Családias hangulatban emlékeztek a csokalyiak az 1848–49-es forradalom és szabadságharc eseményeire.
Az ünnep napján közösen ment a gyülekezet néhány családja a nagyváradi megemlékezésre. A falu férfijainak egy része ugyanis tagja volt, az erre az alkalomra megalakult, száztagú székelyhídi férfikórusnak. Váradon mutatkoztak be először, emelve a megemlékezés ünnepi hangulatát.
Vasárnap délelőtt az emlékezés a református templomban folytatódott. Forró Csaba lelkipásztor Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írott első levele első részének 10. versét választotta prédikációja alapjául.
„Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben.”
Kihangsúlyozta, hogy a gyülekezet alapja mindig Jézus Krisztus kell legyen. Ha a gyülekezet minden tagja rá bízza életét és vele jár a hétköznapok során, akkor egymáshoz is közel lehetnek. Nem szabad engednünk, hogy a sátán utat törjön magának közöttünk, széthúzást, gyűlöletet és haragot hagyva maga után. Minden időben együttes erővel kell járnunk az Isten által szabott úton, közösen kell építsünk egy hittel, reményekkel, szeretettel és egymás iránti tisztelettel teli jövőt.
Istentisztelet után a helyi ifjúsági keresztény egyesület szolgált verses – zenés műsorral. Ez után a gyülekezet meghatódva vonult ki a templom kertjében lévő világháborús emlékműhöz. Itt folytatódott a megemlékezés. A férfiak Kossuth-nótákat és negyvennyolcas dalokat énekeltek. Koszorúzás következett, ami után a falubeliek közösen mentek át Székelyhídra, ahol szintén részt vettek az ünnepi megemlékezésen.
Forró Emese