Az Érmelléki Református Egyházmegye lelkipásztorai 2024. július 11-én, Micskén gyűltek össze nyári értekezletükre. A település református, műemlék temploma is „mesébe illő” szépségű, ám ezúttal az előadás témája is „mesés” volt: a magyar népmesék és a Biblia erkölcsi tanításainak közös vonásai.
Az értekezlet Geréb Miklós tóti lelkipásztor, egyházmegyei megbízott missziói előadó áhítatával kezdődött. Az igehirdetés a Róm 2,17-29 alapján a törvény alatt élők bűnösségéről és a törvény képmutatás nélküli gyakorlásáról szólt. Nem elég a törvényt birtokolni, nem elég ara támaszkodni, hanem gyakorolni, használni is kellene azt, ahogyan templomaink sem pusztán épületek. A keresztyének hiteles példát kell mutassanak mások számára, nem elég csak külsőleg mutatni kiválasztottságunkat, hanem az isteni elhívás útján belső kiválasztottsággal, a szív „körülmetélésével” kell Isten szolgálnunk, hogy dicséretünk Istentől jöjjön, ne emberektől.
A megjelent lelkészeket Kovács Gyula margittai lelkipásztor, egyházmegyei lelkészértekezleti elnök köszöntötte a 2Pt 1,12.16 igeversekkel, egyúttal rövid bemutatkozásra és előadása megtartására kérve fel a vendégelőadót .
Máthé Árpád dobrai lelkipásztor (Nagykárolyi Egyházmegye) „Jézus tanításai és a magyar népmesék erkölcstana” címmel tartott első hallásra könnyed témájúnak hangzó, ám annál mélyebb üzenetekkel teli előadást.
A magyar népmesék elsősorban gazdag képi világukkal üzennek, akárcsak templomaink kazettás mennyezetei vagy varrottasai, amelyeknek jelentését már elfelejtettük. Ugyanakkor évszázados erkölcsi tanításai máig megtartó erőt jelentenek, megfogalmazásai, jelképei ma is megérthetőek. A népmesék és a Biblia világának közös kapcsolódási pontjai között mindjárt ott találjuk a mesék eleji „Hol volt, hol nem volt...” és a teremtéstörténet „Kezdetben...” homályos határvonalra: a volt is valami, még sem volt, eztán jön létre állapotára utaló kifejezéseit. A mindenkitől egyformán messze levő, ám éppen ezért sajátjuknak érezhető „hetedhét ország” a nem itt vagy ott keresendő, hanem a bennünk és köztünk lévő Isten Országával állítható párhuzamba. A népmesék nem feltétlenül gyermekeknek szólnak, hiszen szimbólumainak megértéshez felnőttnek kell lennünk, Jézus példázataihoz hasonlóan nem mindenki számára adatik meg azok megértése. A korábban egymás mellett élő nemzedékek elmesélték, elmagyarázták egymásnak a dolgokat, a mai felpörgettet és akciódús animációs filmekből nem sok emberré nevelés tapasztalható. A népmesék főhőse „az ember”, ezért nem azt kell mondanunk, hogy kinőttünk a mesék világából, hanem a népmesék világába éppen hogy bele kell nőnünk, hogy „emberré” lehessünk. Ahogyan a népmesék főhősei a próbatételek világában válnak emberré, illetve nyerik el jutalmukat, a keresztyén ember is a megpróbáltatások tüzén, Krisztus szenvedésén és lelki tapasztalatokon keresztül jut el a végcélhoz. A népmesék férfi és női szereplőinek akár kereső, akár kiváró szerepét tekintjük példaként, a célbajutást a legegyszerűbb eszközök révén is el kell érnünk. A „három próba” kiállása hasonló az evangélium ígéretéhez: „aki mindvégig kitart, az üdvözül” A „jó tett helyében jót várj” népmesei kifejezés is mintha a bibliai „amit szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedjétek velük” tanítása csengene vissza.
Az értekezlet végén Bara László esperes, bihardiószegi lelkipásztor tájékoztatta a lelkészeket az adminisztratív tudnivalókról, az egyházmegye életéről.
Az alkalom a helybeli Sámuel Otthonban tartott szeretetvendégséggel zárult.
Oroszi Kálmán
