Szeptember első szombatján kora reggel ismét felbolydult a református templom előtti tér Csokalyon, hiszen közel ötven ember indult el Kassára kirándulni. Délelőtt 11 órára érkeztünk meg a szlovákiai városba, ahol borongós, esős idő fogadott bennünket. Hála Istennek ez senkinek nem szegte kedvét, előkerültek az esőkabátok és esernyők, és nekikezdtünk a főtér feltérképezésének. Az első megálló a város címerénél volt, majd a Szent Mihály-kápolnát és a Szent Erzsébet-dómot látogattuk meg. Ez utóbbi épületet Európa egyik legszebb székesegyházaként tartják számon, és itt helyezték 1906-ban örök nyugalomra II. Rákóczi Ferenc erdélyi fejedelmet, édesanyját, Zrínyi Ilonát és idősebbik fiát, Rákóczi Józsefet is. Az ő kriptájukban a Himnusz eléneklése után koszorút is elhelyezett kis csoportunk. Néhány bátor jelentkező a székesegyház egyik látogatható tornyába is felmerészkedett, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az egész városra.
Utunk a Miklós-börtön felé vezetett tovább, de útközben még meghallgattuk a színház melletti szökőkútnál a harangjátékot, megnéztük az Immaculata szoborcsoportot, valamint a Koldus-házat. Következő hosszabb megállónk a Rodostói háznál volt. Ez annak a háznak az utánzata, ahol II. Rákóczi Ferenc 1720 és 1735 között, száműzetése idején élt. Az épület Rákóczi-emlékhelyként működik, hiszen az itt berendezett állandó kiállítás magába foglal rengeteg korabeli fegyvert, eredeti ruházatot, bútorokat, festményeket, valamint a rodostói épület néhány elemét is, amelyet sikerült Kassára szállítani a törökországi épület megsemmisülése előtt. Az emlékhely udvarán található II. Rákóczi Ferenc szobra is, ahol szintén elhelyeztük az emlékezés koszorúját. Ez után sétáltunk át a Miklós-börtönbe. Ez az épület a 17. századtól a 19. századig börtönként és kínzókamraként működött, valamint a hóhér lakása is itt volt. A valamikori börtön ma kiállítóterem, a középkori büntetőjog és bíróság, a várostörténet, a kézművesség és kereskedelem tematikus kiállításaival.
A néhány órás városnézés után szabadprogram következett. Ekkorra már a nap is kisütött és a fáradt, elázott csapat végre megpihenhetett egy kicsit. A délutáni órákban vettünk búcsút Kassától, de kirándulásunk itt még nem ért végett. A hazaút során megálltunk néhány órára Tokajon is.
A csoport valamivel éjfél előtt érkezett haza, Csokalyra, kicsit fáradtan ugyan, de ismét emlékekkel és élményekkel gazdagodva. Istennek legyen hála a közösen eltöltött szép napért!
Forró Emese