Beszámoló a Református Egység Napjáról

Református Egység Napja, 2016. május 22, Kolozsvár



Készülve az „egységgel” való találkozásra, magunkat és gyülekezetünket készítettük, palléroztuk, hogy a Pünkösd „felé” vezető úton, mennybemenetel ünnepe után is, lélekben érezzük át, hogy „Íme Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni”. Hallgattuk az Igét a Jelenések könyvéből, az útkészítés részese volt az egész gyülekezet, Érmihályfalva reformátussága. Éreztük, hogy útjelzőként használ a mi Krisztusunk, hogy a világosságot adjuk tovább. 

„Mi a földi létnek a célja? Szenvedni? Szó sincs róla. A Jóisten azért küldött minket, az Őáltala teremtett földre, hogy boldogok legyünk. De ehhez kiegyensúlyozottnak kell lenni és harmóniát kell teremteni. A lehetőségek és a vágyak között egyre egyensúlyozni kell. Mindig a Teremtő szolgálatában.” – A vallomás Dr. Papp Lajos atyánkfiától származik, a nemzet szívsebésztől, aki közöttünk volt pünkösd nagyhetében, bűnbánati alkalmon. Feledhetetlen élményű találkozás volt. A Júdás-i ige „könyörüljetek azokon, akik kételkednek” (Júd. 22), a professzor úr hitvallása, a háromszáz hallgató bizonyságtétele, lelkiekben erősített bennünket, hogy úgy érkezzünk meg Pünkösd szent ünnepére, az Úr napjához, hogy „nem veszendő dolgokkal foglalkozzunk, hanem életünket Istennek szenteljük, közösségeinkben szolgáljunk, nemzetünk hasznos tagja legyünk, „képmutatás nélkül testvérszeretetet” gyakoroljuk. 

Ehhez kértük Isten áldott Szentlelkét. Magunkba szállva, hallgatva az Igét és annak magyarázatát, megerősödött bennünk:

„Életemben rengeteg kompromisszumot kötöttem, de cinkosságot nem vállalok”,

„ ..az Ő rendelkezését nem idő méri, hanem tudás – lelki tudás.
Dolgozzatok és imádkozzatok!
Ne féljetek!
A magyar lélek él.
Teremtő Istenünk működik benne és általa.
Ne csüggedjetek.” 

Ezekkel a gondolatokkal keltünk útra május 22-én, hogy alkotó tagjai legyünk a Református Egység Napjára összesereglett gyülekezetnek Kolozsváron. A személygépkocsi kocsi szinte repített minket Kolozsvár felé az ismert érmelléki, szilágysági, kalotaszegi tájakon. Éreztük, hogy „Isten nemzetsége vagyunk”. „Áldott alkalom arra is, hogy egymás hite által épüljünk, hogy a mellettünk élőknek, de önmagunknak is, elmondjuk, hogy kik vagyunk. Kit és mit hiszünk, milyen örökséget kaptunk letéteményben őseinktől”. Ft. Kató Béla püspök úr köszöntőjéből idéztem, amely bennünk is megfogalmazódott, hisz nem mindennapos esemény a Farkas utcai templomban találkozni testvérekkel, ősökkel, „kincses Kolozsvár”szellemiségével. A templomba nem fért be mindenki. Zengett a Te Deum ének, énekelt a Kolozsvári Református Kollégium Vegyeskara, úgy ahogy csak egy református iskola kórusa tud szolgálni. Lehet vitatkozni, hogy szükség van-e református felekezeti iskolára?! Hallgassuk meg a református iskolakórusainkat!!! 

A lectio a 133. zsoltár – a testvéri egyetértés áldása – Grádicsok éneke Dávidtól: „Íme mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak”. A gyülekezet hangos szóval mondta a bűnvalló imádságot: „alázattal kérünk, szerető, irgalmas Atyánk, hogy könyörülj rajtunk. Töröld el bűneinket…” – mondtuk mi is hangos szóval, könyörögve Érmellék népéért is, akik lélekben velünk voltak, velünk együtt könyörögtek az érmelléki református templomokban. 

Ft. Kató Béla püspök úr az Ap. Csel. 17, 29 és 2Kor. 5, 11-15. alapján hirdette Isten igéjét és magyarázta, értelmezte elkötelezettséggel, hozzáértéssel. Alapgondolata minden reformátushoz el kell jusson: „Isten szeretete saját magával köt össze, de Isten szeretete másokkal is egybeköt”. Emlékezetesek maradnak az üdvözlő beszédek gondolatai, a hívek gyülekezeti énekei, az orgona csodálatos hangja, a gyülekezet méltósággal teli viselkedése, a szent jegyek kiosztása. Senki sem nehezményezte az ünnepség hosszúságát, hisz mindenki azért jött, hogy együtt legyünk. 

Elfogadtuk a tartalmas Nyilatkozatot, amelynek gondolatai minden református egyháztag nevében szólt:

„…kijelentjük, hogy Isten Igéje által építeni kívánjuk a keresztyén egységet, oltalmazni a társadalmi békességet, megvédeni Európában és a világban a keresztyén értékeket.

…Hiszünk abban, hogy a keresztyén Európa és a magyar nemzet jövendője az Isten kezében van s ebben a kézben jó helyen van.

…így imádkozunk a zsoltáríróval: „ Hozd vissza Uram, a mi foglyainkat…” (Zsolt.126,4.) 

Imádkozva lehet ünnepelni méltósággal, szeretettel, békességben, éreztetvén, hogy ÖSSZETARTOZUNK, nem csak az egység napján, nem csak június 4-én, de minden nap imádkozva dolgozni, lélekben erősítve egymást, igyekezvén távol tartani a gyülekezetektől a bomlasztó, rosszindulatú, alattomos gondolatokat, ördögi mesterkedéseket. Így látszik meg rajtunk, hogy „Isten nemzetsége vagyunk.”