Az
Érmelléki Református Egyházmegye Nőszövetségei Szentjobbon, 2024. december 1-én
tartották meg a Kárpát-medencei imanapot.
A Kárpát-medencei magyar református
nőszövetségek 2006 óta rendezik meg a Kárpát-medencei imanapot. Minden évben az
alkalmat december első vasárnapján tartják a 2004. december 5-i kettős
állampolgárságról szóló népszavazás kudarca kapcsán, a határon túli magyarság
sorsával való együttérzés jeléül,a közösség
erősítése és a magyar református nők összefogásának hangsúlyozása céljából.
Évente más-más országrész és
egyházkerület nőszövetsége mutatkozik be és hívogat közös imádkozásra az elkészített
imanapi program anyagán keresztül. Az idei imanap háttéranyagát a Szlovákiai Keresztyén Református Nők Egyesületeállította össze. A 2024. évi Kárpát-medencei imanapigei mottója: „Megfeledkezik-e
csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? Ha mások megfeledkeznének
is, én nem feledkezem meg rólad! Íme, tenyerembe véstelek be, szüntelen előttem
vannak falaid.” (Ézs 49,15‑16)
A házigazda szerepében Ledánné Joó Katalin szentjobbi lelkipásztor
az 1Kor 5,6‑8 igehely szavaival köszöntötte a templomot megtöltő, közel 100
nőtestvért.
Az Érmelléki Református Egyházmegye
tizenhárom gyülekezetéből érkező nőszövetségi tagokat Orosz Márta‑Etelka egyházmegyei nőszövetségi elnök, érbogyoszlói
lelkipásztor köszöntötte. Az imanapi program rövid ismertetését követően sor
került a háttéranyag imádságainak tolmácsolására is.
A rendezvény utolsó mozzanataként dr.Máthé Róbert klinikai szakpszichológus, vetési ref. lelkipásztor
(Szatmári egyházmegye) tartott előadást az elfogadásról. A negatív dolgok
elfogadása belenyugvást, adoptálást, tudatosítást jelent, ellentétben az elengedéssel,
ami azt jelenti, hogy a probléma már nem tartozik hozzám. A legnehezebben elfogadni
a halált, az igazságtalanságot, a be nem teljesült vágyakat, az elhagyatottságot,
a testi-lelki fájdalmakat, a veszteségeket tudjuk, illetve azt a tényt, hogy
mások döntései felett nincs hatalmunk, vagy hogy életünk teljesen új irányt
vett. Az elfogadáshoz való eljutásig hasonló lépéseket kell bejárnunk, mint a
gyász feldolgozásakor: tagadás, harag, alkudozás, depresszió. Az elfogadás bár
egyedülléttel jár, de ez edzi a lelket, belső látást, tudatosságot, nyugalmat ad.
Problémáinkat meg kell élnünk, ki kell beszélnünk, engednünk kell, hogy fájjanak,
érzéseinket fel kell szabadítanunk, másképp előbb-utóbb megbosszulják magukat –
ennek belátására és kimondására segít rávezetni bennünket a szakember is. Mindezeket
az előadó a magyar költészetből vett idézetekkel gazdagon szemléltette. (Az előadás
egy korábban elhangzott, teljes változata meghallgatható, illetve diaképei
megtekinthetőek az ismert videómegosztó
oldalon.)
A nőszövetségi imanap szeretetvendégséggel
zárult a házigazda jóvoltából.
Adja Isten, hogy hitpróbáinkat
kiállhassuk, keresztyén értékeinket megőrizhessük!
Oroszi Kálmán