„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál...” Róm 8,28.
Akik egyházközségünk honlapját meglátogatják köszöntésképpen ezzel a gyönyörű páli igével találkoznak, s most a kedves olvasót szeretném megszólítani miközben a margittai reformátusság múltját és jelenét kívánom bemutatni, mindezt azzal a hittel, hogy Istenben jövendőnk is van.
Margittáról 1216 óta van feljegyzés, de sokkal korábban keletkezett. Már a 11-12. században birtokközpont volt. Jó ideig a Lackfi család tulajdona. 1370-ben Lackfi Miklós a birtokos, ő erősítette meg a község Nagy Lajostól kapott vásártartási jogát. Ezzel megindult Margitta kiemelkedése a környező többi falu közül. Ezen a környéken: az Ér- és Berettyó mellékén 1530 körül már ismerték a reformációt. Szegedi Kiss István a Réz és Meszes mentén reformált, 1545-ben a tasnádi iskola tanítója volt. Ő lehetett Margitta reformátora is, róla mondatik ugyanis, hogy meggyújtván a református vallás fáklyáját szinte Erdély szélén, a Réz és Meszes hegyek mentében elhordozta azt. Ha nem is maradt fenn név szerinti adat, bizonyos, hogy a vidék reformátora nem kerülte el Margittát, a Rézalja akkor már igen jelentős központját. Margitta- mely ekkor már a Csáky család birtoka volt- 1545 körül fogadta be a reformációt. A város főterén áll a reformátusok műemlék temploma, mint már említettem Margitta a 11. században birtokközpont volt. Ekkoriban épült első temploma, az építkezési szokásnak megfelelően téglából román stílusban.
A 14. század közepe táján történt a régi kistemplom újjá építése, nagyobbítása, átépítése. Igazolja ezt egy 1358-ból való feljegyzés: „Margitta Szent Margit tiszteletére épült templomáról nyerte nevét. E templom építője, vagy átépítője az akkori új birtokos, - a Lackfi család.” (Jakó Zsigmond) Nagyobb javítás volt 1718-ban. A következő évben a tornyot javították, jelentős javítás történt 1758-ban is. Nagy átalakítás ment végbe 1790-ben. A templom déli oldalát a szentély felől kétharmad részben kibontották és kitoldották a templomhajót. A templom végső alakját 1926-ban kapta, amikor a betoldott részt a templomhajóval együtt modern négyszögű gúla alakú tető alá veszik, s ehhez a tető részhez csatlakozik a torony felőli résznek és a volt szentélynek a tetőzete. Viszont a szószék felőli oldalon még két nagy ablakot vágnak, a nagykar két ablakát pedig a többi ablakkal egyenlő naggyá teszik.
Az itt lakozó reformátusok istentiszteleti hajlékának orgonája 1860-ban készült, Kiszely István debreceni orgonaépítő munkájaként, azóta szolgál Isten dicsőségére. Két ízben is javították, pótolták a második világháborút megelőzően 1936-ban, majd ezt követően 1947-ben. Utolsó javítására 1997-ben került sor. Templomunk tornyában három harang végzi a maga szolgálatát, egyik 1922-ben, másik kettő pedig 1932-ben készült.
![]()
Megemlékeznek a történetírók egy kedves legendáról is, mely a templomunkhoz fűződik. Egy előkelő gazdag nő, akit a népi fantázia Margit kisasszonynak nevez- itt halt el a 16. század második felében. A templom katedrája alá temették. Meghagyta azonban örökül: „ha valaha az Ecclésia vagy ellenség, vagy tűz, vagy más történet által szükségbe és inségbe jutna,- bontsák föl az ő sírját és a rajta levő ékességeket szükségek pótlására vegyék le.” Eddig a legenda. A feljegyzésekre támaszkodó történelem azonban többet is tud. 1793-ban némely itteni lakosok Lórántffy Margit templomi kriptáját felbontják, mert a hagyomány szerint a koporsóban levő drágaságokat csak az egyház nagy szorultságában lehet felhasználni. Magyar értékű 300 forintot találtak. Az eset valahogyan az egyházkerület tudomására jutott. 1815-ben vizsgálatot is tartottak és a szentségtörőket kárhoztatták. Ezzel azonban még nem záródott le ez a regeszerű ügy. 1828-ban egy haldokló presbiter titokban közli, hogy a templomban drágaságok vannak, e közlés természetesen izgalomba hozza a lelkeket.
![]()
Végül egyházkerületi engedéllyel felássák a talajt, de csak feldúlt csontokat találtak. Úgy látszik a szentségtörők alapos munkát végeztek: ami értékes lehetett elvitték, s a halott csontjaival szemben pedig még annyi megbecsüléssel sem voltak, hogy azt rendesen visszahelyezzék a megzavart nyugalom után.
Isten kegyelméből a templom épülete az utolsó évtizedben kívül-belül felújíttatott, így kellemes környezetet biztosítva az Isten igéjére áhítozó templomos népnek. A templomkertben két szobor (Petőfi és Ady szobrok), egy emléktábla és három sírkő található. A templom főbejárata melletti falrészen található Margitta szülöttjének Horváth János irodalomtörténésznek az emléktáblája, s szintén a főbejárat mellett van elhelyezve az a három sírkő (szabadságharcosok síremlékei) melyet a presbitérium 1995-ben átmentett a temetőkertből a templomkertbe. Ezek mellett 2009-ben állíttatott fel az az emlékoszlop, melyet az I és II. világháborúban elesettek emlékére emelt az utódok nemzedéke.
![]()
Az egyház életéhez hozzátartozik a földi építkezés: a Mindenható iránti hálával soroljuk mindazt, amit az utóbbi években megtehettünk. A templomhajó tetőzetének és a templomtornyának a festése, a toronyóra rendbetétele, üzembe állítása és megvilágítása. A parokiális épület teljes belső felújítása, külső szigetelése, színezése, a tetőtérben egy konferenciaterem kialakítása, az alagsor rendbe tétele. Minden elvégzett munkáért Istené legyen a dicsőség.
Elődeink templomot építettek és gondoztak, mi megpróbáljuk mindezt utódainknak továbbadni, de érezve és megláttatva Bod Péter örök érvényű tanítását: „Kő, fa, mész, a templom, nem áll abban szentség, Hanemha Istenre tér, ott a dicsőség.”
Igét hallgató, imádkozó, éneklő, szent sákramentumokkal élő gyülekezetként hivatásunk és küldetésünk van Istentől. A presbitérium, nőszövetség, énekkar, ifjúsági csoport, valamint a különböző korosztályú gyermekcsoportok színes és mozgalmas gyülekezeti élet kibontakozását adják. Különféle találkozókon, kirándulásokon való részvétel, a Debrecen Kossuth utcai gyülekezettel ápolt testvér-gyülekezeti kapcsolat híveink lelki nyitottságát és megerősödését szolgálják.
Egyházközségünk területére esik az a kórház, amelyben egyedüliként az Érmelléki református egyházmegye határain belül folyik a beteg – fájdalmakkal teljes életeket erősítő, igével bátorító szolgálat. Ezt a szolgálatot az apátkeresztúri gyülekezeti munka mellett végzi hűséggel és szeretettel Szűcs Zoltán lelkipásztor.
![]()
Egyházunk vezetősége nevében állíthatom, hogy helyi szinten igyekszünk a testvéri keresztyén egyházakkal valamint a közélet és a civil szféra minden területén igazán jó, barátságos, sőt gyümölcsöző kapcsolatokat ápolni. Ennek bizonyságai: nemzeti napjaink közös megemlékezéseken való megünneplése, kölcsönös szolgálatok, tanévnyitók, tanévzárók, ballagási ünnepségek.
2012 karácsonyától ünnepeinkre a Fénysugár című gyülekezeti kiadványt adjuk gyülekezetünk tagjainak kezébe, hogy az írott szó missziójával is el tudjunk jutni az emberi szívekhez. Ugyanakkor egyházközségünk honlapján is igyekszünk a mindig friss események és hírek által megszólítani a világhálón böngészőket.
![]()
Egyházközségünk minden szolgálattevője az Istentől nyert talentumainak megfelelően igyekszik Isten nagyságos nevét és a reánk bízottakat szolgálni. A lelkipásztori munka számára áldásos a gondnoki testület – Dr. Kürti László főgondnok, Balázsi Emma és Ladányi Árpád gondnokok – segítőkész jelenléte; Botos Júlia gyakornok lelkipásztor odaadó és becsületes szolgálata, illetve ifj. Lőcsei László szaktudással végzett kórust szervező és irányító tevékenysége.
Drága olvasó! Miután áttekintettük a Margittai Református Egyházközség Istenünk kegyelme által megélt múltját és jelenét, miután a hálaadás hangján szólhattunk a történelem és a megtartatás Uráról, Őreá figyelő hittel tegyük jövendőnket is szent kezébe, vallva az apostol szavait: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál,sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek,sem jelenvalók, sem eljövendők,sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban”. (Róma 8, 38-39)
Akik egyházközségünk honlapját meglátogatják köszöntésképpen ezzel a gyönyörű páli igével találkoznak, s most a kedves olvasót szeretném megszólítani miközben a margittai reformátusság múltját és jelenét kívánom bemutatni, mindezt azzal a hittel, hogy Istenben jövendőnk is van.
Margittáról 1216 óta van feljegyzés, de sokkal korábban keletkezett. Már a 11-12. században birtokközpont volt. Jó ideig a Lackfi család tulajdona. 1370-ben Lackfi Miklós a birtokos, ő erősítette meg a község Nagy Lajostól kapott vásártartási jogát. Ezzel megindult Margitta kiemelkedése a környező többi falu közül. Ezen a környéken: az Ér- és Berettyó mellékén 1530 körül már ismerték a reformációt. Szegedi Kiss István a Réz és Meszes mentén reformált, 1545-ben a tasnádi iskola tanítója volt. Ő lehetett Margitta reformátora is, róla mondatik ugyanis, hogy meggyújtván a református vallás fáklyáját szinte Erdély szélén, a Réz és Meszes hegyek mentében elhordozta azt. Ha nem is maradt fenn név szerinti adat, bizonyos, hogy a vidék reformátora nem kerülte el Margittát, a Rézalja akkor már igen jelentős központját. Margitta- mely ekkor már a Csáky család birtoka volt- 1545 körül fogadta be a reformációt. A város főterén áll a reformátusok műemlék temploma, mint már említettem Margitta a 11. században birtokközpont volt. Ekkoriban épült első temploma, az építkezési szokásnak megfelelően téglából román stílusban.
A 14. század közepe táján történt a régi kistemplom újjá építése, nagyobbítása, átépítése. Igazolja ezt egy 1358-ból való feljegyzés: „Margitta Szent Margit tiszteletére épült templomáról nyerte nevét. E templom építője, vagy átépítője az akkori új birtokos, - a Lackfi család.” (Jakó Zsigmond) Nagyobb javítás volt 1718-ban. A következő évben a tornyot javították, jelentős javítás történt 1758-ban is. Nagy átalakítás ment végbe 1790-ben. A templom déli oldalát a szentély felől kétharmad részben kibontották és kitoldották a templomhajót. A templom végső alakját 1926-ban kapta, amikor a betoldott részt a templomhajóval együtt modern négyszögű gúla alakú tető alá veszik, s ehhez a tető részhez csatlakozik a torony felőli résznek és a volt szentélynek a tetőzete. Viszont a szószék felőli oldalon még két nagy ablakot vágnak, a nagykar két ablakát pedig a többi ablakkal egyenlő naggyá teszik.
Az itt lakozó reformátusok istentiszteleti hajlékának orgonája 1860-ban készült, Kiszely István debreceni orgonaépítő munkájaként, azóta szolgál Isten dicsőségére. Két ízben is javították, pótolták a második világháborút megelőzően 1936-ban, majd ezt követően 1947-ben. Utolsó javítására 1997-ben került sor. Templomunk tornyában három harang végzi a maga szolgálatát, egyik 1922-ben, másik kettő pedig 1932-ben készült.
Megemlékeznek a történetírók egy kedves legendáról is, mely a templomunkhoz fűződik. Egy előkelő gazdag nő, akit a népi fantázia Margit kisasszonynak nevez- itt halt el a 16. század második felében. A templom katedrája alá temették. Meghagyta azonban örökül: „ha valaha az Ecclésia vagy ellenség, vagy tűz, vagy más történet által szükségbe és inségbe jutna,- bontsák föl az ő sírját és a rajta levő ékességeket szükségek pótlására vegyék le.” Eddig a legenda. A feljegyzésekre támaszkodó történelem azonban többet is tud. 1793-ban némely itteni lakosok Lórántffy Margit templomi kriptáját felbontják, mert a hagyomány szerint a koporsóban levő drágaságokat csak az egyház nagy szorultságában lehet felhasználni. Magyar értékű 300 forintot találtak. Az eset valahogyan az egyházkerület tudomására jutott. 1815-ben vizsgálatot is tartottak és a szentségtörőket kárhoztatták. Ezzel azonban még nem záródott le ez a regeszerű ügy. 1828-ban egy haldokló presbiter titokban közli, hogy a templomban drágaságok vannak, e közlés természetesen izgalomba hozza a lelkeket.
Végül egyházkerületi engedéllyel felássák a talajt, de csak feldúlt csontokat találtak. Úgy látszik a szentségtörők alapos munkát végeztek: ami értékes lehetett elvitték, s a halott csontjaival szemben pedig még annyi megbecsüléssel sem voltak, hogy azt rendesen visszahelyezzék a megzavart nyugalom után.
Isten kegyelméből a templom épülete az utolsó évtizedben kívül-belül felújíttatott, így kellemes környezetet biztosítva az Isten igéjére áhítozó templomos népnek. A templomkertben két szobor (Petőfi és Ady szobrok), egy emléktábla és három sírkő található. A templom főbejárata melletti falrészen található Margitta szülöttjének Horváth János irodalomtörténésznek az emléktáblája, s szintén a főbejárat mellett van elhelyezve az a három sírkő (szabadságharcosok síremlékei) melyet a presbitérium 1995-ben átmentett a temetőkertből a templomkertbe. Ezek mellett 2009-ben állíttatott fel az az emlékoszlop, melyet az I és II. világháborúban elesettek emlékére emelt az utódok nemzedéke.
Az egyház életéhez hozzátartozik a földi építkezés: a Mindenható iránti hálával soroljuk mindazt, amit az utóbbi években megtehettünk. A templomhajó tetőzetének és a templomtornyának a festése, a toronyóra rendbetétele, üzembe állítása és megvilágítása. A parokiális épület teljes belső felújítása, külső szigetelése, színezése, a tetőtérben egy konferenciaterem kialakítása, az alagsor rendbe tétele. Minden elvégzett munkáért Istené legyen a dicsőség.
Elődeink templomot építettek és gondoztak, mi megpróbáljuk mindezt utódainknak továbbadni, de érezve és megláttatva Bod Péter örök érvényű tanítását: „Kő, fa, mész, a templom, nem áll abban szentség, Hanemha Istenre tér, ott a dicsőség.”
Igét hallgató, imádkozó, éneklő, szent sákramentumokkal élő gyülekezetként hivatásunk és küldetésünk van Istentől. A presbitérium, nőszövetség, énekkar, ifjúsági csoport, valamint a különböző korosztályú gyermekcsoportok színes és mozgalmas gyülekezeti élet kibontakozását adják. Különféle találkozókon, kirándulásokon való részvétel, a Debrecen Kossuth utcai gyülekezettel ápolt testvér-gyülekezeti kapcsolat híveink lelki nyitottságát és megerősödését szolgálják.
Egyházközségünk területére esik az a kórház, amelyben egyedüliként az Érmelléki református egyházmegye határain belül folyik a beteg – fájdalmakkal teljes életeket erősítő, igével bátorító szolgálat. Ezt a szolgálatot az apátkeresztúri gyülekezeti munka mellett végzi hűséggel és szeretettel Szűcs Zoltán lelkipásztor.
Egyházunk vezetősége nevében állíthatom, hogy helyi szinten igyekszünk a testvéri keresztyén egyházakkal valamint a közélet és a civil szféra minden területén igazán jó, barátságos, sőt gyümölcsöző kapcsolatokat ápolni. Ennek bizonyságai: nemzeti napjaink közös megemlékezéseken való megünneplése, kölcsönös szolgálatok, tanévnyitók, tanévzárók, ballagási ünnepségek.
2012 karácsonyától ünnepeinkre a Fénysugár című gyülekezeti kiadványt adjuk gyülekezetünk tagjainak kezébe, hogy az írott szó missziójával is el tudjunk jutni az emberi szívekhez. Ugyanakkor egyházközségünk honlapján is igyekszünk a mindig friss események és hírek által megszólítani a világhálón böngészőket.
Egyházközségünk minden szolgálattevője az Istentől nyert talentumainak megfelelően igyekszik Isten nagyságos nevét és a reánk bízottakat szolgálni. A lelkipásztori munka számára áldásos a gondnoki testület – Dr. Kürti László főgondnok, Balázsi Emma és Ladányi Árpád gondnokok – segítőkész jelenléte; Botos Júlia gyakornok lelkipásztor odaadó és becsületes szolgálata, illetve ifj. Lőcsei László szaktudással végzett kórust szervező és irányító tevékenysége.
Drága olvasó! Miután áttekintettük a Margittai Református Egyházközség Istenünk kegyelme által megélt múltját és jelenét, miután a hálaadás hangján szólhattunk a történelem és a megtartatás Uráról, Őreá figyelő hittel tegyük jövendőnket is szent kezébe, vallva az apostol szavait: „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál,sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek,sem jelenvalók, sem eljövendők,sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban”. (Róma 8, 38-39)
Kovács Gyula lp.