Egy öreg koldust egy dúsgazdag kereskedő éveken át lelketlen szavakkal utasított el, és soha sem adott neki egy fillért sem. Egy alkalommal a kereskedő megkérdezte, hogyan van, hogy nem szégyenít magát hozzá, jönni. Az öreg koldus e szavakkal mentegetődzött:
– A jó Isten adományait azért juttatja a vagyonosoknak, hogy ezek a vagyonból a szegényeket részesítsék. Bennünket, szegényeket, az Isten küld, hogy mint az ő küldöttjei inkasszáljuk a vagyonosoktól azt a vagyonrészt, melyet az Isten részünkre a vagyonosnál elhelyezett, és ezért mi, koldusok, az Isten nevében kéregetünk. Ha a vagyonos rút szavakkal, gorombán elutasít, mi ezért nem neheztelhetünk, mert mi a történtet csak bejelentjük küldőnknek, és a jó Isten dolga, hogy intézkedjék. Ettől kezdve soha üres kézzel nem távozott az öreg koldus a kereskedőtől.
– A jó Isten adományait azért juttatja a vagyonosoknak, hogy ezek a vagyonból a szegényeket részesítsék. Bennünket, szegényeket, az Isten küld, hogy mint az ő küldöttjei inkasszáljuk a vagyonosoktól azt a vagyonrészt, melyet az Isten részünkre a vagyonosnál elhelyezett, és ezért mi, koldusok, az Isten nevében kéregetünk. Ha a vagyonos rút szavakkal, gorombán elutasít, mi ezért nem neheztelhetünk, mert mi a történtet csak bejelentjük küldőnknek, és a jó Isten dolga, hogy intézkedjék. Ettől kezdve soha üres kézzel nem távozott az öreg koldus a kereskedőtől.