Egyik faluban ősi szokás szerint a temető füve is a papé volt, aki azonban ahelyett, hogy levágatta és kihordatta volna, ökreit hajtatta rá legelni. A hívek nagyon zúgolódtak emiatt.
Időközben meghalt valaki. A kántor hirtelen megbetegedvén, a temetésen egy öreg gazdaember diktálta az egybegyűlteknek az éneket. Öblös hangon elkezdi tehát:
– „Szent hely ez a temető… / És a papnak legelő…”
S a közönség, a lelkész nagy bosszúságára, könnyfakasztó áhítattal énekelte utána.
Időközben meghalt valaki. A kántor hirtelen megbetegedvén, a temetésen egy öreg gazdaember diktálta az egybegyűlteknek az éneket. Öblös hangon elkezdi tehát:
– „Szent hely ez a temető… / És a papnak legelő…”
S a közönség, a lelkész nagy bosszúságára, könnyfakasztó áhítattal énekelte utána.