A Hegyközön valahol, egy szerény egyház lelkésze nagyon megbarátkozván a szívvidámító borokkal, csaknem minden kínálkozó vendégségben megjelent, s rendesen egészen más állapotban tért vissza, mint ahogy odament. Elvégre maga is megszégyenelvén lelkész úr a dolgot, megbízta az iskolamestert, figyelmeztetné őt, midőn látja, hogy már reá nézve ártalmas kezd lenni a poharak és kancsók tartalma. A mester, mint egyébben, itt is alázatos engedelmességet tanúsítván tiszteletes urához, egy szép társaságban, látván az elme egyensúlyát zavarni kezdő állapotot, ilyképpen figyelmezteté: – Tiszteletes uram, erős bor ez. – Ha erős, ne igya kend – felelt a lelkész.