Bihardiószegiek Koltón

2017. március 12-én a Koltó-Katalini Református Egyházközség Presbitériuma és Ecsedi Árpád koltói lelkipásztor jóvoltából meghívást kaptunk a vasárnapi ünnepi istentiszteletre, melyen nemzeti ünnepünkre-március 15-re emlékeztünk.

Az 1848-as forradalom és szabadságharc hőseire emlékező ünnepi istentiszteleten, Bara László bihardiószegi lelkipásztor hirdette Isten igéjét a Mt 15,24 / Lk 19,41 és a Jn 15,13 igeversek alapján. Prédikációjában a szabadságról, a nemzettudatról, a hazaszeretetről és önfeláldozásról szólt, párhuzamot vonva Jézus és nemzeti hőseink egymás és a haza iránti önzetlen szeretetével.

Jézus szereti hazáját, Jeruzsálemet megsiratja, mert látja annak pusztulását. Az 1848-49-es hősök hazaszeretete példaértékű, látták szomorú jövőjét és ezen akartak változtatni. Jézusnak fáj nemzete sorsa. Nekünk is kell fájjon nemzetünk sorsa, a kérdés, hogy mi mit teszünk nemzetünkért? Képesek vagyunk-e feláldozni magunkat másokért. Jézus erre ad példát: meghalt értünk.

Ezt követően az bihardiószegi Asók István Református Énekkar szolgálata következett, majd ifjúsági kórusunk előadásával tettük szebbé, emlékezetessé e szép alkalmat. A Himnusz eléneklése után koszorúzással folytatódott a megemlékezés. A helyi és vendég elöljárók mellett a bihardiószegi egyházközség részéről Bara László tiszteletes úr és Kun Barna gondnok megkoszorúzták Petőfi Sándor és Szendrei Júlia egész alakos szobrát. Tudnunk kell, hogy a világon ez az egyetlen egészalakos szobor a híres házaspárról. Felcsendült Erkel Ferenc Szózat című műve a koltói kamarakórus előadásában, Fülöp Gábor kántor zenetanár vezetésével, majd szavalatok és néptánc előadásokkal folytatódott a megemlékezés. Kint, a falu szélén lévő református temetőben Gróf széki Teleki Sándor 1848-49-es magyar katona, honvédezredes sírjánál hajthattunk fejet.

Végső akkordként gyönyörűen hangzott a diószegi és koltói kórusok közös éneke a művelődési házban.

Tartalmas kirándulás is volt számunkra ez a nap, hiszen az ünnepség után alkalmunk volt megtekinteni a már említett gróf kastélyát, amely ma már múzeumként várja az érdeklődőket.

1846–47-ben – Gróf széki Teleki Sándor vendégeként – három alkalommal is megfordult koltói birtokán a kor híres költője, Petőfi Sándor. Ezek közül a látogatások közül a legemlékezetesebb az 1847. szeptember 9. – október 19. közötti időszak, amikor az ifjú író hitvesével, Szendrey Júliával, itt töltötte a mézesheteket, miközben 28 új verssel gazdagította a magyar lírát. A költemények zöme például: a Szeptember végén című verse is a híres somfa alatti kőasztalon íródott. Nagy élmény volt számunkra a kastély ódon falai között sétálni tudva azt, hogy valamikor Petőfi Sándor tartózkodott ezekben a szobákban, járt-kelt ezeken a lépcsőkön. A kastély erkélyéről mi is láthattuk azokat a halhatatlan bérceket, amelyekről Petőfi így irt „Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, / Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, / De látod amottan a téli világot? / Már hó takará el a bérci tetőt.”

Sikerekben és élményekben gazdagon feltöltődve térhettünk haza otthonainkba. Isten áldása legyen a koltóiak vendégszeretetén és a bihardiószegi kórusok életén.