Nádudvari Nagy János
Biztató köszöntés
(Lelkészbeiktatásra)
Hogyha küld az Úr, menni kell!
Nem Jónásként megfutamodni.
És ha nehéz is új őrhelyen
a nagy munkának nekifogni
mindent vállaló hittel,
ahogy azt az őseink tették:
mert csoda csak akkor történik,
s nincs hátrálás, lehetetlenség.
Sátán lelke akárhogy támad,
hogy megingasson és kedvet szegjen,
hisz a kihűlő szívek többé
nem lobognak már melegebben
lassanként ürülő templomban,
hova nem jönnek csak a vének;
mert ifjak ajkán már ritkán zendül
régi zsoltár, templomi ének.
Az Igét mégis hirdetni kell!
Széledő nyájat összeszedni,
a messze elbarangolókat
a jó Pásztorhoz visszavezetni,
ki az örök lét ajándékával
várja a hozzá térő embert,
s ráderíti a végső napon
a feltámadást fénylő reggelt.
Téged e helyre azért küldött,
hogy ezt hirdesd e széledő népnek,
mert minden elmúlik: csak az Ige
marad meg végső menedéknek!
Csak Jézus megváltó szeretete,
e mindent megbocsátó jóság,
ami, ha szívünk átragyogja:
úgy megszépül e zord valóság...
Küldött az Úr és ide jöttél
szavának engedelmeskedve.
A hit hatalmas paizsával
és kardjával felfegyverkezve.
Ő áldja meg minden munkádat
gazdagon a Szentlélek által,
e világon a legszentebb tett:
a lélekmentés diadalával.