Ez a történet kedvesen jellemzi a szüntelenül dolgozó, fáradhatatlan operatőrt. Balatonfüreden évtizedek óta hagyományossá vált az orvoshét vagy orvoskongresszus. Jó ideig Verebély Tibor volt az Orvos Szövetség és az Orvoshét elnöke. A nagy tudású és tapasztalatokban gazdag sebésztanár előadása mindig színes, élvezetes volt. A közönség szűnni nem akaró tapsviharral köszönte meg a professzor fáradozását. De felharsant a taps akkor is, amikor egyszer csak bejelentette:
– Hölgyeim és uraim! Ma délután a községi bíró meghívására “pinceszerre” vagyunk hivatalosak az ő pincéjéhez.
Ezt úgy kell érteni, mint gróf Vay Ádám esetét, aki egy Székelyföldön levő templomra márványtáblát helyeztetett a következő felirattal: „E templomot építtette gróf Vay Ádám – a község pénzén.” Itt is a község pénzén volt gavallér a községi bíró.
A pinceszeren résztvevők száma száz körül mozgott, a hölgyekkel együtt. Miből állt ez a pinceszer? Pörkölt, háromféle húsból, kétféleképpen készítve: egy erős az egészségeseknek és egy gyengébb a „szívbetegeknek”. – Ezután túróscsusza és gyümölcs. A hangsúly azonban a baricskai borokon van, hozzá cigányzene kíséret.
Amikor a „pinceszeri” hangulat már magasan szárnyalt, Verebély professzor egy asztalra állva szót kért:
– Mielőtt idejöttem volna a pincébe – úgymond –, a református temetőben jártam, ahol egy volt betegem nyugszik. Élt 96 évet. Néztem a többi sírkövet is, s elámultam: 80-100 közötti életév mindenütt – de csak a férfiaknál, kik itt egykor szőlőbirtokosok voltak. Elgondolkodtam. Mi lehet a titka ezeknek a magas életkoroknak?... Kijőve a temetőből egy hajlott hátú öregemberrel találkoztam, ki az árokparton a tehenét legeltette. Megszólítottam: „Hány éves, kedves bácsi?” „Még csak 93” – volt a felelet. “Megmondaná-e nekem: minek köszönheti ezt a szép életkort?” Tőle tudtam meg a hosszú élet titkát. – Kedves Kollégák! Dobják sutba a receptkönyvüket, s az én „még csak 93 éves öregemberem” életrendje szerint, rendeljék betegeiknek a következőket: Menjenek Füredre: ott első kézből kapják az üde, friss bakonyi levegőt! Másodszor: igyanak minél több baricskai bort! Harmadszor – az öreg szerint –: nem szabad dolgozni, csak dolgoztatni!
– Kezdjük meg a kúrát! – s a professzor fenékig ürítette a poharat. Aztán még hozzáfűzte beszédéhez:
– A harmadik tanács azonban nem nekünk szól!
(Nem is élt meg sem kilencven, sem nyolcvan, még csak hetven esztendőt sem. Mindössze hatvanhat évet élt... )
– Hölgyeim és uraim! Ma délután a községi bíró meghívására “pinceszerre” vagyunk hivatalosak az ő pincéjéhez.
Ezt úgy kell érteni, mint gróf Vay Ádám esetét, aki egy Székelyföldön levő templomra márványtáblát helyeztetett a következő felirattal: „E templomot építtette gróf Vay Ádám – a község pénzén.” Itt is a község pénzén volt gavallér a községi bíró.
A pinceszeren résztvevők száma száz körül mozgott, a hölgyekkel együtt. Miből állt ez a pinceszer? Pörkölt, háromféle húsból, kétféleképpen készítve: egy erős az egészségeseknek és egy gyengébb a „szívbetegeknek”. – Ezután túróscsusza és gyümölcs. A hangsúly azonban a baricskai borokon van, hozzá cigányzene kíséret.
Amikor a „pinceszeri” hangulat már magasan szárnyalt, Verebély professzor egy asztalra állva szót kért:
– Mielőtt idejöttem volna a pincébe – úgymond –, a református temetőben jártam, ahol egy volt betegem nyugszik. Élt 96 évet. Néztem a többi sírkövet is, s elámultam: 80-100 közötti életév mindenütt – de csak a férfiaknál, kik itt egykor szőlőbirtokosok voltak. Elgondolkodtam. Mi lehet a titka ezeknek a magas életkoroknak?... Kijőve a temetőből egy hajlott hátú öregemberrel találkoztam, ki az árokparton a tehenét legeltette. Megszólítottam: „Hány éves, kedves bácsi?” „Még csak 93” – volt a felelet. “Megmondaná-e nekem: minek köszönheti ezt a szép életkort?” Tőle tudtam meg a hosszú élet titkát. – Kedves Kollégák! Dobják sutba a receptkönyvüket, s az én „még csak 93 éves öregemberem” életrendje szerint, rendeljék betegeiknek a következőket: Menjenek Füredre: ott első kézből kapják az üde, friss bakonyi levegőt! Másodszor: igyanak minél több baricskai bort! Harmadszor – az öreg szerint –: nem szabad dolgozni, csak dolgoztatni!
– Kezdjük meg a kúrát! – s a professzor fenékig ürítette a poharat. Aztán még hozzáfűzte beszédéhez:
– A harmadik tanács azonban nem nekünk szól!
(Nem is élt meg sem kilencven, sem nyolcvan, még csak hetven esztendőt sem. Mindössze hatvanhat évet élt... )