hogyha a ’89-es rendszerváltás óta rendszeresen járnak templomba, azzal Isten nagyon meg kell, hogy elégedjen, de ennél itt sokkal többről van szó. Biztos vagyok benne, hogy Isten az eddigi teljesítményedet is nagyra értékeli, de nem gondolod, hogy eljött az ideje, hogy ennél még többet nyújts? Ne elégedj meg ennyivel, mert több is lehet az. Merd vállalni a böjtöt, és hasznodra, üdvösségedre válik. Ámen.