Kiköszönt a gyülekezetből Szabó József lelkész

 

 

 

Sokan eljöttek vasárnap az érkörtvélyesi Istenházába, hiszen nem mindennapi esemény színhelye volt a templom. Szabó József református lelkipásztor 41 év papi szolgálat után, melyből 37 évet Érkörtvélyesen töltött, vett búcsút híveitől. Szabó József 1951-ben született Magyarláposon, 1975-ben végezte el a Kolozsvári Protestáns Teológiai Egyetemet. 1975-76 között segédlelkész volt Nagybányán, 1977-ben helyettes lelkész Újszentesen (Temes megye), 1978-ban segédlelkész Nagykárolyban. Innen került 1979-ben és szolgált 37 évet az Érkörtvélyesi Református Egyházközben, ahonnan a vasárnapi istentisztelet keretében kiköszönt. A bensőséges, méltóságteljes istentisztelet keretében Rákosi Jenő székelyhídi lelkipásztor, az Érmelléki Református Egyházmegye esperese hirdette Isten igéjét. Prédikációjának alapgondolatait Pál apostolnak, a Timótheushoz írt második levele, 4. részének, 5. verséből merítette: „De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd” – szólt Isten igéje. Az esperes arról beszélt, hogy Pál apostol szavai nemcsak Timótheushoz szólnak, hanem hozzánk is, minden kor emberéhez. „Ebből az alkalomból hallgattuk meg ezt az igét, mely hozzánk szól, most mi mind Timótheusok vagyunk. Ha elolvassuk a felolvasott igét megelőző verseket, akkor azt találjuk, hogy Pál apostol elmondja, ecseteli, hogy milyen világ veszi őt körül, milyen világ veszi körül Timótheust, milyen világ veszi körül a Krisztust követő, evangéliumot hirdető embert”. Majd arról szólt, hogy a világ változik, az ember vele együtt, de ugyanezen jellemző vonások találhatók ebben az igében, mintha a 21. századnak szólna, amit Pál apostol írt kedvenc tanítványának, Timótheusnak” – mondta többek között az esperes.
 

Köszöntők

A továbbiakban Szabó Zsolt szalacsi református lelkipásztor, a kiköszönő lelkész fia köszöntött nagy szeretettel mindenkit, aki eljött erre az egyházi eseményre, megköszönve az igehirdető esperes szolgálatát. A továbbiakban újra Rákosi Jenő esperes kapott szót, aki köszöntötte a nyugállományba vonuló tiszteletest, majd arról beszélt, hogy „hálát adunk az Istennek, hogy Szabó József lelkipásztor 37 évig szolgált ebben a gyülekezetben, hálát adunk az Istennek, hogy a rá bízott gyülekezetet jó irányba vezette”. Arról is beszélt, hogy „az egyházi törvényeink szerint a 65. életévét betöltött lelkész – mint ahogy ezt betöltötte Szabó József lelkipásztor is – nyugdíjba kell vonuljon. Mi ne örökre búcsúzzunk el a tiszteletestől, még találkozzunk, kívánok neki boldog, szeretetteljes, nyugdíjaséveket” – mondta Rákosi Jenő, majd ajándékot nyújtott át a nyugdíjba vonuló lelkésznek és egy csokor virágot feleségének. A gyülekezet nevében Kecskés Erzsébet köszöntötte a nyugdíjba vonuló lelkészt: „eljött az a nap, amikor el kell válnunk egymástól, attól a lelkipásztortól, aki 37 éven át szolgálta gyülekezetét”. Majd beszélt azon megvalósításokról, melyek megvalósultak az egyházközség életében Szabó József lelkipásztor idejében. Köszöntötte a kiköszönő lelkipásztort az érkörtvélyesi görög katolikus közösség részéről Cservid Alexandru plébános, aki egy szimbolikus ajándékot, egy egyházi ikont adott át Szabó Józsefnek. De köszöntötte Szabó József lelkészt az érkörtvélyesi egyházközség főgondnoka, Szalai Zoltán, aki ugyancsak egy ajándékot nyújtott át a tiszteletesnek. Közben elhangzott, hogy Szabó József lelkész érkörtvélyesi szolgálata ideje alatt: 362 ifjú párt esketett, 549 gyereket keresztelt, 652-szer ravatal mellett kellett állnia, és 689 fiatal konfirmált az egyházközségben.

A lelkész szavai

Az istentisztelet keretében Szabó József kiköszönő lelkipásztor is szólt a gyülekezethez: „Nem szóltam hozzátok már két esztendeje, most a legjobb lenne, ha Reményik Sándort idézném: Köszönöm, köszönöm, köszönöm! De mégis szólni kell, mert ez a gyülekezet ezt megérdemli, ezért én ezt megteszem. Azt az igét szeretném eszetekbe juttatni, amely az első igehirdetésemnek gondolata volt, amikor idejöttem Érkörtvélyesre. Sokan biztosan már nem emlékezünk rá, a magvető textusa volt. Minden lelkipásztor, tanító, tanár egy-egy magvető, mi szórjuk a magokat, van, aki befogadja, van, aki nem. A lelkipásztoroknak úgy szokták mondani, hogy mi Krisztus napszámosai vagyunk, de postások is vagyunk, mivel átadunk egy levelet, névre szólót. Ezt a levelet fel lehet bontani, el lehet olvasni, ki lehet dobni. Harminhét év alatt sok lelki nap volt egy gyülekezet életében. Én azt tettem mindig, amire kötelességem volt, amire Krisztus engem elhívott. Hirdesd az igét, hangzott el ma itt a templomban az esperes úr részéről, ezt tettem, és hulltak is a magok, ezt úgy fogadta mindenki, amilyen a lelke volt, hullnak a magok mondja Jézus, kövessél. Vannak, akik hallják az igét – a mag Isten igéje –, de a világi gondok elfojtják az emberben az igét. Az az ige olyan ige, mellyel Krisztus üzent nekem, de vannak sokan, akik hallják és beveszik az igét, mely lelki táplálékká válik bennük, és gyümölcsöt terem az” – mondta a lelkipásztor. Megköszönte a mindenkori presbitérium tagjainak a munkáját, segítségét. „Köszönöm, hogy 37 év alatt támogatták munkámat, melynek mindig is a mi tettük kifejezést adtam. Köszönöm a Nőszövetség munkáját”.









Krisztusi igével

A tiszteletes felkérte a gyülekezetet, hogy felállva néma csenddel emlékezzenek a néhány napja elhunyt Mátyásy Margitra, az egyházközség Nőszövetségének elnökére. „Ő volt az egyetlen ember, aki senkire sem haragudott, akinek nem volt ellensége, aki mindenkinek megbocsátott” – hangzott el. Krisztusi igével búcsúzott a gyülekezetből. „Isten áldása legyen életeteken, családotok életén, köszönöm a szeretetet, a türelmet, hogy elviseltetek 37 éven keresztül” – mondta a kiköszönő lelkész. Az egyházi összejövetel után mindenkit meghívtak egy szeretetvendégségre, mely a helyi kultúrházban zajlott.