Érszőllősi krónika

Elég mozgalmas volt az érszőllősi gyülekezet élete az utóbbi hetekben. Ezt szedtük csokorba és nyújtjuk át szeretettel a kedves olvasónak.




Szeptember 28-án a gyülekezet által megálmodott és 20 esztendő alatt felépített új lelkészi lakásért adtunk hálát ünnepi istentisztelet keretében. Nagy volt a kezdeti lelkesedés, amikor az akkori presbitérium úgy döntött, hogy nem a régi pásztori lak felújítását fogja elvégezni, hanem egy teljesen új épületet épít a majdan érkező új lelkésznek és családjának. Így történt, hogy 1994-ben hozzákezdtek a munkálatoknak, és 2003 októberére az új lelkészcsalád érkezésére beköltözhető állapotba került az épület. A munkálatok költségeit nagymértékben önerőből fedezte a gyülekezet. Az utóbbi 10 évben a már elkészült épület emeleti szintjét kellett rendbetenni, valamint a külső vakolás, szigetelés és nemes vakolattal való behúzás munkáját elvégezni. Ezeket a munkálatokat a holland segélyként érkezők javak eladásából fedezte a gyülekezet, mely ezekben az években teljes erővel a templom felújításán munkálkodott. Hála és köszönet mindazokért, akik a 20 esztendő alatt akár kétkezi munkával, akár pénzbeli vagy természetbeni adományokkal járultak hozzá az új parókia felépítéséhez.

Október első hétvégéjén egy háromtagú küldöttség (a lelkész házaspár és a gondozó) vett részt a Tatabánya-Bánhida-i testvérgyülekezet által szervezett találkozón. Az immár második alkalommal megszervezett eseményre a határon túlról a bányavárosban letelepedetteket várták. Az istentisztelettel és bizonyságtétellel egybekötött, meghitt hangulatú templomi alkalom szeretetvendégséggel zárult. A szervezők azzal a nem titkolt missziói szándékkal szervezik ezt a találkozót, hogy a városban élő, külhonból odaszármazottak bekapcsolódjanak az ottani gyülekezeti élet vérkeringésébe. Mi pedig örültünk az újbóli találkozásnak, együttlétnek, közös szolgálati lehetőségnek.

Október 18-ánúj testvérgyülekezettel gazdagodtunk. A presbitérim 2/3-nak részvételével először Szerencsi Erika lelkésznő ünnepélyes beiktatásán vettünk részt, akit hat év hűséges szolgálat után iktattak be a Kokadi Református Egyházközség lelkipásztori szolgálatába. Ezt követte a testvérgyülekezeti megállapodás aláírása mindkét fél, illetve mindhárom fél részéről. Ugyanis a kokadi gyülekezet az érszőllősi mellett a magyarkéci gyülekezettel is testvérgyülekezeti kapcsolatot hozott létre, illetve megerősítette a még a 90-es években létrejött kapcsolatát az asszonyvásári gyülekezettel. A példás módon megszervezett esemény itt is gazdag szeretetvendégséggel és kötetlen beszélgetéssel zárult. Mi pedig hálaadással nyugtáztuk hazafele jövet, hogy egy újabb gyülekezet került fel az imalistánkra, akikért állhatatossággal szeretnénk könyörögni a jövőben.

Október utolsó vasárnapján szerveztük meg első alkalommal gyülekezetünkben az idősek vasárnapját. Felbátorodva a más gyülekezetekben már régebb óta zajló alkalmon, mi is szeretnénk jó hagyományt teremteni ezzel a kezdeményezéssel. Tény, hogy valami okból az idősek nem kapnak annyi figyelmet nemcsak a mindennapi életben, de a gyülekezet életében sem, ezért fontos, figyelemfelkeltő üzenete is van egy ilyen eseménynek. A 71. zsoltár néhány verse szolgált alapigeként, melyből megérthettük, hogy az idős ember imádkozó ember, számon tartja Isten múltbeli tetteit, azokat a jelenben elmondja a következő nemzedéknek bizonyságtételként, és a jövőjét is az Úr kezére bízza. Idős testvéreinket a fiatalok is köszöntötték verssel, énekkel, jelezve, hogy igyekeznek megbecsülni az előttük járó nemzedéket. Az alkalom szeretetvendégséggel zárult, melyet hálásan köszöntek idős testvéreink.



És örömmel számolok be arról az új kezdeményezésről is, mely szerint fiatalok egy csoportja a hónap egyik vasárnapjának délutánján az élet istentiszteleteként meglátogatják az özvegyeket és árvákat a maguk nyomorúságában, és miközben másokat felüdítenek egy-egy énekkel, áhítattal, aközben maguk is felüdülnek. Urunk áldja meg fiataljaink eme szolgálatát, hogy ezáltal is Isten országa terjedjen, és vég nélkül növekedjen itt a földön.