A Királyhágómelléki Református Egyházkerület 2015. december 4-én megtartott közgyűlésén adták át az egyházkerület Pro Eccleasia díját az Érmelléki Református Egyházmegyébe tartozó Érszőllősi Református Egyházközség részére.
Laudáció
Érdekes, különleges ízvilág az Érszőllősi gyülekezet. Mint amikor a kávét narancslével iszod. Nem vagy hozzászokva, de jó. Nagyon jó. Egy kicsit Érmellék, egy kicsit Szilágyság, jó, érett harmóniában. A szilágysági vidékek „testesebb” lelkisége ötvöződik az érmelléki részek csendesebb szerénységével. Ettől izgalmas, különleges Érszőllős.
No, meg attól, hogy Isten Szentlelke végigfújt ezen az alig félezer emberen és olyat tett velük, amit kevés református gyülekezettel: önállóságra nevelte őket. Megtanította őket arra, hogy tagjaiban él és nem vergődik az egyház, hogy a Krisztus-test nem egy mozgássérült, béna, vegetatív állapotban nyomorgó tetszhalott, amit szociális-munkás lelkészek ápolnak mint végstádiumos betegeket az elfekvőben. Megtanulták, hogy ha Krisztusban maradnak akkor Krisztus Őbennük, ennek pedig komoly következményei vannak.
Mi pedig, akik szemlélői lehettünk mindennek, ezekkel a következményekkel számolhattunk Érszőllősön.
Alig valamivel a politikai fordulat után néhány hitre jutott fiatal komoly lelkesedéssel fellendíti az ifúsági munkát. Elég volt nekik a Legfelülről érkező noszogatás: elmentek, s tanítvánnyá tettek, ha nem is minden népet, de sokakat. Nagyszabású ifjúsági találkozókat szerveztek, szolgáltak a vasárnapi istentiszteleteken, betegeket, időseket látogattak. Elkezdték a gyermekmunkát, úttörő munkásai lettek az azóta oly népszerűvé vált vakációs bibliaheteknek.
1994-ben nagy lépést tesznek előre anyagiakban is: önerőből felvállalják egy új lelkészi lakásnak a felépítését. Nincs hiány lelkesedésből, adakozókedvből, a kétkezi munka vállalásából sem. Egy szűk évtized kell csupán, s a kétszintes épület alsó szintje lakhatóvá válik. Épp akkor, amikor addigi lelkésze, Székely Lajos, 22 . évi kitartó munka után nyugalomba vonul, s a gyülekezetnek új pásztor után kell néznie.
Választásuk Illyés Tamásra esik, aki akkoriban a kismajtényi gyülekezetnek a lelkésze volt. Feleségével, Zsuzsannával, aki szintén lelkész, 2003. okt.1-én érkeznek meg a gyülekezetbe. Tamás személyében a szilágysági ízek erősödnek a közösségben, Zsuzsa asszony a kárpátaljai erős lelkiséget hozza magával, s együtt nagy lendülettel vetik bele magukat a gyülekezet lelki-szellemi-anyagi megerősítésébe.
Ahol van szolgálatkészség, ott van megbizatás is: aki a kevesen hű, arra egyre többet bízhatnak. Ezzel az egyre többel néz szembe Érszőllős a máig ívelő időszakban: 2007-re a tempolmbelső újul meg teljesen, legnagyobb részben gyülekezeti adományokból. Aztán felfigyelnek az itt folyó munkára a szociális érzékenységű holland testvérek is, s társul szegődnek a szerteágazó munkába: ennek eredményeként a régi, már használaton kívüli parókia belső felújítása kezdődik el, amelyben szociális konyha kap helyet ebédlővel és mellékhelyiségekkel. S mivel nem család az, ahol az öregeknek nincs már becsülete, s feléjük nem árad szeretet, ezért ezen a konyhán azóta főleg nekik főznek önkéntes asszonyok aztán azt szeretetbe csomagolják, s elviszik nekik egy héten egyszer. De nemcsak a legidősebb nemzedék áll a gondoskodás előterében: továbbra is nagyon fontosak a fiatalok, mint a jövő pillérei: a külső támogatásnak ők is haszonélvezői lesznek: megújul az ifjúsági és vasárnap iskolai terem is. Egyre jobb, otthonosabb környezet veszi körül a gyülekezetet. Otthon épül a családnak. Idővel lesz központi fűtés is, a templomban is, kívül-belül elkészülnek az épületek: hőszigetelés, külső vakolás, új kerítés, díszkert, minden elkészül, amire szükség van. 2013-ban aztán az új külsőben mutatkozó régi parókiát Reménység Háza-ként avatják fel: tudják, hiszik ugyanis: jövőjüknek „jó reménysége lészen.” Jer 31,15. Az Úr pedig küldi az áldást és az életet.
Az új testben pedig újul a lélek is: a vasárnapi rendes istentiszteletek mellett lendületes a hétköznapok istenimádata is: ifjúsági bibliaórák, vasárnapi iskolai foglalkozások, gyermekklubok, 4 körzetes, 20-30 fős házibibliaórák tarkítják a gyülekezet lelki életét. Ezek mellett pedig bőséges az alkalmi rendezvények száma is: nyáron gyermekbibliahét, gyülekezeti gyermektábor a lesi tónál, régen konfirmáltak találkozója, őszi hálaadó istentisztelet, adventi evangelizációs hét, egyetemes imahét. Éhen nem marad a nyáj.
A zenei élet is igencsak jól működik Érszőllősön: kórusa jövőre ünnepli fennállásának 20-ik évfordulóját, az egyházmegyei legjobban hangzó énekkara, rendszeresen szolgálnak a gyülekezetben és szívesen vállalnak kiszállásokat is. 10 éve van furulyaoktatás is a gyerekeknek, néhány éve pedig gyermekkórus is alakult. Az ifjak missziós szolgálatokat is vállalnak, havonta egy vasárnap délután a lelkésszel időseket és betegeket látogatnak.
A gyülekezet elkötelezte magát a külmisszió támogatására is: a hatékony belmisszió szinte természetes hozadéka szokott ez lenni. Az érszőllősiek 6 éve támogatják a nepáli missziót. Példaértékű egyébként is a gyülekezet adakozókészsége, ami a misszió mellett a rászorulók iránt mutatkozik meg (csak az idén több mint 53 000 lej perselyes és rendkívüli adomány érkezett).
S a dolgok megírásának itt nincs vége: hisszük, hogy az Úr ebben az iránta oly engedelmes, szép közösségben jövőt és életet ád. Mert ami itt épült, általa, Őbenne és Reá nézve épült.
Szívem minden szeretetével, s a zsoltáros szavaival dicsérem érszőllősi testvéreim áldozatos munkáját: „Laudate omnes gentes, laudate Dominum!” Vagyis: „Dicsérjétek az URat mind, ti népek, dicsőítsétek mind, ti nemzetek! Mert nagy az ő szeretete irántunk, az ÚR hűsége örökké tart. Dicsérjétek az URat!” Zsolt 117, 1-2
Hálás a szívem, hogy Érszőllős ebben a dicsőítő munkában oly példásan és értékesen vállalja részét. Ezt látva teljes meggyőződéssel ajánlom, javaslom a Pro Ecclesia-díj odaítélését ennek a közösségnek.