Családias ünnep meglepetésekkel Érkeserűben

Minden vasárnapi istentisztelet az öröm és a hálaadás alkalma gyülekezetünkben, de a július 23-i délelőtt rendkívüli családias ünneppé vált Isten kegyelme és a gyülekezeti tagok meglepetései által.

Míg jómagam átlagos vasárnapi istentiszteletre készültem és az Ézsaiás 43,1 alapján hirdettem Isten Igéjét: „És most, óh Jákób, így szól az Úr, a Te Teremtőd és a te alkotód Izrael: „Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy!” - próbálva erősíteni és bátorítani a gyülekezeti tagokat a „Szentlélek tüzénél sült Igekenyérrel”. Kihangsúlyozva az Igéből, hogy Ő név szerint ismeri az övéit, tudja dolgainkat, fontosak, értékesek és becsesek vagyunk az Ő szemében. Nem a félelemnek, hanem az erőnek, a hitnek, a szeretetnek és a józanságnak Lelkét adta nekünk. Úgy hallgassuk az Ő Igéjét naponta, mint akik tudják, hogy Isten mindenkinek Teremtője, de az övéinek Alkotója, formálója is. Az Ő Szentlelke által leszünk új teremtéssé és így válunk képessé arra, hogy Isten harcosaivá váljunk a világban. Felfegyverkezve a lelki fegyverekkel képesek leszünk megharcolni a hitnek szép és nemes harcát; örök biztonságban tudva életünket és örökéletünket, hiszen Ő arról biztosít bennünket, hogy Övéi vagyunk, Hozzá tartozunk. 

Az igehirdetést követően Munkácsi Imre főgondnok a gyülekezet előtt megköszönte a lelkipásztornőnek, hogy 14 év óta hűséggel szolgálja Istent a keserűi gyülekezetben. A szép szavak mellett mindannyiunk meglepetésére nem csak egy csokor virágot, hanem a presbitérium tagjainak ajándékaként egy új palástot is átnyújtott a lelkésznőnek a gyülekezetbe érkezésének 14. évfordulójára, a Reformáció 500-ik évében, kívánva további áldásos szolgálatot a gyülekezetben. Ezt követően a kórus meglepetés szolgálatát, köszöntő énekeit hallgattuk meg, majd a kijáratnál minden gyülekezeti tagot kemencében sült kaláccsal kínáltak a presbiterfeleségek, ahol még alkalom nyílt ismét a közös beszélgetésre, és egy közös „családi fénykép” készítésére. Végül a presbiterekkel és feleségeikkel a gyülekezeti teremben folytattuk az ünneplést a terített asztal mellett, megbeszélve az előttünk álló feladatok elvégzését, kérve Istentől mindehhez az erőt és az áldást. 

Köszönet illessen mindenkit a szeretet és megbecsülés kifejezéséért.

Isten áldása legyen továbbra is gyülekezetünk életén, hogy a mi hitünk ne emberek bölcsességén, „hanem Istennek erején nyugodjék.”

Legyen mindenért Övé a dicséret és dicsőség mindenkor. Ámen.