Mátyás király Czinkotán járt. A borissza kántor a templom előtt az iskolás gyerekek kórusával valami üdvözlő éneket énekeltetett, mire a király az olaszoknál a színházakban a repetálást (Da capo!) jelentő máig szokásos deák módon odaszólt:
– „Bis!”
A kántor nem tudott deákul, zavartan körülnézett, mire az egyik udvari ember odasúgott neki:
– „Mégegyszer!”
Megrepetáltatta az éneket a kántor, mire Mátyás király egy körmöczi aranyat nyomott kántor uram markába.
Ez odatartotta a másik tenyerét is, mondván:
– „Bis!”
– „Bis!”
A kántor nem tudott deákul, zavartan körülnézett, mire az egyik udvari ember odasúgott neki:
– „Mégegyszer!”
Megrepetáltatta az éneket a kántor, mire Mátyás király egy körmöczi aranyat nyomott kántor uram markába.
Ez odatartotta a másik tenyerét is, mondván:
– „Bis!”