István gazda a komáját, aki látogatóban van nála, elviszi a templomba. Az istentisztelet végeztével kérdi tőle:
– Nos, hogy tetszik a tiszteletesünk?
– Oh, ez különb ember, mint a miénk, – felelt a vendég. – A mi papunk szörnyen kiabál a prédikáló-széken, míg a tiétek olyan halkan beszél, hogy az ember édesdeden szunyókálhat.
– Nos, hogy tetszik a tiszteletesünk?
– Oh, ez különb ember, mint a miénk, – felelt a vendég. – A mi papunk szörnyen kiabál a prédikáló-széken, míg a tiétek olyan halkan beszél, hogy az ember édesdeden szunyókálhat.