Május első vasárnapján az édesanyákat ünnepeltük az asszonyvásárai templomban. Szikrázó napsütésben gyülekeztek az ünneplőbe öltözött felnőttek és gyerekek. Hogy nem a szokásos istentiszteleti alkalomra jöttek, kitetszett a gyerekek kezében tartott csokor virágok látványából.
Az énekek és az igehirdetés után lelkipásztor köszöntötte az édesanyákat, nagymamákat, ükmamákat majd a gyermeksereg az Úrasztala mellé sorakozva előbb egy énekkel kedveskedett a jelenlévőknek, majd következtek az óvodások majd az iskolások. Minden gyerek a szavalata után megkereste a padok között az édesanyját, esetleg nagymamáját hogy egy ölelést és puszit követően átadja virágcsokrát. Jutott virág az óvó néni – tiszteletes asszonynak is, aki, mint minden alkalommal, most is levezényelte az ünnepséget – a szavaló óvodásoknak a dicséret mellett egy egy piros pontot is ígérve. Végül egy asszonytestvérünk szavalatával csalt könnyeket a szemekbe.
Mikor az ünnepség végén kijöttünk a templomból, talán mintha nemcsak a kinti levegőt éreztük nyáriasan melegnek, hanem szívünkben is éreztük az édesanyákra való emlékezés melegségét, hálát adva Istennek a tőlük kapott minden áldásért.