Adventi találkozók

Karácsony ünnepe a találkozások ünnepe is, hiszen Jézus születésében menny a földdel találkozott, eljött közénk az Ég nagy Királya. Találkozások sora történt a betlehemi istállóban is. Napjainkban sem veszítette el azt a jellegét az ünnep, hiszen családok, barátok gyűlnek egy közösségbe az ünnep alkalmával.

A jankafalvi gyülekezet azonban abban a kiváltságban részesült, hogy már adventben megtapasztalhatta ezt az ünnepi örömet, a nagy családon (keresztyénség) belüli találkozásokat és az együttlétek gazdag áldását.

December 1-én a szentjobbi nőszövetség imareggelijére érkeztünk három asszony testvérünkkel. A házigazdák kedvesen fogadtak bennünket, s irányítottak be a templomba. Orbán László helyi tiszteletes köszöntő szavai után, egyes szentjobbi asszonyok felköszöntése történt, azoké, akik már sokat tettek egyházukért. A Tálentum zenekar koncertje volt a reggel fő része. A koncert nagyban segített ráhangolódni az előttünk álló adventi időszakra. Az alkalmat a szeretetvendégség zárta le. A házigazdák csak azt sajnálták, hogy mind a helybeliek, mind a meghívott gyülekezetek közül igen kevesen jöttek el, pedig nagyon megérte ott lenni.

December 14-én a szentjobbi fiatalok meghívására két autóval útnak eredtünk, hogy együtt töltsünk egy bibliaórát.

Érkezésünkkor még lázas készülődésben találtuk a házigazdákat, s bár az elején mindkét ificsoport félénken pillantgatott a másikra, lassan csak kezdett feloldódni az udvariaskodó hangulat. Ebben segített egyrészt László tiszteletes úr játéka, másrészt az is, hogy a régebbi ismerősök (tábori és vetélkedős barátok) előkerültek.

Nagyon érdekes volt László tiszteletes beszámolója az ír karácsonyi készülődésekről és ünneplésről. Az előadást vetítéssel tette még élménydúsabbá. Azonban nemcsak üres szokások felsorolásáról beszélgettünk, hanem komoly, mélyenszántó kérdések és gondolatok is elhangzottak a vidámság és érdekességek között elszórva. Természetesen a jóízű falatozás és a vidám beszélgetések sem hiányoztak a találkozóból.

Hazafelé gurulva elragadott bennünket a gyermeki lelkület, s betértünk a Szentmiklósi Termálstrandhoz egy kis hógolyózásra. Bár a strand télen is működik, mi mégis kihagytuk a fürdési lehetőséget, s maradtunk a csendes hólepte éjszakában a hógolyó csatánál. Vidáman s egy kicsit dideregve értünk haza.

December 16-án, Advent harmadik vasárnapján Jankafalva volt a házigazda, s a vajdai református kórus a vendég. Az igét Kondor Endre vajdai lelkész hirdette ezen a vasárnapon. Nagyon szívhez szóló adventi tanítást kapott gyülekezetünk a szószéken szolgálótól. Majd a köszöntések után a vajdai gyülekezet kórusa tette ünneppé vasárnapunkat éneklésükkel. Bár kicsi egyházközség, akárcsak mi, de mégis egy igen szépszámú kórussal érkeztek, s az éneklésük is csodaszép volt. Az énekszámokat egy-egy verssel is tarkították. 

 

 

A templomból kifelé menet jó volt látni, hogy a vendégek és a házigazdák mennyire egy testvérré váltak, hiszen a két gyülekezetben sok az ismerős és a rokon is. Megfogalmazódott mindkét lelkipásztorban, hogy itt volt az ideje a gyülekezetek testvéri kapcsolatának is megszületnie. A vendéglátás természetesen a terített asztallal folytatódott, mert igaz, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, de az is jól esik. Az elválás a viszontlátás jegyében történt, az új esztendőben újabb találkozás reményével.

Áldott legyen az Úr, hogy nemcsak személyes életünkben, hanem gyülekezeti közösségünkben is egy csodálatos adventet élhettünk át, sok-sok találkozással, sok-sok örömmel.