In memoriam nt. Nagy István (1952-2012)

„Tudom, hogy te mindent megtehetsz, és senki téged el nem fordíthat attól, amit elgondoltál.” (Jób 42,2)

1952. március 3-án született Érmihályfalván, egy 4 gyermekes család legkisebb gyerekeként. Szülei hivatása révén a templom közelségében nőtt fel. Tanulmányait helyben végezte, majd a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet nagyreményű hallgatójaként végzett 1977-ben. Évfolyamtársai emlékezetében csengő hangú, alsóbb éveseket segítő diákként.

1977 a nagy fordulatok éve, nemcsak végez a teológián, de megkezdi gyakorlati lelkészi szolgálatát is 1977. október 1-i bejegyzéssel a nagybányai egyházközségben. Magánéletében is változás áll be, hisz 1977. július 20-án házasságot köt a nagyvárad-olaszi egyházközségben Bot Zója Lenke Lúciával.

1979. október 1-el megkezdi szolgálatát az értarcsai gyülekezetben, míg felesége a szomszédos Éradonyban (ahol sok alkalommal váltja ki feleségét a szolgálatokban).

1985. május 11-én születik meg első gyermeke Boglárka, míg 1989. március 9-én fia, Zsombor István.

1994. március 1-i dátummal átkerül Érbogyoszlóba, ahol 2006 tavaszáig szolgál.

2006 szintén a változás éve, de nem a boldog változásé. 2006 májusában elveszti szeretett feleségét, s rövid időn belül szolgálatából is felfüggesztik. Utolsó éveit hányatott körülmények között élte, elszakadva a világtól.

A szolgatársak emlékezetében mindig felkészült szolgálattevő volt, aki időt és fáradságot nem ismert, ha helyettesíteni kellet egy-egy szolgatársat, szolgálati helyein a szószéki igehirdetésekre soha nem volt panasz, a fennálló emberi gyarlóságot pedig Krisztus elfedezi.

2012. október 5-én hajnalban, tüdődaganatos megbetegedést követően szólította magához az Úr, 6-án helyezték testét örök nyugalomra, felesége mellé az éradonyi temetőben. Pihenése legyen csendes az Úrban, emléke áldott a szívekben.