Lelkész: – Meg vagyok akadva, édes kántor uram.
Kántor: – Miben, tiszteletes úr?
Lelkész: – Hát abban, hogy ma ebédre vagyok híva az urasághoz, aztán nincs semmi étvágyam.
Kántor: – Akkor nagyobb baj az én bajom, tiszteletes úr; nekem meg roppant nagy az étvágyam, aztán soha se hívnak meg az urasághoz ebédre!