Imahét Székelyhídon

Az Istennel és egymással való megbékélés jegyében kezdtük meg az Egyetemes imahetet a székelyhídi református templomban, 2017. január 29-én. Oroszi Magda, érkeserűi lelkésznő hirdette közöttünk az imahét kezdő alkalmán Isten Igéjét, s bár az akadozó fűtés miatt eléggé hideg volt a templomban, a bizonyságtevés melegítette a lelkeket. A Jn 15,13-17-re épített igehirdetés az igaz szeretet ismérvét tárta elénk, valamint a Krisztus-követők életében megmutatkozó lelki gyümölcstermés áldásait. Az igei szolgálat után az érkeserűi egyházközség kórusa örvendeztette meg a híveket szép, kifinomult éneklésükkel. 

 

Hétfő este Pál László, az alig fél éve Paptamásiba kerülő lelkipásztor érkezett szolgálattevésre a gyülekezetbe. Ekkorra már még nagyobb hideg szorult be a templom falai közé. A 2Kor 5,15 alapján egyértelmű útbaigazítást kaptunk, hogy többé ne önmagunknak éljünk, hanem Annak, aki meghalt érettünk, azaz Jézus Krisztusnak. A szolgálat megköszönése után gyülekezetünk „Híd-építők” dicsőítő kórusa szolgált. 

„Nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16,7) Ezen Ige alapján nyitogatta az Úr lelki szemeinket kedd este, Darabont Tibor, ottományi lelkipásztor igei szolgálata által. Az estét ikéseink énekei tették színesebbé. 

Hányféle Krisztus-követő van? Erre a fontos kérdésre kapták meg mindazok a választ, akik az otthon melege és kényelme helyett eljöttek szerda este az Úr házába. A Lk 9,57‑62–ben háromféle embertípust állított elénk az Ige, s minden jelenlévő szembesülhetett Jézus hívásával és a hívást visszautasító emberi kifogásokkal. Árus Csongor László, hegyközszentmiklósi lelkipásztor nyomatékossá tette Jézus szavait: „aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.” Ezen az estén gyülekezetünk konfirmandusai szavaltak és énekeltek.

A Tasnád melletti Magyarcsaholyból érkezett a csütörtök esti szolgálattevő, Nagy Róbert András személyében, aki Ez 36,25‑27 igeversek alapján hirdette Istenünk bennünket megújító tervét, mely szerint eltávolítja testünkből a kőszívet, és helyette új, érző, hús-szívet ad az embernek. Az est folyamán gyülekezetünk „Halleluja” kórusa szolgált.

A szomszéd településről, Érolasziból érkezett közénk péntek este Futó Ferenc lelkipásztor, aki szintén hangsúlyozta az imahét vezérgondolatát, miszerint Isten megbékéltetett minket önmagával, Jézus által. A békétlenség nagymértékben befolyásolja az ember életét. Ha békétlen a szív, és nem tud megbocsájtani, akkor ez a lelkiállapot kihat az ember családi és közösségi életére. A bizonyságtevés után, a kissé felmelegedett templomban énektanulással tettük gazdagabbá esténket.

Miután Isten megbékélt egyszülött Fia által az emberrel, felelősségteljes és áldott megbízatást kaptunk mindnyájan: a békéltetés szolgálatát kell végeznünk szüntelenül – hangzott a szószékről Balázsné Kiss Csilla, érmihályfalvi lelkésznő ajkáról. Szolgálattevésre szólította fel jelenlevő gyermekeit is, akik énekléssel és imádsággal simultak bele az igei gondolatokba. A „Halleluja” kórus szép énekei és szavalatok tették meghittebbé együttlétünket. 

 

Vasárnap délelőtt, február 5-én, Veres-Kovács Attila, a Nagyvárad-olaszi gyülekezet lelkipásztora zárta imahetünket, aki az Istennel való megbékélés szükségességét hirdette. Igehirdetése összegezte az egész imahét tartalmát és gondolatát. A megbékélésről nem elég csak hallani, arra törekedni kell! Hisszük, hogy ez így is lesz! Az idei imahetet a „Híd-építők” szolgálata zárta.

Áldjuk az Urat, hogy kegyelme által napról-napra gazdagabbá tett bennünket, és imádkozunk azért, hogy az Ő Igéje ne szóljon hiába!

Hálás szívvel köszönjük a lelkipásztoroknak az igei szolgálatot, a kórusok, ikések, kátésok énekeit, a szavalók bizonyságtevéseit, az imahét lebonyolításához nyújtott bármilyen jellegű segítséget, a hideg miatt otthon maradók imádságát. Isten áldása legyen mindnyájuk életén!