Szeretethíd Jankafalván

A tavalyi évben csatlakozott gyülekezetünk IKE csoportja a Szeretethíd önkéntes programhoz, melyet a Magyar Református Szeretetszolgálat szervez már jó pár éve. Olyan jól sikerült az önkéntes munkálkodás, hogy idén már év elején arról érdeklődtek az ifjak, hogy mikor lesz a Szeretethíd.

Ahogy közeledett az idő úgy egyre lázasabban készülődtünk. Először is ki kellett gondolni, hogy milyen feladatokat hajtsunk végre. Ötletben nem is volt hiány. Majd következett a regisztráció a honlapon, a pólók beszerzése, a munkálatokhoz az eszközök megvásárlása, s május 19-én már készen is álltunk, hogy időnkből és erőnkből valamit adjunk a közösségnek, hogy az szebb legyen. 

A mostani önkéntes napra 9-en vállalkoztunk. Az ifjak az iskola után, délután gyülekeztek a templom előtt, majd egy rövid imádság után először a közös munkát végeztük el: a gyülekezeti ház középső szobáját kiürítettük, hogy hárman elkezdjék a gyülekezeti könyvtár létrehozását. Ehhez a lányok először műfaj szerint szétválogatták a könyveket, majd számítógépre rögzítve leltározták. Közben port törölgettek könyvekről és könyvespolcról, valamint egy olvasóasztal is megújult festésük által. 

A fiúk a régi iskola udvarán lévő játszótér festését vállalták. Tavaly, szintén a Szeretethíd keretében, már nagy részét lefestettük, de pótolni kellett hiányzó részeket, s ezek festése most történt meg. 

Közben folyt a templom előtti fűvágás, melyet szinte mindenki ki akart próbálni. A játszótér és a templom előtti rész megszépülése után az önkéntes fiukkal elindultunk a faluvégéről, hogy összegyűjtsük a szemetet. 

Sajnos ránk esteledett, s így ezt a munkánkat nem tudtuk befejezni, mint ahogy a könyvek katalogizálása is túl nagy falatnak bizonyult az idő rövidsége miatt. Abban maradtunk, hogy kijelölünk egy szombatot (május 20-a azért nem volt jó, mert Váradon a Református Egységnapon vettünk részt), s az elkezdett és eltervezett munkákat megvalósítjuk. 

Már odakint sötét volt, mikor asztalhoz telepedtünk, s egy kis jutalompizzázással csillapítottuk éhségünket, majd elfáradva, de annál lelkesebben távoztunk haza éjszakai nyugodalomra. 

 

Jó érzés volt önkénteskedni, falunkért, gyülekezetünkért valamit tenni, jó érzés volt tudni, hogy a 17000 regisztrált református közt a mi kis csapatunk is jelen volt.

Soli Deo Gloria!