Az Ér-melléki Micskére szólította az ünneplőket a meghívó július 26-án. Templom és az egész község közössége egybesereglett, hogy a magyarországi Bocskai István Társaság és a helybeli református egyházközség szervezésében részt vegyen a hálaadó és emlékező istentiszteletet. Egyházunkban, különösen a ’89-es változások után, istentiszteleteink rendre több hangsúlyt is kaptak az Isten Igéjének üzenete mellett. Nincs is ezzel baj, csak a főhangsúly ne sérüljön, mert akkor már teljesen elveszíti Istent tisztelő jellegét. A zsúfolásig megtelt gyönyörű micskei templomban Tönkő Levente Hajdúböszörmény Kálvin-téri lelkésze prédikált a Bírák könyvéből vett Igéről. Az ellenség hatalmas túlerejével szembe szállni kész harcosok kiválasztása – mondta – nem történhet csak a létszám és a harci tudomány ismeretének függvényében. Elsősorban bátor, hazaszerető, áldozatkész és Istenben bízó vitézek harca hordozza a győzelem reménységét. Nem a létszám, de a belső elkötelezettség döntő mai harcainkban is. Ezekkel az isteni útmutatásokkal vezette fel a lelkész a Bocskai István Társaság megemlékező ünnepségét.
410 éve győzött a Bocskai-féle szabadságharc. Erről az eseményről a társaság elnöke, a jól ismert történész, Sárkány Viola tartott élményszerű előadást. Átismételtette velünk nemzetünk fényes múltjának dicsőségesebb eseményeit. Felkapták a fejűket még a helybeliek is, amikor említést tett arról, hogy Micske is rövid ideig Bocskai birtok volt, ezért választották az ünnepség színhelyéül. Évente egyszer a társaság kiosztja a fejedelemről elnevezett díjat. A Bocskai-díjat olyan emberek kaphatják, akik következetes és hosszan tartó munkával szolgálják a magyarság ügyét, ismerik a magyarság testvériségének a szellemét és sokat tesznek az emberiség szolgálatában. A díj Győrfi Lajos püspökladányi szobrászművész alkotása.
A kuratórium döntése értelmében az idén Dr. Papp Lajos szívsebész professzor és Dr. Takaró Mihály irodalomtörténész részesült a díjban. A méltatásokból kiderült, hogy a tudomány mellé ragasztott hittel élő és munkálkodó tudós emberek erősítik bennünk a hazaszeretetet és a magyar kultúra megbecsülését. A szellemi és fizikai gyógyítás mindkét díjazott életében meghatározó életelv. A kitüntetés átvételekor a köszönet mellett hangsúlyozták, hogy további elkötelezett szolgálatra ösztönzi őket ez a megbecsülés. Cseke Attila parlamenti képviselő gratulált a díjazottaknak, majd igen szépen összeállított, tartalmas beszédében bátorított az összefogásra.
Az alkalom ünnepélyességét fokozta v. Erdei József debreceni szavalóművész értelmet és szívet felrázó előadása, Nagy Csaba tárogatóművész ihletett, alkalomszerű, hazafias tartalmú játéka, valamint a micskei férfikórus megható éneklése.
A nemzeti imádság eléneklését követően, a tárogató hangjára a gyülekezet kivonult a Micske központjában kialakított emlékparkba. Gavallér Lajos helybeli lelkész, kinek jól ismert szervezőkészsége és sallangmentes megszólalásai mindig rangot adnak az eseménynek, ismertette egy-egy mondatban a parkban található húsz emlékmű kapcsán a nagy elődök érdemeit. Idézte a Honismeret című lapban megjelent írást, mely egyediként említi a Kárpát-hazában ezt az emlékparkot, ahol a közösség egyetlen díszes helyre összpontosítva mutatja be és emlékezik híres elődeire. Ritka az a település kisebb és nagyobb hazánkban, ahol ily sűrűn lennének múltjában a jeles elődök. Veres-Kovács Attila nagyvárad-olaszi lelkész közös imádságban fogta és foglalta össze az emlékező utódok hálás indulatát. A vendégek és a helybeliek megkoszorúzták az emlékpark közepén lévő kopjafát.
Egyházunk hívei sokszor joggal kifogásolják a hosszúra nyúlt ünnepségeket. Tehették volna most is, de az események sokszínűsége, méltósága, fennkölt tartalma, az előadók felkészültsége, nemzetünk megbecsült férfiainak kitüntetése és a régiekről való meghitt emlékezés feledtette az idő múlását. Nemcsak a résztvevőknek, de az egész községnek lelki megelégedésére és gyarapodására szolgált az istentisztelet keretébe ágyazott ünnepség. Köszönet érte mindenekelőtt Gavallér Lajos lelkipásztornak, a presbitérium tagjainak, a Bocskai Társaság elnökségének, valamint az ünnepséget záró, bőségesen és ízlésesen megrakott fehér asztalokért a gyülekezet nőszövetségét. Legyen Istené a dicsőség a hálaadás alkalmáért!