Lelkészértekezlet Poklostelken

Első negyedévi értekezletükre gyűltek össze Poklostelken, 2015. március 10-én az Érmelléki Református Egyházmegye lelkészei.

 

 

A helyszín megválasztását az adta, hogy az egyházmegye gyülekezetei böjtfői perselypénzüket a poklostelki templom javítására szánták, s így a lelkészek betekintést nyerhettek az építkezés folyamatába.

 

A „Lippai József” Református Gyülekezeti Házban tartott értekezlet áhítattal kezdődött, majd a meghirdetett dokumentumfilm-vetítés és diavetítéses missziói beszámoló következett.

 

A nyitó áhítatot Csákiné Simándi Mártaérsemjéni lelkész tartotta a Református bibliaolvasó kalauz aznapi igéje, a János evangéliuma 14. részének 12‑14. versei alapján: „Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz. Mert én az Atyához megyek, és amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban; ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.” A hit és a cselekedetek együtt járásáról szólva hallhattuk, hogyan van engedelmességre is szükségünk a hit mellett, hiszen az ördög is hisz Istenben, csak nem engedelmeskedik neki. Maga Jézus cselekszi meg bennünk, amit tőle kérünk, hiszen a mennybement, közbenjáró Krisztus Szentlelkét is adta számunkra, hogy általuk mindent meg tudjunk cselekedni.

 

Az egybegyűlt lelkészi kart Kovács Gyula, egyházmegyei lelkészértekezleti elnök, margittai lelkipásztor köszöntötte egy, a Csiha Kálmán: Gyülekezetépítés című munkájából vett idézettel: „Minden igaz keresztyén, de a lelkipásztor különösképpen Isten sötétben is világító, égő villanykörtéje kell legyen. A villanykörte pedig csak úgy tud világítani, ha egyszerre az áramkör mindkét pólusára be van kapcsolva. Ez a két pólus a lelkipásztor részére az Isten és az emberek képmutatás nélküli, őszinte szeretete. Ennek a kettős szeretetnek különös kisugárzása van, amely gyülekezetet gyűjt maga köré. Ez a kisugárzás rányomja a bélyegét az igehirdetésre, a vallástanításra, a lelkigondozás alkalmaira, általában az egész lelkipásztori életre. De ez a kisugárzás befelé is hat. Segít elviselni a csalódásokat, és újra meg újra erőt ad a további munkára. Enélkül örömtelen és eredménytelen favágás a lelkipásztori munka, de e kettővel együtt csodálatos örömöt szerző szenvedély, olyan, mint a szép és igaz szerelem.”

A „Jobb az Úrban bízni!” című, Csiha Kálmán református püspökről szóló dokumentumfilmet már bemutattuk a decemberi, érsemjéni „ősbemutató” kapcsán, ám mivel az akkori, szombat délutáni alkalomra kevés lelkész tudott eljutni, ezért most, az év első értekezletén a számára külön is sor került annak levetítésére.

 

A dokumentumfilm után fényképekkel és videó felvételekkel gazdagon illusztrált diavetítéses beszámoló következett Bán Alpár nagykágyai lelkipásztor korábbi nepáli misszió útjáról. Egy, az egyházmegyei lapunk által korábban készített interjúban már röviden beszámolt nepáli tapasztalatairól, most azonban részletesebb betekintést nyerhettünk öt hónapos küldetésébe.

 

 

 

 

Hallhattunk Nepál vallási összetételéről, az 1951 óta létező keresztyén jelenlétről, az ottani utazások körülményeiről és viszontagságairól, a szakadékok peremén közlekedő buszok tetején történő utazásról, a kézzel való étkezés szokásáról, az iskolai szegényes körülményekről, a magyarokkal feltételezhetően rokonságban álló magar törzs falvairól, a keresztyén térítőket nem jó szemmel néző maoistákról, az evangelizáció lehetőségeiről: traktátusok osztogatásával, Jézusról szóló filmek vetítésével, gyógyszerekkel való segítéssel.

 

A lelkészértekezletet és az egyházmegyei adminisztrációt érintő megbeszélések után nem maradhatott el a nőnapi virágajándékozás sem: egyházmegyénk lelkésznőit, lelkészfeleségeit és irodavezetőnőjét ekképpen is köszöntötte Kovács Gyula lelkészértekezleti elnök és Rákosi Jenő esperes.

 

 

A szünetek alatti beszélgetések, kávézások, templomnézések mellett természetesen ebédre is sor került a poklostelki asszonytestvérek jóvoltából. Ezúton is köszönjük a szívélyes és gazdag vendéglátást!

 

Isten áldása legyen egyházmegyénk lelkészein, a poklostelki gyülekezeten és annak lelkészcsaládján! Építse az Úr ne csak templomépületüket, hanem közösségüket, lelki házukat is! Felújított Isten-házukat töltsék majd be imádsággal és énekszóval!