„Így vizsgálja meg magát Jézus tanítványainak gyülekezete, vajon nem kell-e itt és ott testvérekkel szemben bűnösnek tartania magát, vajon a világ kedvéért nem gyűlölt-e, nem vetett-e meg, nem gyalázott-e együtt, és így bűnös a testvér ellen elkövetett gyilkosságban! Így vizsgálja meg magát Jézus gyülekezete ma, vajon abban a pillanatban, amelyben imádságra és istentiszteletre Isten elé áll, nem lép-e vádlóan sok hang közéje és Isten közé, s nem gátolja-e imádságát! Így vizsgálja meg magát Jézus gyülekezete, vajon adott-e jelet a világ által megvetetteknek, meggyalázottaknak Jézus szeretetéről, amely életet akar megtartani, hordozni, óvni! Különben a legtisztább istentisztelet, a legkegyesebb ima, a legbátrabb hitvallás sem segíthet rajta, hanem ellene kell vallania, mert abbahagyta Jézus követését. Isten nem hagyja magát a testvérünktől elválasztani. Nem akarja, hogy tiszteljék, amikor egy testvért meggyaláznak.”
(Dietrich Bonhoeffer: Követés)