Bárczay Klára: Beteg ember imádsága (1763)

Jaj Istenem! mely igen megkörnyékezett a betegség, mely igen megnehezedett a Te kezeidnek súlya énrajtam. Elmúlt az én egészségem éntőlem, és ahelyett a fájdalom és sérelem vettek elő. Jól tudom én azt édes Atyám, hogy ezeknek indítója, szerző oka az én bolondságom és bűneimnek undoksága, mely által siettetem az én veszedelmemet és két kézzel húzom fejemre a Te kemény ítéletedet. Azért is mindenek előtte a Jézusnak egyszeri, tökéletes áldozata által szerzett érdemére kényszerítelek Tégedet, édes Atyám, légy irgalmas az én bűneimnek, ne emlékezzél meg azokról, tekints az Ő sebeire, melyek által lelkemnek gyógyulást szerzett. És ugyan Ő érette ne terheld felettébb való nyavalyákkal testemet is, hanem csak amennyire az én gyenge természetem elviselheti. Áldd meg az eszközöket, amelyekkel én kívánok élni, adj azokban segítő erőt, hogy azoknak kellemetes hasznát érezhessem. És ha ezen én mostani betegségem tovább tartana, s az én fájdalmim megnevekednének, ruházz fel békességes, tűrő, zúgolódás nélkül való lélekkel, hogy a te büntetésed alatt magamat megalázzam és rosszra ki ne fakadjak. Bátorítsad, óh Uram, az én lelkemet, midőn a legnagyobb kísértések reám tódulnak, hogy el ne csüggedjek, ha elfogy testem és lelkem. Te légy mégis az én vígasságom és örökségem, és így, ha ezen nyavalyában meg kell is oszlattatnom, a halál is légyen az én nyereségem a Krisztus által. Ámen.