Találkozik a tiszteletes úr a pékmesterrel, aki igen rossz süteményt készített.
– Édes Csömbér úr – szólította meg a pap –, igen elégedetlen vagyok magával, mert ha jó süteményt akarok enni, mindig a városba kell küldetnem.
– Épp úgy vagyok én is, tiszteletes uram; ha jó prédikációt akarok hallani, nekem is a városba kell menni – vágott vissza a pék.