„Bízzatok, én vagyok, ne féljetek.” – Mt. 14, 27.
Az imahét zászlóbontás volt Érmihályfalván 1956. 60. évfordulójának ünnepség-sorozatában, a kommunizmus áldozataira emlékezve, megbecsülve példaadásukat, hűségüket hitben, hazaszeretetben, nemzetünk szabadságharcában, Isten üzenetének jövőt formáló igéinek befogadására gyűltünk össze estéről estére a református templomban, február 21-28. között.
Az egyik legemlékezetesebb istentisztelet és történelmi pillanat volt számunkra, amikor Ft. Dr. Fekete Károly püspök, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke szolgált. Istennek hála a Trianon-i békediktátum után 95 évvel az érmihályfalvai szószéken újra tiszántúli püspök hirdette az Igét. Feledhetetlen és megható volt újra gyökereinkben egymásra találva egy szívvel-lélekkel tiszántúliakként énekelni, imádkozni, átélni a magyar testvéri egységet, megélni a szeretetközösséget, az Úr kegyelméből kapott jövőre hittel, reménységgel tekinteni.
Az 1948-ban kommunista kényszer miatt megszüntetett és 1990-ben visszaalakult görög-katolikus felekezet tagjaival, római katolikus, ortodox testvérekkel együtt emlékeztünk a múltban átélt kommunista diktatúra történéseire, földek és iskolák államosítására, civil és egyházi szervezetek beszüntetésére, felszámolására, ellenállók és megbélyegzettek bebörtönzésére, meghurcolására, munkatáborok, lágerek pokoli valóságára, mártírokra. Hálát adtunk az áldozatok, a mártírok hitben való kitartásáért, az 1989.-ben elnyert külső szabadságért, a belső szabadság kínálta hit általi újjáépülés kegyelméért, lehetőségéért. Más felekezetű testvéreinkkel együtt fontosnak tartjuk, hogy a szívünkkel, életünkkel hirdessük az Isten értünk cselekedett nagy tetteit, megváltását, a feltámadottba vetett hittel éljük meg mindennapjainkban Jézus Krisztus lelkületét.
Nt. Forró László főjegyző a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspök-helyettese a magvető példázatának üzenetét aktualizálta egyértelműen számunkra. Krisztus Urunk termékennyé akarja tenni tanítványai életét, szolgálatát, a mi küldetésünk Érmihályfalván is az, hogy 3o, 6o, 1oo annyit teremjünk az Ige által, Isten nem kedveli azt, hogy életünk terméketlen. Felszólításként hatott, hogy szívünk váljék jó termőtalajjá, az Ige befogadójává, ne a gondokra, a földi gazdagságra, a szenvedésre tekintsünk, hanem az Úrra, aki Megváltónként a legnagyobb tettet vitte véghez szeretetből. Mindnyájan őszintén bele kell nézzünk az Ige tükrébe, meg kell vizsgálnunk, vajon halottak vagyunk-e lelkünk, életvitelünk alapján a mi Urunk előtt?!
Számunkra erőforrás volt az is, hogy 25 csemetefát ültetett el a Presbitérium a Sass Kálmán Emlékhelynél a Kommunizmus áldozatainak Emléknapján. A 31 érmihályfalvi csoporttag áldozata, példájuk, a Kárpát-medence magyarjainak áldozata, hűségük, a kommunistáktól elszenvedett mindenféle seb, fájdalom ellenére megnyilvánuló hazaszeretet nem volt hiábavaló. Az áldozatok olyanok, mint a fa gyökerei, a mártírok vére magvetés, ezért van új hajtás, van új élet, van hitbeli és lelki növekedés, hisszük lesz értelme a mában is helytállni hitben, magyarság-tudatban, nemzet-építésben, a jóra való szabadság megélésében, küzdelmekben.
Hajdúnánási testvéreink üzenete: ”Mindenre van erőm a Krisztusban” útravaló a gyülekezetépítés folytatásában. Fehér Imre 1956-os meghurcolt tanár tanúságtétele, személyes emlékezése nem csak tanulságos volt a hallgatóságnak, ifjú nemzedéknek, hanem kapocs és összekötő alap az itteni és az anyaországi 1956-os események és retorzió között, nagy felkiáltójel a kommunizmus sötét embertelensége és istentelensége után.
A záró istentiszteleten szinte kicsúcsosodott az imahét, az imádság, az ének, a testvéri közösség megélése és megerősítése. Kassai testvérgyülekezetünk lelkipásztora Nt. Orémus Zoltán esperes, tiszta, evangéliumi üzenete lelkünket járta át, a Laudate Dominum Énekkar istendicsérete mélyen megérintette lelkünket, „ne csüggedjünk, bízzál Istenben ő megsegít”, a szólóének a fuvola muzsika is ezt pendítette meg lelkünkben.
Istennek hála a hét minden napjára jutott énekes-verses bizonyságtétel a helyi kórusok, a konfirmandusok, az IKE-tagok, a presbiterek, a nőszövetségi tagok részéről, szép számban az I.C és a IV.C osztályok szolgáltak szívet-lelket gyönyörködtetően. Köszönet a felkészítőknek, Isten áldja meg a szülők és a nagyszülők hitvalló példaadását, magatartását. Köszönet a Szél-jegyzetben megjelent gondolatokért. Szerda este hallhattunk a Széchenyi-évforduló kapcsán a legnagyobb magyar életútjáról, maradandó építő munkájáról, konzervatív reform-politikájáról, eredményeiről. Rácsodálkozhattunk arra, hogy az akkori 1848-49 és későbbi események megismétlődnek történelmünkben, jó lenne, ha a hibáinkból tanulnánk, s az ami becsületes, magyar jövőt építő, közjót szolgáló, az napjainkban is megvalósulna.
Istené a dicsőség, hogy Érmihályfalva templomos gyülekezete lelkiekben gazdagodott, nem félelemmel, hanem bizakodva, tettrekészen indulhat tovább a gyülekezetépítésben, közösségépítő szolgálatában.
Kecskés Zsófia
presbiter