Fogyatkozik, de építkezik az érábrányi gyülekezet
Biharország
Szőke Ferenc
2013/02/03
![]()
Bályokon született 1971-ben, általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd a margittai líceumban érettségizett 1989-ben. A kolozsvári református teológián végezte el felsőfokú tanulmányait, 1996-ban diplomázott. Előtte még negyedévben exmittálták segédlelkésznek Szatmárnémetibe a Németi Egyházközségbe. Diplomázás után 1996. szeptember 1-jén püspöki kinevezéssel Érábrányba helyezték. Attól kezdve mind a mai napig az ottani református közösséget szolgálja. Tíz éve megházasodott, felesége berettyószéplaki születésű, jelenleg a helybéli gyógyszertár gyógyszerésze.
– Mekkora az érábrányi református közösség, és nagyságrendileg milyen viszonyban áll a többi közösséggel?
– Jelenleg 177 reformátust tartunk nyilván, ami visszaesést jelent idejövetelem dátumához képest, hiszen akkor 237-en voltunk. Sajnos fogyunk. Több a temetés, mint a keresztelő, és elég sokan elköltöznek, különösen a fiatalok. Ezért ők nem hibáztathatók, hiszen itt nem nagyon van mit kezdjenek magukkal, munkalehetőség szinte egyáltalán nincs. Iskolájukat sem végezhetik a gyerekek magyar nyelven, mivel a magyar tagozat 1975-ben megszűnt létszámhiány miatt. Aki magyarul akar tanulni, annak Margittára kell ingáznia. Közösségünk, nagyon kis különbséggel, az ortodox után a második legnagyobb, katolikusok alig vannak, de elég sok a neoprotestáns. A baptisták és pünkösdisták körét inkább a románság és a romák alkotják. Nagyságrendileg azonban kevesebben vannak, mint mi. Sajnos esküvő utoljára 2009-ben volt, ugyanakkor volt két konfirmálónk, tavaly a temetés–keresztelő aránya 9–2 volt. Legközelebb csak öt év múlva lesz konfirmálás, melynek két, esetleg három várományosa van. Sajnos csak a nagyszülőkorúak maradnak itthon, a fiatalabbak (két generáció) elköltöznek. A vasárnapi istentiszteltre általában 25-30-an jönnek el. Nagyjából ugyanolyan arányban, mint egyéb településeken. Van olyan katolikus, aki hozzánk jár, különben Margittára kellene mennie. Egyházilag hozzánk tartozik Szúnyogd, Berettyókohány, Kislüki és Nagylüki is. Sajnos ezekben a falvakban összesen csak 11 református hívünk van. Régebben ezeken a településeken vasárnap délután voltak istentiszteletek, de mára már nincs kiknek megtartani. Akkoriban bejártak a tanyavilág hívei is.
– Az a kevés fiatal, aki itthon maradt, gyakorolja-e a vallását?
– Igen is, meg nem is. Van, aki rendszeresen jár templomba, van, aki csak ünnepnapokon. Sajnos könnyű számon tartani őket, mivel a 15–20 évesek korosztályából öten vannak, elemi osztályos pedig összesen három. Nagyon apad a fiatalság: 1987-ben tízen konfirmáltak, 2009-ben már csak ketten… Annak idején 1937-ben a régi műemlék templom helyett azért kellett újat építeni, mert a meglévő kicsinek bizonyult, de félő, hogy eljön az idő, amikor üresen marad az istenháza.
– Kis közösségben, kis költségvetésből nem könnyű eredményeket elérni, Önöknek mégis sikerült. Kérem, beszéljen a fontosabb megvalósításokról!
– El kell mondanom, hogy amikor idekerültem, várakozásomon felüli volt a segítő és adakozó kedv. Összefogott a közösség, így saját erőből fel tudtuk újítani 1997-ben kívülről a templomot, majd egy évre rá belülről is, mert már nagyon ráfért a javítás. Úgy-ahogy lakhatóvá tettük az 1767-ben épített parókiát. Belülről felújítottuk, fürdőszobával bővítettük. A későbbiekben visszakaptuk épületeinket, melyeket az önkormányzat megvásárolt, és a pénzből további javításokat végeztünk a templomon, és felépítettük az új parókiát. Utóbbihoz komoly támogatást kaptunk a megyei tanácstól. 2004–2005-ben lecseréltük a műemlék templom tönkrement tetőszerkezetét, ezt már nem halaszthattuk tovább. Ezt a magyar kormány finanszírozta a Szülőföld Alapból, pályázat útján. A megyei tanács segítségével tavaly kezdtük el a ravatalozó kápolna építését. Az alapok és a falak már megvannak, reméljük, sikerül hamarosan folytatni, majd befejezni a munkát.
– Mik a tervek a közeli és távolabbi jövőre?
– Nagyon szeretnénk folytatni a műemlék templom renoválását, de mivel ez komoly összegeket emészt fel, meg kell várnunk azt a pályázati lehetőséget, amely ezt biztosítja. Helyi vagy megyei alapokból ezt nem tudnánk finanszírozni. A másik prioritás a tervek között a ravatalozó befejezése. A műemlék templom mindenképpen megérdemli a felújítást, hiszen történelmünk egy része. Az 1200-as évek elején épült, annak idején itt működött a Premontrei rend egészen a tatárjárásig. Akkor elhúzódtak a szerzetesek védettebb helyekre. A tatárjárás utáni visszatelepedést követően már községi templomként működött. Mára csak a fő hajó maradt meg, de az alapjai megvannak a teljes építménynek. Azt nem lehet pontosan tudni, miért és mikor bontották le az oldalhajókat és az ikertornyokat. Maga a templom 1943–1944-ig fogadta a híveket. Közben kész lett az új templom, és a régit sorsára hagyták. Onnantól az állapota folyamatosan romlott mindaddig, amíg meg nem kapta az új tetőt.
– Úgy tudom, az új parókia alkalmanként magyar házként is működik, hiszen itt gyűlnek össze olyan közérdekű dolgok megbeszélésére, melyek a helyi magyarságot érintik. Meg tudja ezt erősíteni?
– Ez így van. Tulajdonképpen a parókián alakult meg az RMDSZ helyi szervezet is, és minden bennünket, magyarokat érintő kérdést itt tárgyalunk meg. Úgy gondolom, a magyar történelmi egyházaknak kötelességük a nemzeti öntudat táplálása, ápolása is.
– Mit üzen újév első napjaiban az olvasóknak?
– Mindenkit a hitben való megmaradásra és a jövőben való reménységre bíztatok: „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem király székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” (Zsidókhoz írt levél, 4/16) Kívánok továbbá áldott, békés, boldog és sikeres új évet minden kedves olvasónak.
Biharország
Szőke Ferenc
2013/02/03
Bályokon született 1971-ben, általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, majd a margittai líceumban érettségizett 1989-ben. A kolozsvári református teológián végezte el felsőfokú tanulmányait, 1996-ban diplomázott. Előtte még negyedévben exmittálták segédlelkésznek Szatmárnémetibe a Németi Egyházközségbe. Diplomázás után 1996. szeptember 1-jén püspöki kinevezéssel Érábrányba helyezték. Attól kezdve mind a mai napig az ottani református közösséget szolgálja. Tíz éve megházasodott, felesége berettyószéplaki születésű, jelenleg a helybéli gyógyszertár gyógyszerésze.
– Mekkora az érábrányi református közösség, és nagyságrendileg milyen viszonyban áll a többi közösséggel?
– Jelenleg 177 reformátust tartunk nyilván, ami visszaesést jelent idejövetelem dátumához képest, hiszen akkor 237-en voltunk. Sajnos fogyunk. Több a temetés, mint a keresztelő, és elég sokan elköltöznek, különösen a fiatalok. Ezért ők nem hibáztathatók, hiszen itt nem nagyon van mit kezdjenek magukkal, munkalehetőség szinte egyáltalán nincs. Iskolájukat sem végezhetik a gyerekek magyar nyelven, mivel a magyar tagozat 1975-ben megszűnt létszámhiány miatt. Aki magyarul akar tanulni, annak Margittára kell ingáznia. Közösségünk, nagyon kis különbséggel, az ortodox után a második legnagyobb, katolikusok alig vannak, de elég sok a neoprotestáns. A baptisták és pünkösdisták körét inkább a románság és a romák alkotják. Nagyságrendileg azonban kevesebben vannak, mint mi. Sajnos esküvő utoljára 2009-ben volt, ugyanakkor volt két konfirmálónk, tavaly a temetés–keresztelő aránya 9–2 volt. Legközelebb csak öt év múlva lesz konfirmálás, melynek két, esetleg három várományosa van. Sajnos csak a nagyszülőkorúak maradnak itthon, a fiatalabbak (két generáció) elköltöznek. A vasárnapi istentiszteltre általában 25-30-an jönnek el. Nagyjából ugyanolyan arányban, mint egyéb településeken. Van olyan katolikus, aki hozzánk jár, különben Margittára kellene mennie. Egyházilag hozzánk tartozik Szúnyogd, Berettyókohány, Kislüki és Nagylüki is. Sajnos ezekben a falvakban összesen csak 11 református hívünk van. Régebben ezeken a településeken vasárnap délután voltak istentiszteletek, de mára már nincs kiknek megtartani. Akkoriban bejártak a tanyavilág hívei is.
– Az a kevés fiatal, aki itthon maradt, gyakorolja-e a vallását?
– Igen is, meg nem is. Van, aki rendszeresen jár templomba, van, aki csak ünnepnapokon. Sajnos könnyű számon tartani őket, mivel a 15–20 évesek korosztályából öten vannak, elemi osztályos pedig összesen három. Nagyon apad a fiatalság: 1987-ben tízen konfirmáltak, 2009-ben már csak ketten… Annak idején 1937-ben a régi műemlék templom helyett azért kellett újat építeni, mert a meglévő kicsinek bizonyult, de félő, hogy eljön az idő, amikor üresen marad az istenháza.
– Kis közösségben, kis költségvetésből nem könnyű eredményeket elérni, Önöknek mégis sikerült. Kérem, beszéljen a fontosabb megvalósításokról!
– El kell mondanom, hogy amikor idekerültem, várakozásomon felüli volt a segítő és adakozó kedv. Összefogott a közösség, így saját erőből fel tudtuk újítani 1997-ben kívülről a templomot, majd egy évre rá belülről is, mert már nagyon ráfért a javítás. Úgy-ahogy lakhatóvá tettük az 1767-ben épített parókiát. Belülről felújítottuk, fürdőszobával bővítettük. A későbbiekben visszakaptuk épületeinket, melyeket az önkormányzat megvásárolt, és a pénzből további javításokat végeztünk a templomon, és felépítettük az új parókiát. Utóbbihoz komoly támogatást kaptunk a megyei tanácstól. 2004–2005-ben lecseréltük a műemlék templom tönkrement tetőszerkezetét, ezt már nem halaszthattuk tovább. Ezt a magyar kormány finanszírozta a Szülőföld Alapból, pályázat útján. A megyei tanács segítségével tavaly kezdtük el a ravatalozó kápolna építését. Az alapok és a falak már megvannak, reméljük, sikerül hamarosan folytatni, majd befejezni a munkát.
– Mik a tervek a közeli és távolabbi jövőre?
– Nagyon szeretnénk folytatni a műemlék templom renoválását, de mivel ez komoly összegeket emészt fel, meg kell várnunk azt a pályázati lehetőséget, amely ezt biztosítja. Helyi vagy megyei alapokból ezt nem tudnánk finanszírozni. A másik prioritás a tervek között a ravatalozó befejezése. A műemlék templom mindenképpen megérdemli a felújítást, hiszen történelmünk egy része. Az 1200-as évek elején épült, annak idején itt működött a Premontrei rend egészen a tatárjárásig. Akkor elhúzódtak a szerzetesek védettebb helyekre. A tatárjárás utáni visszatelepedést követően már községi templomként működött. Mára csak a fő hajó maradt meg, de az alapjai megvannak a teljes építménynek. Azt nem lehet pontosan tudni, miért és mikor bontották le az oldalhajókat és az ikertornyokat. Maga a templom 1943–1944-ig fogadta a híveket. Közben kész lett az új templom, és a régit sorsára hagyták. Onnantól az állapota folyamatosan romlott mindaddig, amíg meg nem kapta az új tetőt.
– Úgy tudom, az új parókia alkalmanként magyar házként is működik, hiszen itt gyűlnek össze olyan közérdekű dolgok megbeszélésére, melyek a helyi magyarságot érintik. Meg tudja ezt erősíteni?
– Ez így van. Tulajdonképpen a parókián alakult meg az RMDSZ helyi szervezet is, és minden bennünket, magyarokat érintő kérdést itt tárgyalunk meg. Úgy gondolom, a magyar történelmi egyházaknak kötelességük a nemzeti öntudat táplálása, ápolása is.
– Mit üzen újév első napjaiban az olvasóknak?
– Mindenkit a hitben való megmaradásra és a jövőben való reménységre bíztatok: „Járuljunk azért bizalommal a kegyelem király székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” (Zsidókhoz írt levél, 4/16) Kívánok továbbá áldott, békés, boldog és sikeres új évet minden kedves olvasónak.