A hagyományoknak megfelelően, Szentháromság vasárnapján került sor az érmelléki kórusok seregszemléjére, melynek idén a szalacsi gyülekezet volt a házigazdája.
A Reformáció 500. évében immár a 26. kórustalálkozójának örvendhetett egyházmegyénk éneklő népe. 14 gyülekezet képviseltette magát: Albis, Bályok, Berettyószéplak, Érbogyoszló, Érkeserű, Érkörtvélyes, Érmihályfalva, Érsemjén, Érszőllős, Gálospetri, Magyarkécz, Margitta, Székelyhíd valamint Szalacs.
A Reformáció 500. évében immár a 26. kórustalálkozójának örvendhetett egyházmegyénk éneklő népe. 14 gyülekezet képviseltette magát: Albis, Bályok, Berettyószéplak, Érbogyoszló, Érkeserű, Érkörtvélyes, Érmihályfalva, Érsemjén, Érszőllős, Gálospetri, Magyarkécz, Margitta, Székelyhíd valamint Szalacs.
Istennek minden időben Őt magasztaló, éneklő népe volt. A dicsőítés egy tőről fakad a hálaadással, csak több annál, alapélménye a szabadítás. A legszebb dicsőítő énekek az Ó- és Újtestamentumban egyaránt akkor születtek, amikor egy lélek átélte az Isten szabadítását. Kegyelem, hogy énekelhetünk - hangzott a helyi lelkész igehirdetésében, melynek alapigéje az Efézusiakhoz intézett levél 5. fejezetének 19. verse volt.
Az igehirdetést követően nt. Rákosi Jenőérmelléki esperes köszöntötte az egybegyűlteket, majd mielőtt átadta volna a szót a Herman Csaba zenei előadónak, az Úr asztalához szólította Bordás Mária margittai vallástanárt mint moderátort, hogy az utóbbi évek gyakorlatához híven, a kórustalálkozó nagy plénuma előtt jutalmaztassanak meg az idei vallási tantárgyversenyeken kiemelkedő eredményeket elért diákok. A jól megérdemelt dicséret- és könyvjutalom-osztás után következhetett a kórusok tét nélküli, nemes vetélkedése. Valamennyi kórus két énekkel ajándékozta meg a hallgatóságot. A gyülekezeti kórusok szolgálata és az értékelés között, ez alkalommal is a kántorkórus éneke tette színesebbé az együttlétet.
Orosz Otília, Érmellékről elszármazott, Nagyvárad-újvárosi kántornő volt az erre az alkalomra felkért zsűri, aki nem csak ígérte, de valóban „otthon hagyta csípős nyelvét”. Szavaiból az öröm és a biztatás áradt. Kiemelte: a kórusok léte összetartó erő, ráadásul énekkincsünk ápolásának letéteményesei ők.
A záróének illetve az összgyülekezeti kánon előtt, a házigazda lelkész tolmácsolta a szalacsi gyülekezet nőszövetségének szeretetvendégségre vonatkozó meghívását. Az istentisztelet után mind a 260 vendéget terített asztal és közel 2000 db. töltött káposzta várta a gyülekezeti házban.
Bízunk benne, hogy vendégeink lelkileg épülve, testben megelégítve, kellemes emlékekkel távoztak! Soli Deo Gloria!
Szabó Zsolt,
szalacsi lelkipásztor
szalacsi lelkipásztor