Tisztelettel és szeretettel köszöntök mindenkit gyülekezetünk körében. Ez a dátum, 2016. szeptember 25-e fordulópont egyházközösségünk életében, ugyanis ma búcsúzunk nyugdíjba vonuló lelkipásztorunktól, Szabó József tiszteletes úrtól, 37 évnyi odaadó szolgálat után. De mielőtt hangot adnék ennek az búcsúzásnak, szeretném köszönteni körünkben az esperes urat, minden jelenlévő lelkipásztort, gyülekezetünk presbitériumát és végezetül, de nem utolsó sorban az érkörtvélyesi református gyülekezetet.
Most pedig leköszönő lelkészünkhöz szólnék:
Tisztelt lelkész úr! Eljött ez a nap is a pásztor és nyája életében, amikor el kell válnunk egymástól, búcsúzkodnunk kell. Nem könnyű dolog ez! A pásztor életében lezárul egy 37 évnyi időt átfogó szakasz, amely alatt hűséggel, olykor erőfeszítésekkel végezte pásztori szolgálatát gyülekezetünk javára és épülésére. Itt és most visszük Isten színe elé lelkészünk munkásságát és itt adunk hálát minden erőfeszítéséért, amelynek gyümölcseit láthatjuk.
A gyülekezet jelenlegi lelkipásztora 1979. novemberétől szolgál Érkörtvélyesen. Tudván, hogy teendők és számos megvalósításra váró dolog elé néz, továbbá felelősséget kell vállalnia egy népes gyülekezet szellemi és lelki tanításáért Istenben bízva látott munkához. Szeretettel fogadott el bennünket és mi is őt. Az eltelt 37 év alatt Istennek és az általa kirendelt segítő kezeknek köszönhetően a következő fontosabb megvalósítások történtek meg:
- 1981: a templombelső felújítása;
- 1982: a harangozói lakás felújítása;
- 1983: az orgona felújítása és villamosítása, a temető körbekerítése;
- 1984: a templomkerítés felújítása;
- 1985: a harangozói lakás kerítésének újjáépítése, a parókia udvarán melléképületek építése;
- 1987: a parókia épületében fürdőszoba kialakítása, tetőszerkezet javítása;
- 1989: a parókia külső felújítása;
- 1990: toronyjavítás és festés, a toronyóra javítása;
- 1991: az imaterem külső és belső megújítása;
- 1993: templomtető javítása, festése;
- 2001: a földgáz bevezetése;
- 2003: 11 hektár erdő visszaigénylése;
- 2006: református ravatalozó építése;
- 2007: a parókia belső felújítása, nyílászárók cseréje, a templomtető teljes felújítása, templomfűtés csendes gázbefúvókkal való kivitelezése;
- 2010: az irodahelyiség felújítása, nyílászárók cseréje;
- 2011: a parókia tetőszerkezetének felújítása;
- 2016: a ravatalozó külterének járólappal való burkolása. Ravatalozónk ugyancsak idén gazdagodott egy haranglábbal és lélekharanggal, Nőszövetségünk áldozatos munkájának köszönhetően és a helyi református felekezetű tanácsosok adománya révén.
Továbbá lelkipásztorunk kezdeményezője és vezetője volt közösségépítő munkáknak is. Nőszövetségünk az elsők között alakult meg, közvetlenül a rendszerváltás után - fáradtságot nem ismerő, szorgalmas csigakészítő asszonyok hírében ismertek ők. Gyülekezetünk felnőtt és ifjúsági kórust tudhat magáénak, akik rendszeres résztvevői az egyházmegyei kórustalálkozóknak és a gyülekezet ünnepeinek – egyházunk kántorának odaadó szolgálata által is.
Elmondhatjuk, hogy sok volt a munka, de Istennek hála munkásokat is adott hozzá. Közös erővel, lelkészünk irányításával és vezetésével valósítottuk meg mindezeket. Azonban fel kell tennünk egy nagyon fontos kérdést: 37 évnyi lelkipásztori szolgálat csupán eme látható és tapintható dolgok megvalósítására irányultak volna? Azt kell válaszolnunk, hogy nem!
Kérem, engedjék meg nekem, hogy alkotóelemeire bontsam a lelkipásztor szót. Feltett kérdésünkre, azért NEM a válasz, mert a lelkinek is be kell töltenie jelentését. Minden, amit Isten kegyelméből elértünk kellő és helyénvaló dolog volt, de még beszélnünk kell a lelkipásztor azon értékes tanítói munkájáról, amit az emberi lelkekben vitt véghez. Hirdetni, tanítani Isten szent Igéjét, vetni csak vetni, jó magvetőként fáradhatatlanul annyi sok éven át. Igaz, hogy szemeinkkel nem láthatjuk és kezeinkkel sem tapinthatjuk az elszórt, elvetett magok állapotát, fejlődését de tudnunk kell, hogy magvetőként fáradhatatlanul végezte feladatát a reá bízott szántóföldön, vagyis gyülekezetünk tagjainak lelkében. Pályafutása alatt négy különleges termőfa nőtte ki magát gyülekezetünk szívéből, négyen szereztek lelkészi diplomát nagy büszkeségünkre: Szabó Zsolt, Nagy Tibor, Joó Enikő és Papp Dorottya. Kívánjuk, hogy Isten áldása, legyen mindannyiuk szolgálatán, munkáján!
Búcsúztatóm vége felé járva Túrmezei Erzsébet költő Az Isten műhelyében című verséből idéznék néhány ideillő sort:
„Látni, hogy íme szobrok száza készül,/ Néhány vonással naponta egészül./ A mester keze egy percig sem pihen meg,/ Eszközei munkálnak, nem pihennek.”
Elérkeztünk tehát lelkipásztorunk 37 évet átfogó munkásságának nagy vonalakban történő bemutatásának a végére. Istentől legyen áldott ezért a fáradságos munkájáért. Azonban azt se felejtsük el megemlíteni, hogy Isten kegyelméből tiszteletesünk olyan családi támogatással végezhette munkáját, amiért szintén köszönetet kell mondanunk. Legyen ez a búcsúzás a házastárstól és gyermektől való hálaadó búcsú is.
Megköszönjük áldozatos szolgálatát, a sok értékes igehirdetést, a lelkipásztori gondoskodást , a közösség építését és még a sokféle munkát.
Istenünk, arra kérünk, ha pásztorunkban es nyájában emberi gyarlóságot találtál is, itt és most: az elválás perceiben, bocsájtsd meg nekünk.
Kívánunk továbbá jó egészséget, örömöt és boldogságot életének új szakaszában is. Isten áldja meg őt mindazért, amit az Ő nevében tett, fordítsa jóra mindazt, ami sikertelen volt, és vigye teljességre mindazt a jót és szépet, amit elkezdett. Az Úr békessége legyen elköszönő lelkipásztorunkkal, áldása kísérje nyugdíjas élete minden napján családjával együtt.
Bekesség Istentől!
Kecskés Erzsébet
[Elhangzott 2016. szeptember 25-én az érkörtvélyesi református templomban.]
