Új gyülekezeti ház Szalacson

Krisztus egyházában mindennek azért kell történnie, hogy az Isten evangéliuma minél több emberi szívhez eljusson. Küldetésünk, hogy megismertessük Isten szeretetét a környezetünkben élő emberekkel, és arra hívjuk őket, hogy közösségünkben éljék meg az Úrral való kapcsolatukat.

Ezért van templom, istentisztelet, vallásóra, gyülekezeti kirándulás, és még annyi minden, amiből összeáll az, amit gyülekezeti életnek nevezünk. A gyülekezeti életnek, munkának sokféle vetülete létezik, de mindenkor két kategóriáját szoktuk emlegetni igyekezeteinknek: építkezni lelkiekben és építkezni a szó legszorosabb értelmében, azaz vakolókanállal, vízmértékkel. A Szalacsi Református Gyülekezet életéből pillanatfelvételként kiragadva, most mindenekelőtt, ez utóbbiról, a kevésbé magasztosnak mondott, munkáról szeretnék írni. Előrebocsátva, hogy a gyülekezeti élet eme két „építőterületét” aligha lehet elválasztani és elképzelni egymás nélkül, hisz ahol egy közösség lelkiekben, egymásra találásban épül, ott nem maradhat el az anyagi építkezés, és fordítva: ha ingatlanok építéséért és szépítéséért vállalunk közösen áldozatokat, számtalanszor megtapasztaljuk Isten áldását. Isten csodálatos ajándéka, hogy a közös tervezés, együtt gondolkodás, töprengés, a vállvetve végzett munka lelkiekben is épít, közösség-tudatot erősít.

 

Történetünk ott kezdődik, hogy a 2011-esztendő évzáró presbiteri gyűlésén, a jelenlévők az egyházközség rövidtávú céljai között az addigra már használhatóvá vált ravatalozó külső munkálatainak befejezését, valamint az egykori „Nádas iskola” felújításának megkezdését fogalmazták meg. A fent nevezett egykori református iskolai épületet természetesen anno államosították, s az elmúlt rendszerben napközi üzemelt benne, ezért nagyon sokan napjainkban is így emlegetik. Ezt peres úton, lelakott állapotban visszakapta az egyházközség, s kisebb javítgatások mellet nőszövetségi házként funkcionált. Szeretetvendégségeknek, halotti toroknak, keresztelői, konfirmációi ebédeknek, s egyéb, kisebb családi rendezvényeknek adott otthont. Kisebb léptékű rendezvényeknek, hiszen beosztása nem tette alkalmassá, hogy lakodalmak helyszínéül szolgálhasson. Beázásokkal, vakolat- és falrész-omlásokkal szüntelen harcolva a nőszövetség vigyázó kezeinek, na meg kuporgatott nőszövetségi filléreknek köszönhetően üzemképes állapotban maradt. Azt azonban mindenki látta, hogy az épület komolyabb ráfordítás nélkül hamarosan megadja magát, s addig is, bármilyen egyházi rendezvény esetén csak orcánk pirulásával invitálhatjuk ilyen állapotú építménybe vendégeinket.

A tavalyi esztendő elején mindannyian csak a felújítási munkálatok elkezdéséről álmodoztunk, természetesen az épület beosztásának megváltoztatásával, ugyanis egy nagyobb rendezvénytermet szerettünk volna a meglévő három kisebb helyett. Árajánlatokat kértünk, szakemberekkel beszélgettünk, s kiderült a véleményezések, számítgatások során, hogy egy új épület csak tizenöt százalékkal kerülne többe, mint a meglévő átalakítása, felújítása. Nagyon elgondolkodtatott bennünket ez az érdekes felismerés, s közben örömmel értesültünk arról, hogy akkora pályázati pénzekkel gazdálkodhatunk a helyi önkormányzat és a Megyei Tanács jóvoltából, mint soha az előtt. Osztottunk, szoroztunk, kivitelezőkkel tárgyaltunk, s kiderült, hogy anyagi tartalékainkkal együtt több mint hetven százalékát ki tudnánk gazdálkodni a szükséges összegnek. Mindezeket az Úr jeleinek érezve, a presbitérium nagy hittel, bölcsességgel, úgy döntött: új gyülekezeti ház építésébe kezdünk! Amint mondották: szegényebbek vagyunk annál, hogy hatalmas összeget költsünk egy alap nélküli épületre, melynek egy része vert-fal, a másik pedig salétromos tégla. Na így kezdett építkezni a Szalacsi Református Gyülekezet!

2012 júniusának végén, három nap alatt, nagy összefogással lebontottuk a régit, s július elején el kezdték ásni az új épület alapját, melyben a konyha, raktárhelységek, illemhelyek, zuhanyzó mellett egy 180 négyzetméteres nagy rendezvénytermet is sikerült kialakítani. Gyülekezeti ház, de azzal a céllal terveztük, építjük, hogy bármilyen rendezvénynek otthona lehessen, a szalacsi emberek hasznára, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Terveink szerint háromszáz személyre elegendő asztal, ülőalkalmatosság, étkészlet áll majd itt bárki rendelkezésére.

 

Olyan könnyedén hangzik: új gyülekezeti házat építettünk. Viszont, hogy mennyi töprengés, tervezgetés, pályázat és legfőképp imádság és hit kellett a meginduláshoz, s mennyi segítségre, adományra, közmunkára, jó ötletre, sőt kölcsönre volt szükség az építkezés során, azt nehéz lenne elbeszélni. (Gyülekezetünk egyik tagja a saját pénzéből húszezer új lejt kölcsönzött az egyházközségnek, hogy ősszel ne álljanak le a munkálatok) Csoda volt a mi szemeink előtt, ahogy hetek alatt kinőtt a földből egy 260 négyzetméteres épület. Soli Deo Gloria. Egyedül Istené a dicsőség!

Ha az Úr is úgy akarja, mire az olvasóhoz eljut ez az írás, már használható állapotban lesz, s abban is bízunk, hogy a tavasz folyamán a külső munkálatok is befejeződnek. Reméljük, hogy a Református Érmellék minden kedves olvasója a közeljövőben, személyesen veheti szemügyre hitünk és fáradozásaink gyümölcsét majdani egyházmegyei rendezvényeinken.