Különleges nagypénteki istentiszteletre került sor idén az érkeserűi református gyülekezetben. Húsvétra készülve minden évben elhangzik ugyan nagyhéten a Jézus szenvedésének története, - ám az idén kínálkozott a lehetőség, hogy az értarcsai gyülekezetet és annak dalárdáját meghívva, Oroszi Kálmán beszolgáló lelkipásztor vezetésével, az ünnepre a két gyülekezet tagjai kicsit másképpen készüljenek, - de ritkán van arra lehetőség, hogy a gyülekezet tagjai nagyobb számban vegyenek részt aktívan az istentiszteleten még személyesebbé téve azt. Pedig az Ige minden esetben nekünk szól személyesen, és rajtunk keresztül is szól másokhoz. Ezt az üzenetet próbáltuk közel vinni gyülekezeti tagjainkhoz, hogy a húsvétot várva személyes találkozásukat segítsük elő a megfeszített és feltámadott Úrral.
Isten áldásában bízva, már hetekkel korábban összeállítottuk a passió rendjét. Készültünk rá mindkét gyülekezetben, hogy a helyünkön vállalt szolgálat által mások is közelebb kerülhessenek nagypénteken a Krisztus keresztjéhez. Minden templomba érkező gyülekezeti tag kézbe kapta az istentiszteleti rendet, mely ez alkalommal nélkülözött minden megszokott formaságot, és az igehirdetés szolgálatát is, mégis állíthatjuk, hogy teljes és lelket formáló istentisztelet volt a mienk. A Lukács evangéliuma szerinti szenvedéstörténetet részekre bontva Oroszi Magda lelkipásztor olvasta fel, váltakozva az értarcsai dalárda ifjúsági énekeivel, a helyi felnőtt kórus, valamint az ifjak által elmondott, a témához illő gondosan kiválasztott és szépen előadott szavalataival. Jézus halálának hírét hallgatva, a tarcsai dalárda énekbiztatására: „Csend van bennem…” lehetőségünk volt az elcsendesedésre, imádkozásra, majd gyülekezeti énekkel válaszoltunk az Igére, szívből énekelve: Itt van szívem, neked adom Uram!
Az értarcsai gyülekezet tagjainak istentisztelet végén megköszöntük, hogy elfogadták meghívásunkat, és szolgálatukkal erősítették hitünket. Vendégeink a napi üzenethez illeszkedő ajándékot vehettek át tőlünk, egy-egy fából készült plakettet, melyen az érkeserűi templom, és a nap vezérigéje olvasható: „A keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, kik megtartatunk Istennek ereje.” (1Kor.1,18)
Az istentiszteletet követően a mintegy 110 jelenlévővel együtt közös szeretetvendégségen vettünk részt a gyülekezeti teremben, ahol a nőszövetségi tagok által sütött kemencés kalács és pogácsa elfogyasztása közben lehetőség nyílt az ismerkedésre, kötetlen beszélgetésre.
Isten iránti hálával mondhatjuk, jó volt az Igére figyelve elcsendesedni, Krisztus keresztje alatt beismerni és kimondani: mindez miattunk, helyettünk és érettünk történt! Jó volt egymás hite által épülni, a keresztre figyelve már nagypénteken boldogan kimondani, hogy: „Feltámasztatott a mi megigazulásunkért!”
Hittel valljuk: Krisztus feltámadott és él, tapasztaltuk az erejét, Vele töltöttük ezt az áldott alkalmat. Legyen érte Istené a dicsőség.