Egyházmegyei tábor

Ebben az évben is megrendezésre került az egyházmegyei ifjúsági tábor Bán Alpár tiszteletes úr és felesége szervezésében. Nem sok jóra számítottunk, hiszen kevés idő volt a szervezésre, kevés a jelentkezésre, és végül kevesen is jelentkeztek. Aztán azok közül, akik jelentkeztek, visszamondták néhányan, lehet, hogy megnézték az előrejelzést, hiszen egész héten szakadt az eső, csak akkor sütött ki a nap, amikor elindultunk szombaton haza.

Ebben a táborban igazán megtapasztaltuk Isten kegyelmét és áldását, amely mindig bőségesen elég. Mivel kevesen voltunk, olyan 30 személy, nagyon családias volt a hangulat. Többször előfordult, hogy rossz idő miatt inkább bezsúfolódtunk egy szobába, és egymás hegyén-hátán dicsőítettük a mi Urunkat. Az időjárás miatt szinte miénk volt az egész strand, így csend és béke honolt mindenütt. A játékok és a kézművesség pedig, mind egy-egy tető alatt folyt le.

A hét témája a „család” volt, az ősatyák történeteit tanulmányozva jutottunk el a mindennapi élet problémáihoz és kérdéseihez. Hiszen kit ne érdekelne, hogy mit tanít a Biblia a szexualitásról, a párkapcsolatról, a családon belüli viszonyokról, vagy épp a testvérekről. Előadóink: Bán Alpár tiszteletes úr, Orosz Márta és Botos Júlia tiszteletes asszonyok. Ezekhez a témákhoz próbáltuk igazítani a reggeli és esti áhítatokat is. Az előadásokat csoportbeszélgetések követték, amelyekben az előadás fényében a fiatalok megoszthatták a saját kérdéseiket, tapasztalataikat, tanulságaikat. 

Ezek a csoportok külön családokká váltak a hét folyamán, hiszen mindennap játékokban mérhették össze kreativitásukat, kitartásukat, gyorsaságukat. Pattanásig nagy volt a feszültség s végül a beszédes nevű „legjobbak” csapat nyerte meg összesítésben a vetélkedőket.

A tábor különlegessége volt, hogy angyal-bárány játékot is játszottunk, amely lényege, hogy húzás által mindenki kapott egy bárányt, akiről a hét folyamán gondoskodnia kellett, egy-egy meglepetéssel, de úgy hogy közbe ne fedje fel kilétét. Az utolsó este pedig a tábor megszavazta a legügyesebb angyalt.

A hét folyamán meglátogatott bennünket a félegyházi ifi, és előadásukban egy mélyen megérintő pantomim előadást láthattunk arról, hogy mikre képesek az emberi kezek, és arról hogy mire képes az Isten szeretete.

Táborunkat istentisztelettel zártuk, Jakó Sándor tiszteletes úr szolgált közöttünk, akinek mindig is szívügye volt a tábor. 

Éneklések, előadások, áhítatok, beszélgetések alkalmával megtapasztaltuk a 133. zsoltár igazságát, amely akár egész hetünk mottójává válhatott volna …Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!.. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor. Talán épp ezért maradtak volna a fiatalok még egy hetet, s ha egy kicsit őszinte akarok lenni, akkor a szervezők is.

Hála legyen az Úrnak és reméljük, hogy jövőre több fiatal kap majd kedvet, imádkozzunk, hogy Isten Lelke indítsa a szíveket, hogy ezáltal is erősödjön az ifjúsági munka az Érmelléken.