Húsvét az érkeserűi gyülekezetben

Húsvét I. napján a Lk 24,5-8 alapján hirdetett igét Oroszi Magda lelkipásztor az érkeserűi gyülekezetben, az egykori és mai tanítványok feledékenységét középpontba állítva. Emlékeztetve a gyülekezet tagjait arra, hogy bár minden pontosan úgy történt, ahogy Krisztus megmondta – az emberek nem vették komolyan Jézus szavait. Minket, mai tanítványokat is fenyeget a veszély, hogy sok mindent olvasunk a Bibliából, sok igehirdetést hallunk, de nem jelent számunkra életváltozást a Jézus szava! Úgy folytatjuk életünket, mintha nem hallottuk volna szavait, az életünk krízishelyzeteiben elveszítjük a hitet, a reménységet. Kételyeink, téveszméink szűrőjén fennakad Isten kijelentése, sokszor csak azt fogadja be szívünk és agyunk, amit elképzelhetőnek tartunk. Ki kell gyógyulnunk ebből, mert Jézus azt mondja: a hallgatott és a komolyan nem vett Ige, vádolni fog bennünket ama napon! A befogadott Ige pedig életet jelent! Fogadjuk be tehát Őt, az Életet!

Ezután vettük magunkhoz a kegyelem jegyeit, és hallgattuk meg a felnőtt kórus bizonyságtevő énekeit az életét értünk áldozó Bárányról. 

Húsvét II. napján pedig a Mt 27,66 verse szolgált alapigeként a délelőtti istentiszteleten, folytatva az előző napi gondolatmenetet, hogy voltak, akik emlékeztek Jézus ígéretére, hogy harmadnapon feltámad, ők viszont nem hitték ezt, és minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy Jézus életének története végérvényesen lezáruljon. Követ, szigorú őrséget rendelnek a sírhoz, hogy ne legyen Jézus életének folytatása életükben. Ma is előfordul – akár tudatlanul is, hogy a magunk hatalmával visszaélve, gőgös elbizakodottságunkkal, bizalmatlanságunkkal, hitetlenségünkkel, dicsőségvágyunkkal, értetlenségünkkel, kételyeinkkel mi gurítunk hatalmas „köveket”, akadályokat Jézus sírjához, hogy feltámadását életünkben megakadályozzuk!

De jó hallani, hogy Isten, aki a világot a semmiből teremtette, számára Fia feltámasztása, és a mienk sem lehet akadály! Jó, erőt adó hinni ebben az Istenben. Megnyugtató számunkra az asszonyok felismerése, hogy Jézus nem bebalzsamozásra szoruló test, emlék, hanem mindent átható, élő valóság, aki találkozni akar velünk, és kísérni életünk útján. 

Az igehirdetést követően „Köszöntünk téged győztes áldozat!” címmel került megrendezésre gyülekezetünk gyermekei közreműködésével, illetve Gábor Erika és Szkirkánics Edina tanítónők vezetésével, és Nyéki Enikő kántornő szolgálatával az ünnepi műsor.

„Érted szól a harang! Hív, hogy jöjj te is velünk, és kísérjük el együtt a Győztes Áldozatot, a Szenvedések Férfiát, Jézust a nagyheti úton. Hív a harangszó, hogy győzelmének és áldozatának szellemi-lelki javaiban te is részesülj, s a képzeletbeli út végére kissé boldogabb légy, mint annak előtte. Érted szól a harang, a te lelkedért. Emlékeztet arra, hogy támaszt találhatsz Jézusban, aki veled marad, amikor megaláznak, kigúnyolnak, amikor sorsod golgotai keresztje feltűnik előtted. Érted szól a harang, mert érted történt minden a nagyhéten!” – hangzott a bevezetőben, és a műsor végén érezhettük és megérthettük, hogy tényleg minden értünk történt!

Az igehirdetés után találó volt a műsor befejezéseként hallani Füle Lajos: Az eltemethetetlen című versét, mely szembesített minket is bűnünkkel:

„Temetgetik ma is… Hiába… mert Ő MAGA AZ ÉLET!”

Őszinte szívvel imádkozunk azért, hogy gyülekezetünk tagjai ne temetgetni akarják az Urat, hanem minden egyes harangszóban Isten hívását és biztatását hallják: „Én veletek vagyok a világ végezetéig!”

Zengjenek hát Róla ma is a harangok!

Zengjük mi is hittel: Krisztus feltámadott!